A fájdalmas menstruáció nem hiszti, hanem orvosi probléma – Mindent az endometriózisról I. rész

Ha márciusban úton-útfélen sárga karszalagot látsz valakin, ne lepődj meg: ez az endometriózis-tudatosság nemzetközi jelképe, mellyel erre a gyakran félreértett és későn diagnosztizált, veszélyes betegségre hívják fel világszerte a figyelmet.

Az endometriózis nemcsak fájdalmas menstruációval és egyéb kellemetlen tünetekkel jár, hanem a női termékenységet is súlyosan veszélyezteti. A betegség a női eredetű meddőség 30%-ában játszik szerepet, mivel a kóros szövetek összenövéseket, hegesedéseket és akadályokat képezhetnek a kismedencei szervekben. Az endometriózis nem csupán egy fájdalmas állapot, hanem az egyik leggyakoribb oka a női meddőségnek, ami gyakran hosszú távú kezeléseket és akár többszöri műtéteket is igényel.

Az Endomárcius apropóján egy négyrészes sorozatban merülünk a téma mélyére dr. Fülöp Istvánnal, a TritonLife Központ Meddőségi részlegének, Endoszkópos Sebészeti Központjának és Endometriozis Centrumának vezetőjével és ednometriózis specialistájával, valamint Hadacs-Krajnyik Cintiával, endometriózis-megpróbáltatásokat végigjárt újságíróval. 

Sorozatunk első részében körüljárjuk az endometriózis összetett fogalmát, észlelésének és diagnosztizálásának nehézségeit, valamint a női problémák körüli veszélyes stigmákat és berögződéseket. 

Mi is ez?

„Ha ott kezdjük, hogy mi is az endometriózis, máris problémába ütközünk, mert sajnos nincs olyan magyar kifejezés, amivel pontosan le tudnánk fordítani” – kezdi dr. Fülöp István. „Az endometriózis betegség lényege, hogy a méhüregben található méhnyálkahártya, ami havonta hormonálisan felépül és lelökődik, nem a méhben, hanem máshol helyezkedik el. Ezt a méhnyálkahártyát latinul endometriumnak hívják, és ha a méhüregen kívül bárhol máshol jelenik meg, az már nem megfelelő hely – mert csak a méhüregben lenne a helye. Ezt a kóros folyamatot nevezzük endometriózisnak. 

Az endometriózis a test szinte bármely részén előfordulhat; leggyakrabban a méh környezetében jelentkezik, de találkozhatunk vele a hashártyán, a petevezetékeken, a petefészkek felszínén vagy a petefészkek belsejében ciszták formájában, amit csokoládécisztának nevezünk. Sőt akár a méh izomzatában is megjelenhet.

Hangsúlyozom: az  endometrium csak a méh üregében van jó helyen, tehát ha a méhizomban vagy a méh külső felszínén van, már az is rossz. Még rengeteg helyen jelentkezhet endometriózis: a húgyhólyagnál, a méh mögött a bélfelszíneken, és akár a bélfalba, a vesevezetékekbe vagy több felhasi területre is eljuthat, tehát a vékonybeleket és a rekeszizmot is érintheti. Arról folyamatosan folynak a kutatások, hogy vajon miért épp egy adott helyen és mitől alakul ki maga az endometriózis.” 

„Három évvel ezelőtt, pont márciusban egy rutin nőgyógyászati ellenőrzésen vett észre a nőgyógyászom egy rendellenességnek tűnő képletet” – meséli kálváriájának kezdetét Cintia. „Hat centis volt ez a valami a méhem legmélyebb rétegeiben, viszont az ultrahang alapján nem volt egyértelmű, mi is az ott. Ekkor vizsgálatok sora kezdődött el: szakembertől szakemberig mentem, akik a kórtörténetem miatt – mivel mindkét szülőmet rákban vesztettem el – a tumormarkereimet is nagyon alaposan megvizsgálták. 

Még így sem tudtak mondani semmit: a szakemberek, köztük egy endometriózis-szakértő orvos is tanácstalanul tárta szét a kezét a CT-k és MR-ek után, nem tudták mire vélni, amit látnak. Igen, még egy endometriózis-szakértő sem tudta egyértelműen megmondani, hogy endometriózisom van-e. Sőt sok esetben az is előfordul, hogy az ultrahangon egyáltalán nem látszik semmi, csak valakinek a tünetei utalnak a betegségre.

Sajnos teljesen biztosra csak a laparoszkópiás műtét tudja megmondani, hogy az embernek endometriózisa van, ahogy ez velem is történt, melyet egy onkológiai sebészorvos végzett el. Bármilyen furcsán hangzik, de számomra a jobbik eset volt, hogy endometriózist diagnosztizáltak, hiszen a másik diagnózis a rák lett volna.

A műtétem után kiderült, hogy igazából adenomiózisomssal is küzdök, azaz a méhem falában is vannak összenövések, és az endometriózisom is nagyon kiterjedt és agresszív. Az egész kismedencém, a hashártyám, a vesevezetékek és a vastagbelem is érintett volt, úgy, hogy a méhem falában is találtak ilyen hegesedéseket. Akkor ez az orvos, amit tudott, eltávolított, azonban mivel ő nem endometriózis-specialista, azt javasolta, hogy mindenképp keressek fel egy szakembert. Ez így is történt.”

Tünetek, tünetmentességek és félreértett fájdalmak

„Az endometriózis észlelésével kapcsolatban az első és legeslegfontosabb azt megjegyeznünk, hogy ha nőként ciklushoz köthető panaszokat észlel valaki, mindenképpen jusson eszébe az, hogy akár endometriózisa is lehet” – hívja fel a figyelmet dr. Fülöp István. „Az endometriózis legjellemzőbb tünetei a fájdalmas menstruáció, a menzesz környékén érzett, akár premenstruációs fájdalom, a haspuffadás, de sokszor akár a középidős és a posztmenstruációs fájdalom is jelezhet endometriózist. Ezek a fájdalomtünetek. Aztán következnek azokat a szerveket érintő problémák, amelyekre hatással lehet az endometriózis: ilyen például, ha az endometriózis a húgyhólyag felületét vagy falát érinti, ekkor vizeléshez kapcsolódó tünetek alakulnak ki. 

Ezek jellegzetesen úgy jönnek létre, hogy menzesz idejében egyfajta irritációs hatást gyakorolnak az adott szervre. Ugyanis az endometriózis szövet ugyanúgy viselkedik, mintha a méh üregében lenne, endometriumként, tehát nyálkahártyaként általában havi ciklusosságot mutat. Arra a kis heges szövetre ugyanaz a hormonális hatás ugyanúgy hat, mintha a méh üregében lenne. Ez azt jelenti, hogy menzeszkor irritációt generál: ha például a húgyhólyag falán van, akkor állandóan háziorvoshoz és nőgyógyászhoz járnak a páciensek, mert gyakran vannak felfázásos, fájdalmas, csípővizeletes tüneteik, melyek mindig a menzeszhez kapcsolódóan jelennek. 

Ez már eleve gyanús, mert az nagyon nem jellemző, hogy valaki mindig a menzeszkor fázik fel – mégis nagyon ritka, hogy ezekkel a tünetekkel az illető páciens azonnal endometriózis-specialistához menne el, sokkal inkább először a háziorvoshoz fordulnak hólyaghuruttal, aki elkezdi azt antibiotikummal kezelni, azonban a panasz nem múlik, és jellegzetesen mindig menstruációkor újra visszatér. Ilyenkor persze, hogy nem segít az antibiotikum, hiszen nem gyulladásról beszélünk, hanem hólyagfal-irritációról. 

Jellegzetes tüneteket produkál az is, ha a petefészkeket vagy egy petefészket érint az endometriózis. A petefészekben a tüszőérés során egy apró tüsző kezd fejlődni, amely az ovulációig – vagyis a tüszőrepedésig – nagyjából két centiméteresre nő, majd megreped. Ez azt jelenti, hogy a petefészek térfogata megnő, hiszen egy addig nem létező, kétcentis hólyag alakul ki benne.

A petefészek normálisan is megduzzad az ovuláció során, és mivel a petefészekágyban helyezkedik el, szabadon tud mozogni. De mi történik akkor, ha a petefészket heges összenövések veszik körül? Ilyenkor már nem tud akadálytalanul elmozdulni, hanem mintha gúzsba kötve maradna. Ahogy az ovuláció során a petefészek megduzzad, a feszültség miatt ez komoly fájdalmat okozhat. Amikor a tüszőrepedés megtörténik, a petefészek térfogata csökken, és ezzel együtt a hegesedés által kiváltott fájdalom is enyhül. Sokan ilyenkor azt mondják: „Éreztem az ovulációmat, nagyon fájt, de ahogy lezajlott, azonnal megkönnyebbültem.” Tehát amikor egy hölgy arról beszél, hogy érzi a középidőben az ovulációt, akkor az egyfelől jó hír, másfelől felhívhatja a figyelmet arra, hogy esetleg hegesedés van a petefészke körül, mert akkor szokott jellegzetesebben középidős fájdalom jelentkezni. 

A nők gyakran pontosan meg tudják mondani, hol érzik a fájdalmat – sok esetben közvetlenül a petefészkükre mutatva mondják, hogy itt fáj. Sokan arról számolnak be, hogy minden második hónapban érzik a középidős fájdalmat. Ennek az az oka, hogy a petefészkek felváltva működnek: egyik hónapban az egyik, a következőben a másik végzi az ovulációt. Ha például a jobb oldali petefészek körül hegesedések és összenövések vannak, akkor azokban a hónapokban, amikor a jobb oldali petefészekben zajlik az ovuláció, erős fájdalmat érezhetnek. Viszont amikor a bal oldali petefészek a soros, és ott nincs összenövés, az ovuláció fájdalommentesen zajlik.”

„Három év után, utólag visszagondolva még most is azt mondom, hogy nem, nem volt semmilyen tünetem” – emlékszik vissza Cintia. „Néha fájdalmas volt a menstruációm, különösen az utolsó egy-két évben, de nem olyan mértékben, hogy azt gondoltam volna, komoly problémáról van szó. Tinédzserként én is úgy szocializálódtam, hogy a fájdalmas menstruáció »normális«, mostanra viszont már egyértelműen az a szakmai álláspont, hogy ez nincs rendben, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Természetes lehet némi kellemetlenség a hormonális változások, a szalagok húzódása miatt, de valódi fájdalmat nem kellene érezni a menstruáció alatt.

Én mondhatni teljesen tünetmentesen, egy rutinszerű, éves rákszűrésre mentem a nőgyógyászomhoz, és ő vette észre, hogy valami nincs rendben. Tehát én ilyen szempontból különleges eset vagyok. De sokan már egészen fiatal koruktól azt tanulják, hogy a fájdalmas menstruáció »belefér«. Ezért nehéz megállapítani, hogy mi az, ami még normális, és mi az, ami már túlmutat azon. Ha valaki hónapról hónapra szenved, de azt hallja, hogy »ez mindenkivel előfordul«, akkor könnyen elbizonytalanodhat, és elnyomhatja a saját érzéseit. De az orvosi álláspont ma már kérdés nélkül az, hogy a menstruációnak nem szabad fájdalmat okoznia.

Ha valaki azt tapasztalja, hogy a menstruációja túlzott fájdalommal jár, hogy korlátozza a mindennapjaiban, azzal érdemes foglalkozni. Ez semmilyen körülmények között nem »hiszti«. Ha valaki emiatt elítél vagy megbélyegez, másokat, az is borzasztóan szomorú, de ha egy orvos veszi félvállról a problémát, akkor azonnal mást kell keresni.

Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy valami nincs rendben, mindenképp érdemes a problémával foglalkozni, hiszen később nagyon komoly nehézségeket okozhat, akár a gyerekvállalásban. Én mindig jobban szeretem tudni, mi a helyzet, mint bizonytalanságban élni, mert ha van egy diagnózis, akkor legalább el lehet indulni egy úton.

Bár az endometriózis egy gyógyíthatatlan, krónikus betegség, de sokat lehet tenni a kordában tartáséért. Aki érzi, hogy problémája van, de még senki nem erősítette ezt meg számára, ne kételkedjen magában! Merjen hallgatni az ösztöneire, a testének jelzéseire, és ne adja fel. Bár néha nehéz vagy költséges lehet megfelelő szakembert találni, érdemes tovább keresni azt az orvost, aki nemcsak szakértelemmel, de empátiával is fordul felénk.”