Régi szereplője vagy a magyar táncművészet és újcirkusz világának, szakmai karriered során sokat dolgoztál külföldön is. Hogyan kerültél a tánc, a cirkuszművészet vonzásába?
A Táncművészeti Főiskolán végeztem balett szakon, és bár a Főiskolán leginkább balettképzésben volt részünk, azért volt lehetőség egy-egy külföldi kurzuson modern, kortárs órákon részt venni. Így találkoztam Marseilleben először kortárs alkotókkal, Jorma Uotinennel és Bill T. Jonesal és azonnal megragadott az a közös gondolkodás, ami jellemzi ezt a műfajt. Ezzel szemben a klasszikus balett lényegesen kötöttebb formanyelv, az előadónak sokkal kisebb szabadsága van hozzátenni a kreatív folyamatokhoz. Ezt a kreatív szabadságot keresve, több stílusban is kipróbáltam magam a balettől indulva a kortárstáncon át a cirkuszig, és pályám során dolgoztam egyebek mellett olyan együttesekkel, mint a Svéd Királyi Balett, Ballet Preljocaj, Frenák Pál Társulat, Cullberg, vagy a Cirque du Soleil.
Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba Vági Bencével és a Recirquel Társulattal?
A 2017-es FINA Vizes Világbajnokság Záróünnepségén dolgoztam először együtt Bencével, aki az est Víz képének megkoreografálásával bízott meg. Ezt követően előadóként 2020-ban csatlakoztam a társulathoz, és azóta szerepeltem a Solus Amor, Kristály és az IMA című produkciókban, de az új darabokban már nem játszom. Az utóbbi három évben az előadói munka mellett elkezdtem produkciós menedzserként a kreatív fejlesztésben dolgozni.
A Cirque du Soleilnél eltöltött időszak után, mennyiben más itt a Recirquel Társulatnál dolgozni?
A két együttes először is méretében különbözik. A Cirque du Soleil egy hatalmas vállalkozás, mostanra már több mint négyezer alkalmazottal. Ugyanakkor művészként ezt a léptékbeli eltérést csak akkor érezni, amikor a felvételi kapcsán Montreálba kell utazni és az ember belép a Soleil központi épületébe. Utána, amikor bekerül a saját darabjába, az ottani csapat mérete már nem sokkal nagyobb, mint például a Recirquelnél a Solus Amoré. Itt már mindenki ismer mindenkit, a színpadmestertől az előadókon át az irodai stábig. Amellett, hogy mindkét együttes a kompromisszum nélküli professzionalizmust képviseli, fundamentális különbség, hogy míg a Soleilben minden előadás külön stábbal dolgozik, addig a Recirquel társulatában van egy alkotói és így egy kreatív kontinuitás. Más szóval, ha egy művész tíz évet tölt a Soleilben és ez alatt öt előadásban vesz részt, akkor ő öt különböző rendezővel és koreográfussal dolgozott. Míg, ha egy művész tíz évet tölt a Recirquelben, akkor öt különböző előadás alatt végig Bencével dolgozik, így egyre jobban megismeri a művészeti víziót, a formanyelvet, az előadások gondolatiságát. Ennek köszönhetően olyan kölcsönös bizalom alakul ki alkotó és előadó között, ami egyre elmélyültebb előadások létrehozását teszi lehetővé.
Hogyha össze kellene hasonlítani pár mondattal az átlagemberek számára, hogy miben más a Recirquel Társulat és a Cirque du Soleil, mit mondanál?
A Cirque du Soleil felé van már egy nagyon világos elvárás a közönsége részéről, ahol elsősorban a szórakoztatás a fő szempont, míg a Recirquelnél az alkotói üzenet átadása a kiindulópont. Mi nem piaci mutatók mentén hozunk létre előadásokat. A Recirquel munkájánál első a megtermékenyítő gondolat, az alkotói szándék: Vági Bence víziója arról, hogy milyen előadást szeretne létrehozni. Ez egy érzelmi tartalom, amit Bence el akar mesélni. Ehhez keresi meg azt a formátumot, ami ezt az érzést, gondolatot a legjobban kiszolgálja és azokat az előadókat, zsánereket, akik a legalkalmasabbak arra, hogy ezt a történetet visszaadják. Ezért van az, hogy a Recirquel repertoárját jellegében egymástól nagyon eltérő előadások alkotják. A Solus Amor például egy nagyszínpadi előadás, Wagneri díszletekkel és mellette helyet kap az IMA című, intim előadásunk, ahol egyszerre maximum 50-80 nézőt invitálunk egy közös meditációra a darabot előadóművésszel. Megint mást a Kristály, amely egy nagy immerzív térbe hívja meg a nézőket és a most készülő hatalmas immerzív produkciónk a Millenárison, a Walk My World.
A Cirque du Soleil-ben ugyanúgy vannak táncosok és artisták, különböző zsánerek, mint nálatok. Másfajta tudást követel a művész részéről az egyik vagy a másik társulat?
Mind a két társulat kiemelkedő művészeket – táncos, artista – foglalkoztat. Az alapvető különbség a filozófiában van. Ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy nem másfajta tudást, hanem másfajta hozzáállást igényel a két együttes a művészektől. A Cirque du Soleil kész „termékeket” vásárol, kész számokat, kész előadókat. Nem cél, hogy fejlesszék a művészeiket. Ezzel szemben a Recirquelnél alapvető feltétel az újra való nyitottság és hogy társulatunk folyamatosan továbbképzi a művészeit. Artistákat képzünk a táncművészet irányába, és táncművészeket a cirkuszművészet irányba. Így születik meg az a hibrid előadó, aki mindkét mozgásnyelvben egyformán kompetens. Felhoznám példának Horváth Zita művészünket, aki fantasztikus táncművész karriert tudva maga mögött csatlakozott a Recirquel csapatához, és mostanra teljes értékű cirkuszművésszé vált. Légtornászként ugyanolyan magabiztosággal mozog a színpadon, mint táncművészként. Így a koreográfiában nincs határ a két előadóművészeti forma között, ami Bencének egy olyan maximális kifejezési szabadságot ad, hogy bármit kérhet a művészeitől, ők meg tudják valósítani.
Szerinted mit érez a néző, amikor kijön egy Cirque du Soleil előadásról és mit érez, egy Recirquel darab után?
Mindkét előadás után lenyűgözve távozik a néző, csak a Cirque du Soleil élményének lángja hamarabb kialszik. Soleil után a nézők jellemzően arról beszélgetnek, hogy milyen elképesztő trükköket láttak. Míg Recirquel előadásokat követően arról, hogy az miképpen érintette meg a lelküket. Nekünk mindennél fontosabb a belső tartalom, az érzelmi töltet, ami az összes előadásunkat átitatja. Többször kapunk visszajelzést a nézőktől, napokkal, hetekkel később írnak üzenetet, hogy még mindig dolgozik bennük az előadás. Nálunk is megszületik az attrakció, csak a mi előadásainkban ezt a mondandó hívja életre. Hogyha a mondandóban nincs helye a triplaszaltónak, akkor nem lesz triplaszaltó, hanem egy olyan ugrás lesz, ami kifejezi az adott helyzetben a szereplő lelkiállapotát. Nézőként ugyanúgy megélem az emberfeletti teljesítményt, hogy Jézusom, ott lebeg 12 méter magasban egy artista, de nem azt fogom érezni, hogy ez egy trükk, hanem azt, hogy ez a pillanat engem milyen lelki magasságokba emel.
Van átjárás a két társulat között? Ha valaki pár évet eltöltött nálatok és tovább megy a Cirque du Soleil-be, ez előrelépés, vagy inkább visszalépés számára?
Van előadó, akinek éhsége van a változatosságra, és adódhat olyan élethelyzet is, amikor egy művésznek új impulzusokra vagy új kihívásokra van szüksége. Ezért van egy természetes fluktuáció az együttesek között. Sokat elmond egy társulatról, hogy milyen irányú ez az áramlás és hogy egy együttes hova ad művészeket. Rangot ad a társulatnak, hogy olyan neves együtteshez mennek művészeink, mint a Cirque du Soleil, mert ez azt jelenti, hogy olyan minőségű műhelymunka zajlik nálunk, ami azonnal felhasználható egy világhírű nagy együttes számára is. Ugyanakkor nem csak mi adunk előadókat a Cirque du Soleilnek, hanem tőlük is érkeznek hozzánk művészek. Ez azt igazolja, hogy ma már a szakma is egy szinten gondol a Recirquelre és a Cirque du Soleilre, hogy minden értelemben versenyképesek vagyunk velük és vonzóak a művészek számára.
Fotók: Babai Dénes
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
