Túl vagyunk a próbán, három méter magasan, hosszú percekig a hajadnál felfüggesztve lógtál. Bevallom őszintén, az elején nem tudtam magára a produkcióra figyelni, libabőrös lettem a látványtól és végig az járt a fejemben, vajon mennyire fájhat ez neked.
Az elején mindig fáj egy kicsit, de amikor már fent vagyok a levegőben, kiropogtattam a gerincemet, helyére került a testem és az egész testsúlyomat a hajamon tartom, elmúlik a fájdalom és egy nyugodt, meditatív állapotba kerülök. A nézők általában döbbenettel figyelnek minket, félelmetesnek tűnhet számukra, amit csinálunk, de idővel ők is elengedik a fenntartásaikat és élvezik a művészi előadást.
Nem vagyok artista, de játszunk el a gondolattal: ha gyakorolnék, én is meg tudnám csinálni ezt a számot?
A hajlógáshoz komoly fizikai felkészültségre van szükség, csak úgy, az utcáról bejőve nem ajánlott kipróbálni. Kell hozzá testtudat, izomfejlettség, hogy a nyak és a gerinc elbírja a terhelést. A fejbőr idővel hozzászokik a húzáshoz, a haj is megszokja ezt a helyzetet, igazából az idegrendszerbe kell, hogy beépüljön a tudat, hogy képes vagy megcsinálni. Hogyha az ember eleget gyakorol, a test elhiszi, hogy meg tudja csinálni. Ehhez párosul egy komoly technika is, amit nagyon precízen kell végrehajtani és az sem mindegy, hogyan fésüljük, fonjuk be a hajat. A fokozatosság is fontos: addig nem szabad a teljes testsúlyt ráengedni, amíg a nyak nem áll készen rá.
Mennyi ideig tartott nálad a felkészülés erre a produkcióra?
Én viszonylag hamar rálógtam a hajamra, gyakorlatilag már a harmadik órámon, de akkor még hetekig fájt tőle a nyakam. Az elején mások kötötték meg hozzá a hajamat, egy évvel később kezdtem el gyakorolni a hajkötést, ma már teljes biztonsággal fél óra alatt meg tudom kötni a hajamat.
Van valami különleges hajápolási technikád is, hogy a hajad erős maradjon? Vagy a hajszálak állapotának semmi köze sincs a mutatványhoz?
Mindenképpen egészségesnek kell lennie a hajnak, nem festhetünk, mert a festék roncsolja a hajszálakat. Samponból sem használhatunk magas Ph-értékű vagy más kemikáliával teli készítményeket, nem nagyon használunk hajvasalót, hajszárítót sem. Hagyom, hogy a hajmosás után magától száradjon meg a hajam. Viszont olajat szoktunk használni a kötéshez, ettől nyúlékonyabbá válik a haj, a fésű jobban csúszik, kevesebb a súrlódás.
Mesélj egy kicsit magadról! Hogyan lett belőled artista és mióta vagy a Recirquel Társulat tagja?
Gyerekkoromban kezdtem el mozgással foglalkozni, először balettoztam, utána évekig versenyszerűen ritmikus gimnasztikáztam, és mellette folytattam a balettot is. Később rátaláltam a karikára, a légtornára, elkezdtem rúdtáncolni. A gimnázium utolsó évében jelentkeztem a Recirquel casting felhívására, egy képzésre, felvettek. Egy évig csak tanultam náluk, majd egyre több feladattal bíztak meg, egyre több előadásba kerültem be. Karikával kezdtem, majd megtanultam looppal dolgozni, aztán jött a hajlógás.
Nagyon fiatal vagy, még nem merül fel benned a kérdés: meddig lehet ezt csinálni. Hogy látod a környezetedben, az artista karrier általában meddig tart?
Ezt a kérdést sokszor megkapják az artisták, nem lehet rá egyértelmű választ adni. Nyilván vannak fizikai határok, de nagyon sok múlik azon: fiatal kortól kezdve mennyire veszi az ember komolyan az apró sérüléseket. Nagyon fontos nálunk a regenerációra fektetett idő és energia. Lehet úgy csinálni, hogy durr bele, és legyen, aminek lennie kell, de akkor valószínűleg hamarabb véget fog érni a karrier. Én nagyon figyelek a testemre, a saját szabályaim szerint akkor hagyom abba a gyakorlást, amikor én szeretném, amikor nekem elég volt. A művészetemet, az előadástípusomat, a pozíciókat a jelenlegi fizikai határaimhoz adaptálom és nem egy 16 éves testhez próbálom mérni magam. Nem élem meg kudarcként azt, hogy már nem tudok olyan dolgokat megcsinálni, amit nagyon fiatalon. A cirkuszvilágban és a táncosok között is vannak jó példák, olyan művészek, akik 60-70 éves korukig felléptek, nyilván nem csinálták mindig ugyanazt, de minőséget tudtak felmutatni.
Az önismeret ezek szerint nagyon fontos a szakmátokban.
Személyiségfüggő, hogy ki mennyit foglalkozik magával. Mielőtt bekerültem ebbe a közegbe, azt hittem, hogy itt csak elvont művészek vannak, pedig nem. Van, akik számára ez pontosan ugyanolyan munka, mint bármely szakma. De ez jó így, a csapaton belül megéljük a saját munkakörünket. Én imádom az önfejlesztést, az önismeretet, nagyon érdekelnek az elvont dolgok, vannak kollegáim, akik csak fizikai oldalról közelítik meg ezt a tevékenységet. Az viszont igaz, hogy nekünk sokkal jobban kell ismernünk a testünket, mint egy átlagembernek, sokkal jobban jelen kell lennünk, fel kell tudnunk mérni, hogy éppen milyen állapotban vagyunk, mert az életünk, és mások életét tesszük kockára, ha hibázunk.
Most még tartanak a Walk My World immerzív produkció próbái. Mennyire megterhelő időszak ez számotokra?
A mostani egy nagyon intenzív időszak, egy ilyen monumentális produkció több hónapos próbafolyamatot igényel. Több mint húsz különböző zsánerszámot láthatnak majd a nézők, emellett a kortárs tánc, a balett, az urbán táncok is fontos szerepet kapnak a Walk My Worldben. Ebből is érezhető, hogy a több mint kétórás produkcióhoz nagyon komplex előadóművészi tudásra van szükség, ezért sokféle képességfejlesztő tréningen veszünk részt. Színészmesterség-, kaszkadőr- és kontakt tréningek, valamint sokrétű tánc mesterkurzus is része a felkészülésünknek.
Mikor és hol lesz a bemutató?
A Walk My World premierje november 5-én lesz a Millenáris Nagycsarnokban. Európa legnagyobb immerzív produkciójáról van szó, egy minden érzékszervre ható élményről. Aki belép az előadótérbe, tényleg egy másik valóságban ébred majd.
Fotó: Szolvelrffi Adrienn, Recirquel
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
