Egy évvel ezelőtt, amikor utoljára beszélgettünk, még első kötetes szerző voltál, most pedig már háromkötetesként kérdezlek. A hőseid élete gyorsult fel, vagy a te mondanivalód lett több?
Az ezüstpénz átkát már úgy találtam ki, hogy folytatása lesz, amiből évente egyet tudok megírni, mivel nagyon sok kutatómunkát igényel, hogy az idősík, amiben a cselekmény játszódik, történelmileg hiteles legyen.
A trilógiából elkészült két könyv, most azonban egy novelláskötettel lepted meg az olvasókat.
A két regény után (Az ezüstpénz átka, A gyepfehérítők titka – a szerk.) arra már nem maradt kapacitásom, hogy egy másik korszak nagy ívű történetébe belefogjak, a novellákhoz pedig mindig is kötődtem. Már régóta terveztem, hogy lesz majd egy novelláskötetem. Ám a sorrend talán nem mindegy, mert szerencsésebb, ha egy író egy regénnyel mutatkozik be először. De ez nemcsak az én véleményem, a kutatások is azt mutatják, hogy a regények a legnépszerűbbek az olvasók körében, utána jönnek a novellák, és az olvasási vagy a vásárlási kedv a verseknél fogy el. Éppen ezért két sikeres regény után a kiadót is könnyebb volt meggyőzni arról, hogy egy igazán szépirodalmi műfajban, a novellákban is megmutathassam magam. Nagyon régóta írok novellákat, de eddig csak az asztalfióknak tettem. Van a kötetben olyan, amit tíz éve írtam, és akad olyan is, amit a leadás előtt egy héttel, vagy épp a leadás közben fejeztem be. Például a szerkesztőm, Laik Eszter biztatott, hogy írjak még, mert ő szívesen olvasná tovább a novelláimat.
Most is ragaszkodtál ahhoz, hogy egy keménykezű és kritikus szerkesztő gondozza az írásaidat?
Mindkét regényemnek más volt a szerkesztője, és mindkettőjükkel nagyon jól tudtam együtt dolgozni. Kiadói döntésre a novelláskötetem az első regényem szerkesztőjéhez került, aminek nagyon örültem. A novelláknál azonban nem volt bennem akkora elvárás a szerkesztő szigorával szemben, hiszen ezek a rövid történetek a saját korunkban játszódnak, így sokkal kevesebb a lehetősége annak, hogy valamivel bakizok, hogy egy olyan növényről vagy járműről írok, ami nem is létezett abban az adott korban; ilyen jellegű tényekre olvasószerkesztői szemmel sokkal kevésbé kellett most figyelni. Sokkal inkább azt szerettem volna, hogyha olyan tanácsokkal lát el, hogy milyen legyen a könyv felépítése, milyen sorrendben kövessék egymást a történeteket. Ez nagyon fontos, mert az emberek furcsán olvasnak, valaki hátulról kezdi el a könyvet, van, aki az elejéről, és van olyan is, aki csak belelapoz, és a kinyíló könyv bekezdése alapján dönti el, hogy elviszi-e magával a történeteket, vagy sem. A címadásnál is számítottam a szerkesztő véleményére. Egy novella esetében különösen nagy jelentősége van a címnek, annak, hogy mit vetít előre, hogyan hangolja az olvasót a történetre, de a cím valódi értelmet mégis csak akkor nyer, vagy épp egész más értelmet nyer, amikor már a történet végére jutott az olvasó.
A novellásköteted a mai kort dolgozza fel. Mi alapján választottad ki a történeteket és a szereplőket?
Néhány történetet mások meséltek el nekem. Ebből születhetett egy novella csattanója, vagy csak egy epizód, vagy egy karakteres szereplő. Az írásaim sokszor azonban apró morzsákból, benyomásokból kezdenek kiteljesedni. Nagyon sokszor a saját élményeimet is papírra vetem, de ezek sem velem történtek meg. Például egy liftben hallottam egy párbeszédet arról, hogy egy fogászati kezelés mivel fog járni, milyen anyagi költsége lesz, azt hogyan lehet majd előteremteni. Ebből az egyik történetbe egy mondat került be. Ezek a párbeszédek, benyomások végül a fantázia segítségével formálódnak történetté, mégis nagy szükség van rájuk, mert ettől lesz a szöveg élő, hiteles.
Novellát másképp kell írni, mint regényt?
Én úgy érzem, ugyanúgy kell mindkettőt. Csak az előbbi esetében sokkal rövidebb idő alatt kell az olvasót megnyernem magamnak. A jó novellával elringatom őt egy olyan szituációba vagy érzelmi közegbe, amelyben biztonságban érzi magát, majd a végén kap egy mondatot, egy lezárást, ami a feje tetejére állít mindent.
Emberek, szituációk vagy helyzetek inspirálnak sokkal inkább egy-egy novella megírására?
Rám minden hatással van, de leginkább az emberi kapcsolatok ihletnek meg. Például, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz: egy kibírhatatlan utastárshoz, az idős a fiatalabbhoz, a kamaszlány az édesanyjához. Engem mindig az izgat, hogy ezekből a kapcsolatokból vajon mi lesz. Erre utal a novelláskötetem címe is. Miután tömegközlekedéssel járok nap mint nap, számos szituációval találkozom. Ezek az esetek az utóbbi egy-két évben többségében kellemetlenek. Ha velem történnek meg, könnyebben túl leszek rajtuk, ha legalább írásban reagálok rájuk, mert nem mindenki tud reflektálni a kínos dolgokra azonnal, de egy történetben ezt a feszültséget jól fel lehet oldani. Erre pedig azt hiszem, mindannyian vágyunk.
Sokszor felbukkannak a történetekben különböző ételek, ennek jelentősége van?
Az ízek, illatok őrzik, és képesek felidézni az emlékeket. Mindannyian kapcsolódunk valamilyen gyümölcshöz, süteményhez, főételhez. Akár a karácsonyi hagyományok esetében, akár egy gyors és kevés hozzávalóból álló süteménynél, amit húsz percünk van megteremteni. Bár már nem akarjuk azt hinni, hogy az étel elkészítése megfelelő szeretetnyelv, másra vágyunk, azért ez mégiscsak az. Az időnket adjuk, amikor főzünk, sütünk. Ha nem lenne körülöttünk minden rögtön elérhető, még jobban értékelnénk ezt a fajta gondoskodást, teremtést.
Van kedvenced vagy vannak kedvenceid a novellásköteted szereplői, történetei közül?
Mindenképp, ráadásul folyamatosan megkérdezem az olvasóktól is, hogy nekik melyik tetszett a legjobban. Nagyon széles a paletta. Az én kedvencem a Francia parfüm, a Mókusnasi, a Palackposta és az Ígéret. Mások emellett a Tetkó címűt emelték ki, de volt, akinek a Csoda Bolognában, a Sitt vagy a Darázsfészek vagy a Londoni hívás érintette meg a lelkét. Mindegyiknek más a hangulata, van, amelyik kicsit fájdalmasabb, van, amelyik nagyon vicces. Az egyik olvasómtól azt a visszajelzést kaptam, hogy úgy érezte a novelláskötet olvasása közben, mintha fölült volna velem egy érzelmi hullámvasútra. Épp egy felsőlégúti betegség döntötte ágynak, és az alatt a három nap alatt, amíg gyógyult, „megette” a könyvet. Azt is elmondta, ha másodjára olvassa majd, akkor már biztos, hogy nem sorrendben fog haladni, hanem a saját válogatása alapján, hiszen már tudja, mi vár rá.
Amikor te novellás kötetet olvasol, akkor sorban, egymás után haladsz a történetekkel, vagy cím alapján választod ki, hogy melyiket olvasod el?
Elsősorban cím alapján olvasok, így ez nekem különösen fontos, mert ez alapján bármire gondolhatok, kitalálhatom magamban, hogy miről fog szólni a novella, sőt vágyhatom is arra, hogy olyasmiről szóljon, ami engem akkor éppen érzelmileg foglalkoztat. Amikor novellákat olvasok, olyan vagyok, mint egy rossz keresztrejtvényfejtő, aki nem szisztematikusan halad a bal sarokból a jobb sarok felé, hanem hol ide, hol oda kap, ide is ír valamit, meg oda is ír. Miután a sok történet közül nem tudom megjegyezni a címek alapján, hogy melyik novellát olvastam már, egy időben ceruzás pöttyel vagy csillaggal láttam el azt, amit már ismertem. Amikor már mindet elolvastam, akkor van, hogy elkezdem elölről az egészet, de a jelölés segít abban is, hogy ha fél vagy egy év múlva leemelem a polcról, akkor tudom, hogy mit és hol keressek. Érzelmileg kapcsolódom, ezért szükséges a segítség a felidézéshez.
Mit gondolsz, a kötet címe alapján az olvasók mire vágynak, mit szeretnének kapni a novelláskötetedtől?
Engem őszintén foglalkoztat, hogy mire gondolnak az olvasók akkor, amikor a címet elolvassák, hogy vajon kinek mit mond a Miattad felébrednék, vagy ezt ki mondhatja kinek, és milyen szituációban. Az olvasók nagyon sokféle dologra asszociáltak a cím alapján, aminek én nagyon örülök, hiszen egy belső, titkos vágyam volt, hogy érzelmileg kötődjenek a könyvhöz. Ez a cím pedig valóban olyan, ami azonnal érzelmet vált ki belőlük. Volt, aki azt mondta, hogy a kiskedvence miatt ébred föl, hiszen a kutyáját ki kell vinni sétálni, vagy a macskát ki kell engedni az erkélyajtón. De nagyon sokan szerelmi kapcsolatra gondolnak, és arra, hogy a párjuk miatt ébrednének föl. Akadt, aki azt írta meg nekem, hogy az egyik novella hőse biztosan kómából eszmél majd. A válaszadók 90 százalékának az emberi viszonyok jutott eszébe a cím alapján, és sokkal kevesebben gondoltak saját magukra, arra, hogy saját maguk miatt ébrednének föl, hogy belehelyezkedjenek a saját létükbe.
Vannak még novellák a fiókodban, amelyeket egy második novelláskötet formájában az olvasók is megismerhetnek?
Amióta megjelent a Miattad felébrednék, azóta már legalább négy novellát írtam, és hamarosan befejezem az ötödiket. Folyamatosan dolgoznak bennem a történetek, így azt gondolom, ha a regényírás nem visz el túl sok időt jövőre, akkor még az is lehet, hogy egy év múlva ismét jelentkezem egy újabb válogatással.
Fotó: Csibi Szilvia, Huszár Boglárka
