Hamarosan az űrhajósok is az interneten lóghatnak

Ha az űrhajózással kapcsolatos hírekre gondolunk, elsőként bizonyára vagy az jut eszünkbe, hogy a következő magyar űrhajós, Kapu Tibor utazása őszről jövő tavaszra tolódott, vagy pedig az, hogy két amerikai űrhajós, akik mindössze nyolc napot vendégeskedtek volna a Nemzetközi Űrállomáson, végül kilenc hónapot kénytelenek maradni. Azért természetesen vannak ezeknél jóval sikeresebb történetek, ilyen például a NASA és a Nokia együttműködése, amely mobilhálózattal láthatja el a Holdat.

A még idén felszálló SpaceX rakéta 4G hálózatot visz majd a Holdra. Maga a telepítés komoly kihívást jelent, hiszen teljes egészében emberi jelenlét nélkül, földi távirányítással történik. Ha a rendszer készen áll, nem érnek véget a megpróbáltatások: a hálózatnak a Földnél jóval szélsőségesebb időjárási körülmények között kell stabilnak maradnia, ellenállva a jelenlévő sugárzásnak is.

A Nokia Bell Labs fejlesztésének érdekessége, hogy valójában számos olyan alkatrészt tartalmaz, amelyek jelenleg a kereskedelmi forgalomban kapható termékeik részét képezik.

Nem a titkolózás a cél

Bár jól hangzik, hogy a 4G hálózatnak köszönhetően a Holdon megforduló űrhajósok majd kedvükre videóchatelhetnek a szeretteikkel, vagy unalmas perceikben kedvenc sorozataikat streamelhetik, de valójában egyáltalán nem ez az elsődleges célja az internetelérésnek. A 4G hálózattal együtt két jármű kel útra, a Holdon jeget keresnek. A most kiépülő rendszernek hála gyakorlatilag valós időben nyílik lehetőség rá, hogy jó minőségű és azonnali fotók érkezzenek a Földre erről az akcióról. A holdjéghez a kutatók nagy reményeket fűznek: véleményük szerint a segítségével létrehozható belélegezhető oxigén, valamint a későbbiekben üzemanyagul szolgálhat a Holdról indított Mars küldetésekhez.

Azért persze a 4G-nek lesz azonnal érzékelhető haszna, hiszen jelenleg az űrhajósok rádióval kommunikálnak egymással.

Ez az első lépése annak, hogy kiépüljön egy teljesen új kommunikációs hálózat, amellyel sokkal gyorsabb és összességében hatékonyabb lesz a tudományos adatok továbbítása – kezdetben a Holdon, majd később az űr többi részén.

A készülődés tehát az emberek újabb holdsétáját ágyazza meg, és a jelenlegi hírek szerint már nem is kell annyira sokat várnunk erre. 1969 és 1972 között, az Apollo küldetések során összesen hat alkalommal szállhatott ember a Holdra, azonban a költségvetési korlátok véget vetettek a további sétáknak. Most az Egyesült Államok újult erővel lendült neki a programnak – ezúttal Artemisnek hívják –, meglehetősen ambiciózus célokkal: elsőként a Holdon való hosszabb tartózkodás, majd a Mars meghódítása lebeg a szemük előtt. Valamint természetesen az űrverseny, hiszen míg egykor a Szovjetunióval, most Indiával és Kínával kell felvenniük a kesztyűt.

Mi is profitálunk belőle

Az tehát, hogy a űrben dolgozó telepesek teljesen valósidejű kapcsolatot ápoljanak a Földdel, és minden itthoni internetalapú kommunikációs lehetőséghez hozzáférjenek, még a távolabbi jövő. Azonban lesz, amiből már sokkal gyorsabban profitálhatunk – méghozzá a Földön. Ezek a fejlesztések ugyanis arra irányulnak, hogy kibírják a lehető legszélesebb skálájú időjárási körülményeket, valamint olyan külső hatásokat, mint a kozmikus sugárzás és a vákuum az űrben. Ha a technológiák rendelkezésre állnak és stabilan működnek, az lehetőséget jelent, hogy életterünk legkevésbé elviselhető helyeit – például a sarkvidéket, vagy a sivatagokat – állandó és stabil internetkapcsolattal lássuk el.

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: ismét magyarok jutnak az űrbe!

Fotó: Pexels / Pixabay