Bereczki Nóra, a Digital Umami alapítója egy interjúban úgy fogalmazott: videóival, melyek a digitális kultúra határterületein, valamint az irodalom, a képzőművészet, a technológia és a marketing találkozási pontjain mozognak, több célja is volt. Egyrészt szeretné megmutatni, hogyan néznének ki a tankönyvekből, korabeli fotókról és festményekről ismert emberek és élethelyzetek ma, vagyis több mint száz évvel később. Továbbá munkáival arra is törekszik, hogy közelebb hozza például az irodalmat vagy a festőművészetet ahhoz a közönséghez is, amely sokszor távolinak vagy nehezen befogadhatónak érzi ezeket a műfajokat. Mindemellett törekszik arra is, hogy a klasszikus művészeti formák, például a költészet, a fotók és a festészet kortárs, digitális közegbe bújtatás során ne veszítsék el eredeti mélységüket.
A 19. és a 20. század talán legismertebb festményeit megelevenítő videóban szereplő dalhoz pedig külön szöveget is írt Bereczki Nóra, így minden egyes sor az adott festmény hangulatát, motívumait és rejtett jelentéseit hordozza.
A videóban a Magyar Nemzeti Galériában és a Herman Ottó Múzeumban látható művek szerepelnek:
Szinyei Merse Pál – Lila ruhás nő, Majális
Munkácsy Mihály – Ásító inas, Rőzsehordó
Ferenczy Károly – Október
Csontváry Kosztka Tivadar – Az öreg halász
Rippl-Rónai József – Fekete fátyolos hölgy, A kalitkás nő
Czóbel Béla – Ülő férfi
Berény Róbert – Csellózó nő
Összességében a projekt célja nem más, mint a klasszikus festmények kortárs technológiákon keresztüli bemutatása, valamint annak a pillanatnak a megteremtése, amelyben a tekintet iránya megfordul, a kép visszanéz ránk, a néző pedig megfigyeltté válik.
