A könyved nemcsak fizikailag súlyos darab, de tartalmilag is elképesztően gazdag. A longevity szinte minden szeletét feldolgozza, ráadásul nagyon közérthető formában. Mennyi idő volt összerakni a könyvet?
Maga az írás körülbelül fél évig tartott, a megszületése pedig abszolút csapatmunka volt. Folyamatosan együtt dolgoztam a segítőimmel és a szerkesztőkkel, emellett folyamatosan jelen voltak azok a szakértők is, akik az egyes fejezeteket szakmailag lektorálták. Úgy mondanám, hogy az összefogó erő, a koncepció kitalálója én vagyok, de az első betűtől az utolsóig közösen voltunk érte felelősek.
Ami nekem különösen tetszett, hogy nagyon olvasóbarát lett a könyv. Nem egy tömör szövegtenger, tele van vizuális mankókkal: piktogramokkal, táblázatokkal, kiemelt részekkel. Mennyire volt tudatos ez a koncepció?
Teljes mértékben tudatos volt. Magamból indultam ki, mivel az elmúlt években nagyon sok külföldi, főleg amerikai longevity-könyvet olvastam, azt vettem észre, hogy azokkal tudtam igazán jól haladni, amelyekben megtaláltam a kapaszkodókat. Fikcióból bármennyit tudunk olvasni, akár több száz oldalon keresztül is, de véleményem szerint az úgynevezett közismereti tartalmaknál a mai idegrendszerünk már igényli a vizuális vagy strukturális segítségeket. Szükség van valamire, ami megtöri a hosszú szövegek monotonitását.
A könyv elkészítésében közel harminc elismert szakember vett részt. Könnyű volt őket megnyerni a munkához?
Igen, de ők már korábban is kapcsolódtak hozzám az Én kék zónám című podcastomon keresztül. Az egész könyv tulajdonképpen abból nőtt ki. A podcast kapcsán mindenkivel nagyon jó kapcsolat alakult ki szakmailag és emberileg egyaránt, így teljesen természetes volt, hogy a legizgalmasabb szakértőket felkérjem a könyvemhez is.
Amikor elindítottad a podcastot, gondoltál már arra, hogy ebből egyszer könyv lesz?
Egyáltalán nem. Nálam a tartalmak általában organikusan alakulnak. A televíziós munkáim során is mindig ez volt a jellemző. Elindul valami egy platformon, aztán vagy elkezd saját életet élni, vagy nem. A podcast esetében három-négy hónap után láttuk, hogy elképesztő az érdeklődés, nagyon gyorsan nőtt a csatorna látogatottsága. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne egy olyan összegző írásos anyag, ami nemcsak egy-egy részterülettel foglalkozik, hanem egészében segít eligazodni abban, hogyan kezdjen hozzá valaki az életmódváltáshoz. Akkor kerestem meg a Libri kiadót, akik azonnal nyitottak voltak az ötletre.
A te saját életedben mikor jelent meg a longevity, mint küldetés?
Alapvetően mindig sportos és tudatos nő voltam. Gyerekkorom óta mozogtam valamit, odafigyeltem arra, mit eszem, de sokáig nem volt mögötte valódi tudományos háttér, inkább az aktuális trendek mentén haladtam. A nagy fordulatot az hozta, amikor elkezdtem nemzetközi podcastokat hallgatni: hosszú, mély beszélgetéseket szakemberekkel, akik tényleg beleásták magukat a különböző témákba.
Ez óriási reveláció volt számomra. Például megtanultam, hogy nem kell állandóan kardiózni, mennyire fontos mellette a súlyzós edzés. Ahogy azt is, hogy a saláta-csirke kombó nem feltétlenül az egészséges étkezés csúcsa. Első körben elkezdtem a saját életemben alkalmazni a longevity tudományos ajánlásait, majd a családomnak, a barátaimnak is továbbadni.
Édesanyád, dr. Tompa Andrea is szerepel a könyv szakértői között, hiszen orvos-toxikológus. Milyen volt vele dolgozni?
Édesanyám nagyon tudatosan nevelt engem és az öcsémet. Egészen kicsi gyermekkorunktól kezdve pontosan tudtuk, minek milyen következménye van, mik a veszélyei a káros szenvedélyeknek, hogyan működik a testünk. A családunkban ez a fajta edukáció otthon is folyamatosan jelen volt. Ezért egyáltalán nem volt furcsa beszélgetni vele ezekről a témákról a podcastban. Nyilván itt már volt egy formális keret, de pontosan tudtam, hogy ő kiváló szakember a saját területén. Egyébként a vele készült beszélgetést nagyon szeretik a hallgatók.
Három gyermeked van. Mit látsz, mennyire más ma a fiatal generáció viszonya az egészséghez, mint a tiéd volt?
Szerintem a mi generációnk fiatalkora sokkal kevésbé szólt a tudatos egészségmegőrzésről. Az egyetemista éveim elég féktelenül teltek. Nem nagyon gondolkodtam azon, mit eszem, mit viszek be a szervezetembe. A sport is inkább hiúsági kérdésként volt jelen, azért mozogtam, hogy vékony és csinos maradjak, nem azért, hogy hosszú távon egészséges legyek. A mai fiatalok ebből a szempontból sokkal szerencsésebbek. Ma már egy tinédzser pontosan tudja, hogy fényvédőt kell használni, ha kimegy az utcára, ahogy azt is, hogy figyeljen az alvásra és a táplálkozásra. A lányom például elképesztően tudatos. Alapanyagszinten gondolkodik arról, mit főz és mit eszik. A fiamnál is ugyanezt látom. Mi még a „mirelit-fritőz” generáció voltunk. Nálunk teljesen normális volt a mirelit szilvás gombóc vagy a gyors, előpanírozott vacsora. Ugyanakkor érdekes módon szerintem az anyáink és a nagymamáink ösztönösen sok mindent jól csináltak. Rendszeresen főztek: mindig volt otthon meleg étel és valódi leves valódi alapanyagokból. A mai longevity-szemlélet szerint is ez az egyik legjobb dolog, amit tehetünk.
Gondolom, folyamatosan követed a nemzetközi longevity-kutatásokat. Mennyire nehéz lépést tartani a havonta változó ajánlásokkal?
A longevity területén is döbbenetes tempóban változik minden. Ami egy éve még biztos igazságnak tűnt, ma már nem feltétlenül az. Nemrég még mindenki az időszakos böjtre esküdött, ma pedig egyre több kutatás mutatja, hogy a nők hormonrendszerére nem feltétlenül van jó hatással. Ugyanez vonatkozik a hidegterápiára vagy a jeges fürdőre is. A súlymellényes edzések kapcsán is most jönnek ki olyan eredmények, amelyek azt mutatják, hogy a női testfelépítés miatt nem feltétlenül ideálisak. Egy évvel ezelőtt még én is súlymellényben futottam fel a Normafára. De az egész erről szól: folyamatosan tanulunk és korrigálunk.
Producerként pörgős életet élsz. Mi az, ami segít visszatalálni az egyensúlyodhoz?
Nekem a koherencialégzés vált be a legjobban. Egy légzésterápián tanultam meg az alaptechnikákat, és elképesztően működik. Tíz-tizenkét perc alatt teljesen vissza tudom állítani az idegrendszeremet egy stabil állapotba. Egy nagyobb forgatás vagy vörösszőnyeges esemény előtt mindig elvégzem ezt a légzőgyakorlatot, ez teljesen visszahozza azt a belső balanszt, ami a pörgésben könnyen kibillen.
Ha a könyvből három legfontosabb üzenetet kellene kiemelned, mik lennének ezek?
Az első biztosan a barátságok fontossága. Szerintem elképesztően alulértékelt, hogy a felnőttkori barátságoknak milyen komoly egészségmegőrző szerepük van, főleg nőként. Van valami nagyon ősi és mély megtartó ereje annak, amikor az ember igazán kapcsolódik másokhoz. Olyan hazatalálás-élményt ad, amit gyermekként természetes módon megélünk, aztán a felnőtt életben, ahogy az élethelyzetek változnak, gyakran elveszítünk. Pedig ezek a kapcsolatok oldják a stresszt, segítenek feldolgozni a mindennapokat, megtartanak. Már az is gyógyító erejű, amikor az ember egy jó társaságban önfeledten nevetni tud.
A második a súlyzós edzés. Nagyon sok olyan jótékony hatása van, amit a nők pont a menopauza környékén érezhetnek: helyreállítja az anyagcserét, a hormonháztartást. Egyszerűen visszatalálunk abba a testbe, ami huszonéves korunkban is jól működött. A nők rettenetesen félnek attól, hogy ha súlyokat emelnek, túl izmosak vagy „nagy darabok” lesznek, pedig ennek pont az ellenkezője igaz.
Én amióta rendszeresen erősítek, vékonyabb vagyok, mint valaha. Elmúlt a derékfájásom, számos problémám rendeződött. A harmadik pedig az, hogy nem kell koplalni. Én konkrétan végig koplaltam az életem nagy részét. Állandóan attól féltem, hogy meghízom, ezért folyamatosan alulettem. Ma már tudom, hogy ettől rengeteg energiám elment, és nagyon sok pszichoszomatikus tünetem is ebből fakadt. Most már merek jóízűen enni. Megtanultam, hogyan működik a szervezetem, és azt is, hogy nem kell szélsőségekben gondolkodni.
Az étkezés kapcsán ma már szinte minden héten új szabályok jelennek meg. Mit gondolsz, mi az, ami tényleg fontos?
Szerintem a mennyiség a legfontosabb. Abban ma már majdnem mindenki egyetért, hogy a kalóriatudatosság nem ördögtől való. Nem kell egész életünkben számolgatni, de az elején hasznos lehet, hogy az ember nagyjából megértse, melyik ételben mennyi kalória van. Nagyon veszélyesnek tartom az általános szabályokat, nem lehet mindenkire ugyanazt vonatkoztatni. Van, aki jól tolerálja a glutént, van, aki nem. Van, aki hús nélkül nem működik jól, más pedig rosszul van tőle. Nem vagyunk egyformák. Ha egyetlen általános szabályt kellene mondanom, akkor az ez lenne: nagyjából nyolcvan százalékig lakjunk jól. Amikor úgy érezzük, hogy még egy picit tudnánk enni, akkor álljunk meg.
A könyv már több mint egy hónapja kint van a boltokban. Milyen visszajelzések érkeznek?
Eddig szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Az emberek leginkább azt emelik ki, mennyire jó, hogy végre egy kötetben megtalálnak minden olyan tudást, ami jelenleg elérhető a témában. A számok is ezt mutatják: a megjelenés után tíz nappal a könyv már negyedik volt a Libri toplistáján. Ez szerintem egyértelműen azt jelzi, hogy az embereket nagyon érdekli a longevity, és igény van arra, hogy tudatosabban éljenek, így én nagyon bizakodó vagyok. Ez talán nem egy múló trend, hanem egy valódi szemléletváltás kezdete.
Fotó: Koncsek Ádám
További hasznos longevity tanácsokat találsz a Remind Longevity magazinjának legfrissebb lapszámában.
