Sokat hallunk mostanában a hosszú egészségben eltöltött életről, vagyis a longevityről. Mit gondolsz, az életünk hosszát és minőségét mennyire befolyásolja, hogy szedünk-e, és ha igen, akkor milyen vitaminokat és ásványi anyagokat részesítünk előnyben?
Ilyenkor mindig óvatosan fogalmazok, és inkább azt mondom: nem az a kérdés, hogy én mit gondolok, hanem az, hogy mit mutatnak a kutatások. A kutatások – talán sokak számára meglepő módon – azt mutatják, hogy igen, a vitaminok és a mikrotápanyagok szerepet játszanak – méghozzá nem is kicsit – abban, hogy meddig élünk és milyen egészségi állapotban éljük le az életünket. Például a B6-vitamin vérszintje nagyon erősen összefügg a halálozási kockázattal, de ugyanez igaz a D-vitaminra és a magnéziumra is. Azonban ezek az összefüggések nem mindig „egyenes vonalúak”. Van, ahol lineáris a kapcsolat, vagyis minél több, annál jobb, de van, hogy sok esetben U-alakú görbét látunk. Ez azt jelenti, hogy a túl alacsony és a túl magas szint is növeli a kockázatokat. Ez egy nagyon fontos üzenet, ami azt jelenti, hogy nemcsak a hiány, hanem a túladagolás is problémát okozhat. A következő kérdés mindig az, hogy ha ismerjük ezeket az összefüggéseket, és ha elkezdjük szedni az adott vitamint, csökkenteni tudjuk-e a kockázatot.
A jelenlegi tudományos álláspont szerint bizonyos mértékig igen. Ugyanakkor vannak látszólagos ellentmondások: amikor például azt vizsgálják, hogy a multivitamint szedők tovább élnek-e, akkor az derül ki, hogy nem feltétlenül élnek tovább, viszont jobbnak érzik az egészségi állapotukat. Ez pedig azért érdekes, mert rámutat arra, hogy a vitaminbevitel csak egy tényező a sok közül. Az emberek, akik például több folsavat visznek be, valószínűleg több zöldséget is esznek, tudatosabban élnek, jobban figyelnek magukra, tehát nem tudjuk pontosan szétválasztani, mi minek a következménye. De az összkép az, hogy a mikrotápanyagok igenis számítanak.
Ha már szóba hoztad: örök dilemma, hogy multivitamint szedjünk, vagy inkább célzottan pótoljunk bizonyos vitaminokat és ásványi anyagokat.
A laboratóriumi vizsgálatok alapján azt látjuk, hogy elképesztően nagy egyéni különbségek vannak. Az egyik leggyakoribb jelenség például az, hogy valakinek egyszerre van hiánya és túladagolása. Például túl magas a K-vitamin szintje, miközben D-vitamin-hiányos. Ez nem ritka, hanem kifejezetten gyakori. Ilyen esetben, ha valaki elkezd egy általános multivitamint szedni, az az esetek többségében nem fog segíteni. Miért? Mert az egyik vitamin túladagolása nem fogja kompenzálni egy másik hiányát. A szervezet nem úgy működik, hogy a „több az jobb”. Ha valakinek B1-vitamin hiánya van, azon nem segít, hogy B3-ból többet visz be. Minden tápanyagnak megvan a maga specifikus szerepe. Ezért van az, hogy a dietetikai gyakorlatban mi szinte soha nem alkalmazunk multivitaminokat. Mindig célzott pótlás van, mérés alapján, és hosszú távon ez lesz a jövő.
Vagyis, mielőtt elkezdenénk vitaminokat és ásványi anyagokat szedni, érdemes lenne egy laborvizsgálatot csináltatnunk?
Igen, főleg, ha valakinek tünetei vannak, például fáradtság, hajhullás, bőrproblémák, hízékonyság, romló sportteljesítmény, hiszen ezek mind utalhatnak mikrotápanyag-egyensúlytalanságra.
Nagyon gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a probléma nem a hiány, hanem a túladagolás, például a jód esetében. Ez akkor is előfordulhat, ha valaki nem szed külön jódot, de több étrend-kiegészítőt használ egyszerre, például izotóniás italokat fogyaszt, vitaminokat vagy egyéb készítményeket szed, és ezek összeadódnak. Ugyanez a helyzet a cinkkel is. Vagyis a gond ott kezdődik, amikor több terméket kombinálunk, és nem vesszük észre, hogy már túl sok, amit fogyasztunk.
Melyek a leggyakoribb túladagolási hibák?
Valójában szinte minden túladagolható, de a hatások különböznek. A B-vitaminok például nagyon érdekesek ebből a szempontból. Ha túl sokat viszünk be belőlük, akkor paradox módon hiánytüneteket tapasztalhatunk. Ennek az az oka, hogy a vitaminoknak van aktív, vagyis azonnal hasznosuló, és inaktív formája, amit a szervezetünknek kell átalakítania. Ha túl sok az inaktív forma, akkor az „kiszorítja” az aktívat, és a sejtek szintjén hiány alakul ki. A C-vitamin esetében a szervezet viszonylag jól védekezik, például hasmenéssel. De ha valaki tartósan túladagolja, akkor például nőhet a vesekő kialakulásának kockázata. Az ásványi anyagok viszont sokkal veszélyesebbek. A vastúladagolás például akár halálos is lehet, és sajnos a kórházi esetek jelentős része ehhez köthető. A cink túladagolása pedig extrém gyomorgörcsöket okoz, amit szinte lehetetlen nem észrevenni.
Mit javasolsz, általában mire figyeljünk, milyen vitaminokat, ásványi anyagokat részesítsünk előnyben?
Az étrend-kiegészítők esetében két nagyon fontos van, amit a magyar lakosság nagy részének érdemes szednie, az egyik a D-vitamin, a másik az omega-3. A D-vitamin-hiány gyakorlatilag népbetegség. Az omega-3 pedig nagyon fontos a keringési rendszer, a hangulat, az energiaszint szempontjából. De ennél sokkal fontosabb lenne az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítása. Nagyon komoly kutatások igazolják, hogy ezek növelik a daganatos betegségek, a cukorbetegség és más krónikus problémák kockázatát. És ami különösen ijesztő: ma már olyan fiatal, sportos embereknél is látunk anyagcsere-problémákat, akiknél korábban ez elképzelhetetlen volt.
Fotó: Getty Images
