A Marokbaba története sok helyen inspiráló vállalkozói sztoriként is megjelenik. Mi volt az a személyes élmény vagy hiány, ami valóban elindította bennetek ezt az utat, még a szakmai koncepció megszületése előtt?
Kincses-Kádár Lídia: A férjemmel mindketten pedagóguscsaládból származunk, így, amikor Luca, a kislányunk megszületett, nagyon szerettük volna jól segíteni az ő fejlődését. Mégis azt tapasztaltuk, hogy nem volt a piacon olyan komplex, idegrendszeri érést segítő fejlesztőeszköz vagy játék, amely mind az érzelmi, mind a mozgásos, mind a kognitív területre jótékonyan tud hatni. Tervezőmérnökként és édesanyaként kezdtem el foglalkozni ezzel a témával és ebből egy új megközelítés született, a neuro-evolúciós dizájn, amit egy közös egyetemi TDK dolgozatban írtunk le először Dorcsival. A lényege, hogy meghatároztunk egy szenzoros és absztrakciós ingerskála optimumot, amelyhez az emberi idegrendszer az évezredek alatt adaptálódott, és amely minden körülmény között pozitívan hat rá.
Bárdi Dorina: Lidussal unokatestvérek vagyunk, tehát ez abszolút családi projektnek indult. Amikor megkeresett, rögtön értettem, hogy mit szeretne, hiszen gyerekkorunkban egy kis hátsó kapun rendszeresen átjártunk egymáshoz, köveket pattintottunk, csigaházat festettünk és gilisztákat kerestünk a komposztban. Akkor még nem tudtuk, de ezek a szenzoros ingerek másodpercenként 2 millió új idegi kapcsolatot tudnak létrehozni egy kisgyermek agyában, így fejlődik az idegrendszer, a részképességek és a készségek is. Ez a gondolat adta a neuro-evolúciós dizájn alapját, a többi már „csak” formatervezői feladat volt.
A fejlesztés során 33 különböző szakterület képviselői dolgoztak együtt. Volt olyan pont, ahol a tudományos nézőpontok ütköztek egymással? Hogyan született meg végül az egységes módszertan ebből a sokoldalúságból?
B. D.: Az ötletünkkel 2025-ben jelentkeztünk a Nemzeti Tehetség Program Start pályázatára, amelyben egy nagyon intenzív, három hónapos mentorációs és iterációs munka vette kezdetét. Itt egy kérdőív formájában mutattuk meg először a szakmának, hogy mivel foglalkozunk és az elvárt 50 kitöltő helyett egyik napról a másikra közel 5000 szülő és szakember adott visszajelzést a projekttel kapcsolatban az ország minden szegletéből. Hihetetlenül örültünk neki, hogy a szakemberek is ennyire fontosnak tartják ezt a témát és megdöbbentő volt, amikor összeszámoltuk, hogy 33 szakmaterületről érkeztek visszajelzések. Kisgyermeknevelők, védőnők, óvodapedagógusok, tanítók, gyógypedagógusok, szakszolgálati dolgozók, terapeuták, logopédusok, gyógytornászok, gyermekorvosok, gyermekpszichológusok, és a sor hosszan folytatható.
K.-K. L.: A nézőpontok azért nem ütköztek egymással, mert nem volt min vitatkozni. Az idegrendszeri fejlődéstámogatás, a korai fejlesztés, a válaszkész vagy evolúciós nevelés ma már nem tabu témák, és zajlik egy paradigmaváltás is ezzel kapcsolatosan. Elismert szakemberek évek óta kongatják a vészharangot, hogy számos szervezet (többek között az UNICEF, a WHO, az OECD) kutatása szerint ma minden harmadik gyermek, aki megkezdi az óvodát vagy az iskolát, valamilyen részképességhiánnyal kerül az intézménybe. Hisszük, hogy azért álltak mellénk ennyien, mert nem az okokról vitatkoztunk, hanem egy lehetséges megoldást kerestünk, amihez mindenki hozzá tudta tenni a maga szakértelmét.
A Marokbaba egyik kulcsa a szenzoros, taktilis tapasztaláson keresztüli idegrendszeri érés. Mit tapasztaltok: mennyire értik és fogadják ezt a szülők, akik gyakran „gyors eredményeket” keresnek a fejlesztésben?
K.-K. L.: A szülőtársadalom abszolút dicséretet érdemlő ebben a kérdésben! Egyre inkább azt látjuk, hogy tájékozottak, olvasottak a témában és legfőképpen azt, hogy mindent szeretnének megtenni a gyermekük lehetőségeinek bővítése érdekében, legyen szó tipikus- vagy atipikus fejlődésű gyermekről.
Ma már – a kiváló hazai szakembereknek is köszönhetően – általános egyetértések vannak kialakulóban a megfelelő szülőtámogatás és a gyengéd edukáció kapcsán. Emellett a szülők tökéletesen értik, hogy a jelenlét és az odafigyelés, a minőségi idő a kulcs és nem léteznek csodaszerek a fejlődésben.
B. D.: Itt fontos elmondanunk, hogy a Marokbaba sem csodaszer, hanem egy komplex társ, amely sokat segíthet, de természetesen nem helyettesítője, hanem eszköze a fejlődéstámogatásnak, akár otthon, akár szakemberrel végzik azt. Rengeteg pozitív visszajelzésünk van azt elmúlt egy évből, amiken rendszeresen pityergünk is Lidussal. Amikor egy tipikus fejlődésű gyermek matematika versenyt nyer Gaborgyával a kezében, egy szociális szorongással élő kislány társas kapcsolatot kezdeményez úgy, hogy Gömböcöt odaadja vígaszként egy síró kis társának, vagy amikor hetek múltán sikerül Kóficcal a kézben vért venni egy szintén autizmussal élő kisfiútól, akkor azokat megkönnyezzük.
A játék egyszerre épít a kötődő nevelésre és a Montessori-szabadságra. Hogyan találjátok meg az egyensúlyt az irányított fejlesztés és a teljesen szabad játék között, akár szülőként, akár szakemberként?
B. D.: Mi nem vagyunk szakemberek, a módszertani alapok megalkotói viszont azok. Nagyon fontos, hogy a négy korcsoportra bontott fejlődéstámogató segédletekben korcsoportonként 36-36 mozgásos-, értelmi- és érzelmi fejlődést segítő ötletfeladat található, de a Marokbabák teljesen meghagyják a szülők és a pedagógusok, szakemberek szabadságát.
A neurológiai elv, hogy a szenzoros, taktilis érzékelés miatti idegi kapcsolódás serkentése által a velük végzett feladatok hatékonyabban válnak készséggé. Ez azonban egy felülről nyitott módszertan, éppen ezért szeretik annyira a szakemberek: már több mint 2000 kisgyermekellátó intézmény és 300 gyermekorvos használja, mert minden szakma be tudja építeni a saját módszertanába.
K.-K. L.: Édesanyám, Kincsesné Horváth Katinka idegrendszer-fejlesztő mozgásterapeuta, óvónő, népijáték és kismesterség szakoktató, több mint 40 év tapasztalatával. Ő alkotta meg a módszertani alapokat úgy, hogy minden Marokbaba rendelkezik általános fejlődéstámogató funkcióval, de mindegyiknek van egy-két rejtett kis specifikuma. Pont ezért minden gyermek meg tudja találni nemcsak a kedvencét, hanem azt a társat is, aki leginkább alkalmas az ő fejlődésének támogatására, legyen szó ceruzafogásról, érzelmi fejlődésről vagy akár egyensúlyérzékről. Így pedig minden szakember másra és másra használja őket.
A Marokbabák megszemélyesített karakterek: Csuri, Kófic vagy éppen Stücli. Milyen pszichológiai szerepe van annak, hogy a gyerekek érzelmileg kötődnek ezekhez a formákhoz, és hogyan hat ez a fejlődésükre?
K.-K. L.: Érdemes először szót ejteni a kötődés fontosságáról. Számos gyermekpszichológus egyetért abban, hogy felnövekvőben van egy olyan generáció, amely nehezen kötődik, nehezen tanul és nehezen adaptálódik. A KSH legfrissebb adatai alapján az elmúlt 5 évben Magyarországon duplájára nőtt a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (rövidítve BTMN – a szerk.) küzdő gyermekek száma. Sokan kutatják az okokat, mi ehhez is a megoldás felől szeretnénk közelíteni. Nincs rossz gyerek, csak fáradt, dühös, szomorú, tehetetlen, figyelemhiányos. Ezek apró krízisek, amikre lehet, hogy a felnőtt legyint, nekik viszont a napi megküzdésük része és szükségük van a támogatásra. A Marokbaba éppen a karaktere miatt társ lehet ezekben az apró megküzdésekben, a belső világ részévé tud válni, kötődni lehet hozzá, ezáltal pedig érzelmi stabilizáló funkcióval is bír.
B. D.: A neveknek és a karaktereknek is komoly szerepük van. A neveket régies, magyar kifejezések ihlették, amelyek az adott Marokbaba karakterét is leírják. A Tápli például éltető, életet adó, tápláló jelentése szépen illik a karakteréhez, hiszen ő egy fakéreg megszemélyesítése. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a neveket logopédusokkal egyeztetve véglegesítettük, hogy megtalálhatók legyenek benne a magas, mély, vegyes hangrendű szavak, mássalhangzó és magánhangzó torlódások, és így tovább. Ennek az anyanyelvi fejlődésben is lehet szerepe.
A mai digitális világban különösen érdekes egy ennyire „ősi formákból” inspirálódó eszköz sikere. Szerintetek mit jelez ez a szülők és a társadalom mélyebb igényeiről? Egyfajta visszatérést a természetesebb fejlődési utakhoz?
B. D.: Ez azért is fontos kérdés, mert a Marokbaba célja pontosan ez. Visszavezetni a természetbe. A természeti kincsek, formák megszemélyesítése ezt is jelenti. Sokan kérdezték, amikor még nem ismerték a Marokbabát, csak egy-egy képet láttak róla, hogy a gyerekeknek nem kellene inkább kimenniük a szabadba, hogy igazi kavicsokkal és tobozokkal játsszanak? A válasz az, hogy de! Menjenek és töltsenek minél több időt közösen a szabadban, a friss levegőn és fogdossanak össze minél több természeti kincset! A két dolog nem zárja ki egymást, sőt egymást erősíti. A Marokbaba ötvözi a természetes és a mesterséges tanulás elemeit, 56 féle duoszenzoros variáció rakható ki a 8 figurából és megfelel a legszigorúbb gyermekjáték biztonsági előírásoknak. Vagyis olyan helyzetekben és időben is társ lehet, amikor egy földön talált bot nem.
K.-K. L.: Ráadásul számos olyan visszajelzésünk van, hogy amióta találkozott egy-egy gyermek a Marokbabákkal, azóta bátrabban nyúl a természetben is akár egy csigához, egy tobozhoz, amit előtte esetleg kevésbé ingerkeresőként nem szívesen tett. A felfedezés, a játék, a természet megismerésének szabadsága van a Marokbabákban, amellett, hogy a tudatosan tervezett feladatok képesek felkészíteni és megkönnyíteni az óvodai, iskolai bemeneteket és átmeneteket. Vagyis, a mögötte álló komplex módszertan és a díjnyertes koncepció teszi valóban használható eszközzé. Sokan azt is kérdezik, hogy mitől működik ennyi felhasználási területen? Mi erre mindig azt szoktuk válaszolni, hogy valójában csak egy területen működik hatékonyan, az pedig a humán-specifikus idegrendszer támogatása. Az viszont tényleg milliónyi részterületre hat pozitívan.
A Cápák között és a hazai médiamegjelenések után látványosan nőtt az érdeklődés. Hogyan változtatta meg ez a hirtelen figyelem a mindennapjaitokat vállalkozóként és magánemberként?
K.-K. L.: Nekem egy nagy személyiségfejlődést kellett megugranom, mert rettentően introvertált voltam és talán még most is az vagyok, csak már fokozatosan tanulom jól kezelni ezeket a helyzeteket. Nekem a Cápák között volt a fordulópont. Mielőtt szétnyílt volna az ajtó és kiléptünk volna a Cápák elé hihetetlenül izgultam, nagyon nehezen éltem meg belülről a sok kamerát, a fényeket, a ránk szegeződő tekinteteket. Aztán arra gondoltam, hogy ez nem rólunk szól. Van Magyarországon 300 ezer család, a világon pedig 400 millió olyan gyermek, akinek segíthetünk a képességei kibontakoztatásában. Hangja akartam lenni azoknak a pedagógusoknak, szakembereknek, akik évek óta azt mondják, hogy baj van, mégsem hallották meg őket elegen. Itt döntöttem úgy, hogy ezekért a gyerekekért végigcsinálom.
B. D.: Büszke vagyok arra, hogy a hirtelen jött siker és a növekvő cég mellett egy teljesen új utat választottunk, ezt pedig StartCare vállalkozási modellnek neveztük el. A StartCare lényege, hogy ugyanaz az innovációs képesség és növekedési potenciál van benne, mint egy startup vállalkozásban, de nem exitre játszik és nem gyors osztalékszerzésre. Nem felfelé tör, hanem közösséget épít és nem elvesz, hanem visszaad. Mi lettünk Magyarország első olyan vállalkozása, akik az indulás évében több mint 20 millió forint értékben voltunk képesek támogatni kisgyermekellátó intézményeket, pedagógusokat, szakértőket és eltérő fejlődésű gyermekek gyógykezelését. Ez a StartCare modell lényege. Nem táskákra és cipőkre költöttük a profitot, hanem speciális biciklire, fejlesztő foglalkozásokra, Nazarov-műtétre (agyi eredetű bénulás, izomtónus-zavarok esetén alkalmazott ortopédiai beavatkozás, amely javítja a mozgásképességet – a szerk.).
A Marokbaba már most túlmutat egy „játékon”. Milyen jövőt képzeltek el: inkább egy nemzetközi fejlesztőmódszertant, egy globális márkát, vagy akár egy edukációs szemléletformáló mozgalmat építetek a következő években? Meséljetek, kérlek az aktuálisan következő lépcsőfokokról!
B. D.: Talán a fiatalság lendülete beszél most belőlem, de mindezt egyszerre. Harminckét országra van mintaoltalmunk, vagyis mindenképpen világmárkát szeretnénk indítani Magyarországról, a csodálatos magyar fejlesztőpedagógusokkal karöltve. Több mint 20 országból már jelentkeztek is disztribútorok, akik javarészt kint élő pedagógusok, fejlesztő szakemberek vagy gyermekorvosok, hogy szívesen támogatnák a nemzetközi terjesztést. Az edukáció és a szemléletformálás ezzel kéz a kézben jár. Már elindult egy Idegrendszeri Fejlődéstámogató Országos Szövetség létrehozása, amelyben a szakmák egymást segítve támogatják majd a szülőket és a szakembereket, hogy minden gyermek meg tudja kapni az őt megillető figyelmet és támogatást. Belgiumban már be is mutattuk a terveinket a világ egyik legnagyobb vállalkozói eseményén, a SuperNova Festivalon.
K.-K. L.: Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy elindult egy együttműködés az Országos Mentőszolgálattal is, így a gyermekellátás számos területén túl a Marokbabák most már az életmentésben is szerepet kaphatnak. Az OMSZ szerint remekül tudják majd segíteni a mentősök munkáját a gyermekekkel való kapcsolatfelvételben, a bizalomépítésben és a vizsgálati együttműködésben is.
Az együttműködő partnereink szerint sehol nincs még egy olyan projekt, mint a Marokbaba, amely egyszerre eszköze a szociális szférának, a pedagógiai munkának és az egészségügyi ellátásnak. Ebben mi magyarok megint csak úttörők vagyunk és hiszünk benne, hogy közös erővel a Marokbaba lesz a következő évek egyik új magyar világsikere.
Fotók: Marokbaba
