Itt állunk ezen a gyönyörű birtokon, Lengyeltóti belterületén. Horgásztó, fürdőtó, erdő, 30 hektáros szántó és egy, a szocialista idők hangulatát árasztó szállodaépület vesz körül minket, ez mind a te családod tulajdona. Milyen jeleket követve találtatok rá erre a földi paradicsomra?
2021-ben a feleségemmel és a fiammal erre jártunk autóval, megláttuk a kapun a táblát, hogy eladó. Senki nem volt itt, mi kvázi birtokháborítást hajtottunk végre azzal, hogy bejöttünk a területre és körbe néztünk. Azonnal beleszerettünk. Utánanéztem a tulajdoni viszonyoknak, a területben rejlő lehetőségeknek, aztán döntöttünk: megvettük. Persze nem minden annyira idilli, mint aminek tűnik, egy-két nehézséggel rögtön szembesültünk. Amikor a permakultúrás szakemberekkel megvizsgáltuk a talajt, kiderült, hogy a múltbéli nagyüzemi mezőgazdasági termelés miatt összesen 40 centi vastag termőtalaj van a földben. A másik baj az volt, hogy az egész terület lejt a horgásztó felé, és azt a műtrágyát, amit az elődeink minden évben rászórtak az itt termelt napraforgóra, az esővíz folyamatosan bemosta a tó vizébe. Úgyhogy jelenleg permakultúrás talajregenerációt folytatunk, és reméljük, 3-4 év múlva elkezdhetjük a zöldségtermesztést. A tó vize pedig magától jó irányba fejlődik, mivel nem szórunk bele műtrágyát.
Három éve elektronikus zenei fesztiválokat is szerveztek itt. A gyerekeid vettek rá arra, hogy nyaranta átengedd a terepet a fesztiválozóknak?
Jól tippeltél, a fiam vágya teljesült a fesztiválokkal, ő egyébként DJ is. De üzleti alapja is van a programoknak. A permakultúra egy jövőbe mutató vállalkozás, de pénzügyi szempontból nem fog megtérülni. Ez egy hatalmas, gyönyörű terület megfelelő infrastruktúrával, a szocializmusban, a KISZ idejében 3-5 ezer fős táborokat tartottak itt, úgyhogy adja magát a turisztikai jellegű bevételláb is. Csakhogy a Balatontól 20 kilométerre nem lehet egész évben rentábilisan működtetni egy szállodát, egy kempinget, az előző tulajdonsok ezért is adták el. Nekünk kell szervezni rendezvényeket, amelyek megtöltik a szálláshelyeket. Jelenleg két brandünk van, a Manas Fesztivál, ami pszichedelikus trance zenei irányzatokra szakosodott és a Microasis nevű fesztivál, ahová a techno zene rajongói jönnek el. Emellett mi tartjuk a Gyüttment Találkozót is, és kiadjuk a helyszínt különböző más rendezvényeknek.
Mit csinál egy háromgyerekes, ötven pluszos apuka a fesztiválokon? Egyáltalán részt szoktál venni ezeken?
Abszolút, és én is táncolok, akár a többiek. Meg jógaórákat tartok más jógaoktatókkal a hatalmas jógateraszunkon mind a két fesztiválon. A Manas fesztiválnak van egy pszichológiai lába is, ami a különlegességét adja: body work, pszichodráma és egyéb önismereti foglalkozásokon lehet részt venni napközben. A fiam a fesztivál fő szervezője, ő hívja meg a DJ-ket, a feleségem, aki pszichológus, viszi a pszichológiai animációt, én pedig gazdaságilag próbálom kézben tartani ezt a vállalkozást.
Hogyan tudod mindezt a bankár léteddel összeegyeztetni? Ha választani kellene a kettő között, melyik mellett tennéd le a voksot?
Tulajdonképpen egy picit már választottam, mivel 2020-ban a Covid-járvány idején leköltöztünk Balatonszárszóra, a nyaralónkba, és azóta is itt élünk. Lengyeltóti 20 perc autóútra van tőlünk, Budapestre kicsit tovább tart az út. Nyilvánvalóan ingáznom kell, szoktam feljárni Budapestre, de az üzleti élet óriási része átment az online térbe, így jól tudom ezt a két vállalkozásomat menedzselni. Ha szükséges, délelőtt átugrom Lengyeltótiba ügyeket intézni, és a délutánomat MagNet Bank-os online meetingekkel töltöm. Jelenleg még nem kényszerülök a választásra, de megmondom őszintén, nagyon-nagyon megszerettem a vidéki életet.
A teljes interjú a Remind Bookazine 2025 téli lapszámában olvasható.
