Egy igazi szakember, aki mély szaktudást, tapasztalatot, valódi mélységet szerzett – vagy legalábbis erre törekedett – egy adott területen, nem szereti a felszínességet, a nyomulást, azt, amit erőltetni kell, nem szereti „nyomni az arcát”, de nem szeret harsány és erőszakos lenni sem. Ezek számára nem önazonos működések. Ennek ellenére, valahol a szíve mélyén tudja, hogy szükségesek lennének, mert hiába értünk valamihez, ha ezt nem hagyjuk megmutatkozni a világ felé, nem tudjuk megélni azt a szakmai sikert, ami valójában megilletne minket. Pedig a teljes siker megéléséhez szükség van a külvilág visszacsatolására is, arra, hogy mások is elismerjenek.
Barabási Albert-László „A képlet – A siker egyetemes törvényei” című könyve több fejezeten keresztül taglalja, hogy a siker egyrészt belső győzelem, de mindeközben társadalmi jelenség is. A sikert a külvilágnak is látnia és elismernie kell. Vagyis bármennyire is kényelmetlen, muszáj megmutatnunk magunkat.
A láthatóság nem szereplés, hanem szolgálat
Hosszú éveken keresztül küzdöttem azzal, hogy nagy plénum előtt megszólaljak, és vállaljam a véleményem. Mindeközben belülről feszített a vágy, hogy van egy feladatom. Gyakran ugyanezt látom az ügyfeleinknél is. Ráadásul a láthatóság sokszor kap egy negatív bélyeget, vagyis aki szerepel a social médiában, aki kiáll, az biztos egoista, nárcisztikus, „mutogatni akarja magát”.
Mi lenne, ha egészen másként közelítenénk a kérdéshez? Mi történik akkor, ha a láthatóság szolgálat, egyfajta társadalom- vagy szakmaformálás, iparági szemléletváltás, népnevelés, szerep- vagy felelősségvállalás. Sokaknak, akik nem szeretnek önmagukért színpadon állni, másokért azonban igen, ez az újra keretezés hatalmas segítség lehet. Talán te is úgy érzed, hogy a szakmád nincs megbecsülve, és szeretnéd emelni a társadalmi megítélését.
Lehet, hogy úttörő akarsz lenni benne, szeretnéd máshogy, tisztábban, emberibben csinálni; formálni a szakmát, és ezért felelősséget is vállalsz. Volt olyan ügyfelem, aki ingatlanosként épp ezért kezdett márkát építeni. Azt mondta: „Az ingatlanosok megítélése nagyon rossz ma Magyarországon. Én meg akarom mutatni, hogy lehet ezt normálisan, tisztességesen is csinálni.” Inkább vállalta a láthatóságot, minthogy egy kevésbé korrekt szereplő legyen a szakma arca. Ebben az újra keretezésben a láthatóság már nem öncélú mutogatás, hanem feladat. És ebben a keretben már sokkal könnyebb azt érezni, hogy a láthatóság számodra is lehet önazonos.
Iránytűk, amelyek segíthetnek
Előző cikkeimben eddig négy olyan belső iránytűt hoztam neked, amelyek segítenek abban, hogy egyre jobban megismerd önmagadat, hogy kapcsolódni tudja ahhoz a belső hanghoz, ami megsúgja, mi a te helyed ebben a világban.
Ez a négy iránytű az alábbi volt:
- Érzelmi iránytű – mi az, ami lelkesít, ami energiát ad, és mi az, ami elvesz belőle
- Kíváncsiság – mi az, ami vonz, ami után kutatni akarsz
- A tehetség iránytűje – vagyis ahol az istenadta képességünk van, ott jelennek meg a legnagyobb félelmeink és kishitűségünk is
- A „túl sok” iránytűje – vagyis amiben túl soknak mondanak, az gyakran a szupererőd
Érdemes ezeket is megismerned, hogy teljes képet kapj a bennük rejlő lehetőségekről.
Az alábbiakban pedig megmutatok egy ötödik iránytűt is. Ahhoz, hogy rátalálj, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket! Hol feszít téged a felelősség? Mi az, ami igazán idegesít az iparágadban, a szakmádban? Mi az, amiben úgy érzed, ezt másképp kellene csinálni? Mi az, amit szíved szerint megváltoztatnál?
Ez a szerepvállalás, ez a felelősségérzet, ez a belső „nem hagy nyugodni” érzés egy újabb iránytű abban, hogy márkaépítőként megtaláld az önazonosságodat, azt az ügyet, ami mellett ki szeretnél állni, és mindazt, ami kvázi az „ellenséged”. Ezek azok a működések, hozzáállások, minták, amiket formálni szeretnél, és amelyekért felelősséget érzel.
Van egy nagyon híres mondás: „Légy az a változás, amit látni akarsz a világban.” Ha valamit megláttál, ami nincs rendben, és tudod, hogy lenne lehetőséged tenni ellene a saját szakmádban, iparágadban, akkor az már egy feladat is egyben. Mert ha meglátod, akkor tudsz is vele valamit kezdeni, hiszen már sokkal előrébb vagy azoknál, akik talán még észre sem vették azt. Ezért a következő belső iránytű számodra ez a kérdés: Mi az a dolog, amit szíved szerint megváltoztatnál az iparágadban? Mit csinálnál másképp? Mit tanítanál meg a szakmád képviselőinek, hogy más hozzáállással dolgozzanak?
Közben pedig kezdd el a láthatóságot sokkal inkább szolgálatként, mintsem szereplésként megélni. Legyen ez az a felelősségvállalás, amely a változást hivatott formálni.
A láthatósági probléma ritkán marketingprobléma, és szinte mindig identitásprobléma. A legtehetségesebb emberek belső mondatai: „Nem vagyok még kész.” „Még tanulnom kell.” „Majd ha jobb leszek.” „Nem akarok felületesnek tűnni.” „Nem akarok feltűnősködni.” „A jó munka majd beszél helyettem.” És amíg te ezen morfondírozol, addig más, kevésbé kompetens emberek lesznek a szakmád meghatározó arcai… Nem azért, mert jobbak, hanem mert kevésbé gátolja őket a maximalizmusuk és mélységük súlya.
Állj a világ szolgálatába
De miért pont a legtehetségesebb, legnagyobb szakmai tapasztalattal rendelkező, legbecsültebb szakemberek érzik azt, hogy nem elegek? Azért, mert a felelősségi szintjük sokkal magasabban van, így a saját magukkal szemben támasztott elvárásaik is sokkal magasabbak. Nem elégszenek meg a középszerűséggel. Nem elégszenek meg a felszínességgel. Nem az a működésük, hogy „valamit odarakunk, aztán úgyis jó lesz”. És épp ez a magas felelősségi szint szüli a belső kételyeket is, azt, hogy még mindig nem vagyok elég jó; mert tudom, hogy lehetnék jobb, tanulhatnék többet, tapasztalhatnék többet.
Ez a magas felelősségi szint egyszerre áldás és átok is. Éppen ezért az ilyen magas felelősségi szinten működő szakembereknek az újrakeretezés, vagyis a társadalmi szerepvállalás és a felelősségvállalás jelentheti a kiutat az önmarcangolásból.
Mivel ezek az emberek magasabb tudatossággal és felelősséggel rendelkeznek, ezért átfogóbb rálátásuk van a saját iparágukra. Egy szó, mint száz: ha maximalista vagy, és mindig úgy érzed, lehetne még jobb, valójában azt mutatja, hogy egy nagyon magas felelősségi szinten működő ember vagy. Ezt a belső nyomást ne magad ellen fordítsd, hanem tedd bele a világ formálásába.
