hirdetés
Szlovákiában egy kis faluban éltem 7 évig, majd az egyetem kezdetéig Párkányban. Nem fogott rajtam a szüleim kishitűsége. Rengeteget tanultam, kapcsolatok nélkül vettek fel a pozsonyi közgázra, ami nagy szó volt akkortájt. Nappali tagozatra jártam, a tanulás mellett pedig 20 évesen már egy bankban dolgoztam. Ötkor keltem reggel, éjfélkor kerültem ágyba, ingáztam az egyetem és a munkahely között. Mire meglett a diplomám, volt már 3 év szakmai tapasztalatom, mögöttem egy fúzió megélése, öt nyelven beszéltem, mindez komoly versenyelőnynek számított a kortársaim között.
Agilis voltam, véleményem volt, mertem változásokat generálni. Azt azért máig nem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy 24 évesen elfogadjak egy felső vezetői pozíciót Bécsben, majd 27 évesen Párizsban, egy francia-belga bankban, mely átcsábított. Bátrak voltak azonban azok is, akik ilyen fiatalon rám bízták a felelősséget. Hazajövet levadászott az OTP Bank szlovákiai leányvállalata, ahol az egész corporate terület hozzám tartozott, az üzleti stratégia megalkotása és megvalósítása. Rendkívül nagy teherbírású voltam, kész voltam sokat tanulni és még többet dolgozni, áldozni a munka oltárán.
Nyolc évet felső vezetőként dolgoztam, annak minden előnyével, de megvolt az ára is. Idővel azt vettem észre magamon, hogy reggelente nincs motivációm kikelni az ágyból, a lelkesedésem is alábbhagyott. A kiégés szót akkor még nem ismertem, ma már tudom, hogy ez történt velem. A sors úgy hozta, hogy édesanyám daganatos betegsége adta meg a löketet a váltáshoz. Tudtam, szüleimnek szükségük van rám, apukám egyedül nem tudta volna végigcsinálni anyukámmal a kezeléseket, ezért kiszálltam a munkából. Fél évig a családról való gondoskodás volt az életem fókuszában, ez idő alatt rengeteget tanultam magamról és a világról is. Többet fejlődtem talán, mint a megelőző 10 évben.
Kaptam egy nagyon érdekes ajánlatot a MOL leányvállalatától, a Slovnafttól, a vezérigazgató tanácsadó csapatát vezetni. 4 évig dolgoztam ezen a területen Pozsonyban, majd Budapestre hívtak, ahol holdingszinten 30 ország működésére kihatóan vettem részt a felső vezetésben. Nagyon sok mindennel foglalkoztam, sok száz folyamat és cég átvilágításával, újrastrukturálásával, felépítésével elsősorban a hatékonység és kockázatok kezelése mentén, de a jog egy részét is irányítottam évekig. Igazán motiváló volt egy ekkora cégcsoportot fölülről látni, formálni – sok száz terület, 200 cég, szédítő méret.
Amikor anyukámat látogattam a kórházban, gyerekeket is láttam szenvedni, az életükért küzdeni. Ösztönösen elkezdtem keresni a lehetőséget, hogy másoknak segítsek. A kislány, aki sikerekre vágyott és akiből egy ambiciózus vezető vált, szembesült a valós élettel, és ez minden addigi fontossági sorrendet fölülírt bennem. Az anyagi támogatás és érzelmi bevonódás során tragédiákat éltem meg, támogatott gyermekeket veszítettem el, amit nagyon nehéz volt feldolgozni.
Egyre jobban beleástam magam a pszichológia tudományába, tanulni kezdtem, és én magam is hét évig jártam terápiába. A munkahelyemen kívül is egyre több vezetővel, vállalkozóval elsősorban vezetői, emberi dilemmákról beszélgettünk. Egyre erősödött bennem a hang: „miért is nem ezzel foglalkozol, Silvia?” Kívülről is sok megerősítést kaptam, lelkem mélyén pedig éreztem, ez az én utam. Nem akartam már továbbmászni azon a létrán, ami egy régi falhoz volt támasztva. Így jutottam arra, hogy 15 év után elköszönjek a MOL-csoporttól, hogy ismét kikövezzek egy új utat, melyen öröm haladni, másokat magammal vinni.
Nemzetközi felső vezetőként 23 évig több ágazatban vagy 40 nemzettel dolgoztam, 4 országban. Nagyon sok területen rengeteg üzleti és top vezetői helyzetet oldottam meg. Irányítottam vállalati struktúrákat, építettem szervezeteket, folyamatokat, ismerem a vezetői létet, ezért jól tudok kérdezni, helyzeteket átlátni, és saját példákon, valós történeteken, tapasztalatokon keresztül másokat támogatni. Nem azt mondom meg, mit tegyen az ügyfél, de az analógiák, tanácsok, beszélgetések által inspirálódik. Ehhez jön az executive coaching, melyet én helyzetgyakorlatokkal vegyítek (nehéz párbeszédekre, tárgyalásokra készítek fel), az „i”-re pedig a pszichológia teszi fel a pontot. Így lett egy holisztikus, egyedülállóan komplex üzleti-vezetői szolgáltatás portfólióm a piacon, melyet azok értékelnek, akik a valós üzleti és felső vezetői tapasztalat és tudatos fejlődés kombinációját keresik. Tükröt tartok, elgondolkodtatok, elméket és szíveket nyitogatok – szoktam mondani.
Nagyrészt KKV-tulajdonos, vállalkozó, multis felső és középvezető ügyfeleim vannak, de jogi irodát, klinikát vezetők is akadnak köztük. Többségben vannak a férfiak. A konkrét üzleti dilemmákon túl egyre több férfi foglalkozik a saját személyes fejlődésével. Kezdik felismerni, hogy vezetni a mai világban csak hatásosan, hitelesen kommunikálva és kapcsolódva lehet, amihez elengedhetetlen az érzelmi intelligencia, az önismeret és tudatos viselkedés fejlesztése. Mivel a férfiak más üzenetek mentén szocializálódtak és irányítottak évtizedekig, komoly munkát kell beletenniük abba, hogy merjenek változni, új eszközöket alkalmazni, érzelmileg is bevonódni, nyitni. Egy csapat vagy cég vezetését a lovagláshoz szoktam hasonlítani – ha elengeded a kontrolláló gyeplőt és helyette átkarolod a ló nyakát előrehajolva, megérzed a bizalom erejét mint köteléket. Így lehet együtt vágtatni egy csapattal is.
A nőket például a megfelelési kényszert, perfekcionizmust tanítom elengedni. Sokan ezekkel gátolják az előmenetelüket. Tökéletesség helyett inkább bátor kiállást, eredményeik felvállalását és láthatóságot építünk. Vezetőként természetesen szükségük van feladatorientáltságra, határozottságra, ugyanakkor nagyon fontos, hogy egy nő kívül-belül megmaradjon nőnek, saját személyiségjegyeire támaszkodva merjen vezetni. Sok nő ott követ el ugyanis hibát, hogy férfi vezetési stílust, habitust alakít ki magának, miáltal nem lesz önazonos, és a férfiak sem fogadják el. Az önismeret és a tudatosság segítenek abban, hogy egy nő jól legyen a bőrében. Enélkül nem tud sem magához, sem másokhoz jól kapcsolódni. Márpedig a vezetés az emberekről szól, és ez a jövőben méginkább így lesz. Jöhetnek AI, innovációk és a legjobb üzleti stratégia, ha a kultúra megeszi ezeket reggelire, ha nem tudjuk az embereket bevonzani és megtartani. S hogy ez ne így legyen, az erős, határozott, de bevonó, odafigyelő női vezető lesz szerintem az ász a jövő menedzsmentjeinek kártyapaklijában.
Igen, sajnos nagyon kevés nő jut el felső vezetői pozícióba nagyvállalatokban, esetleg egy szem felső vezető nőként csupa férfi közt találja magát, ami frusztráló tud lenni, ha felkészületlen. Fel lehet azonban építeni azt az ént, mely önazonosan helytáll, és hangot mer adni eltérő véleményének is. Ahhoz pedig, hogy több nő jusson el a ranglétra magas fokaira, belső munka szükséges, a korlátozó hiedelmek és gyakorlatok tudatos lebontása.
Imádok mindent, amivel foglalkozom, mégis speciális helye van a szívemben egy belvárosi kortárs galériában kéthetente megrendezésre kerülő eseménysorozatnak, mely ötvözi a művészetet, borászatot és vezetőknek, vállalkozóknak szóló beszélgetős estjeimet. Hónapok óta telt ház van, ami szívet melengető érzés. A másik ilyen, mikor nemrég az Átrium pódiumán beszélgettem a női sikerek, buktatók kapcsán, és tanácsadóként, női vezetőként improvizációs élményszínház-jeleneteket formáltam 500 ember előtt. Őszintén, néha én is csak pislogok, milyen ajtók nyílnak az életemben, de nagyon élvezem.
Talán abból, hogy mindent szenvedéllyel csinálok, hittel és szívvel. Látom, hogy milyen sokat tudok más emberek életéhez hozzátenni, vezetői, vállalkozói, emberi sikereket előmozdítani. Nagyon sok visszajelzés érkezik napi szinten, ami tölti a lelkemet, folyamatosan visszatáplál. Adni – ez az én motivációm, ahogy Churchill mondta: „Abból élünk, amit kapunk, de az éltet, amit adunk.”
Fotó: Demeter Vanda
A fenti írás támogatott tartalom!
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
hirdetés
