A saját testünkről alkotott kép elfogadását jelentősen megnehezíti, hogy úton-útféle különféle ideákkal szembesülünk. Az utcákon megjelenő plakátoktól kezdve a szétfilterezett Instagram posztokon át a filmekben és sorozatokban látott, korosztályukhoz mérten tökéletesen kinéző sztárok mind-mind azt sugallják, hogy a közönséges földi halandónak is valahogyan fel kell zárkóznia. Ami nyilvánvalóan lehetetlen. A poszterek arcai szó szerint a testükből élnek, és ehhez megfelelően edzenek és étkeznek, hiszen a külsejük az elsődleges munkaeszközük, és sminkesektől esetenként a különböző orvosokig nagyobb stáb gondoskodik róla, hogy a lehető legjobb formájukat hozzák.
Nekünk viszont marad a tükörképünkkel való szembenézés, és vagy a tökéletességről alkotott ideáinkon kell dolgoznunk, vagy elfogadnunk, hogy amire vágyunk, reálisan nem megvalósítható. Ráadásul akármennyire figyelünk magunkra, testünk és alakunk változik, még akkor is, ha az edzésekbe vagy a vélt egészséges étkezésekbe évtizedek múltán is ugyanolyan lendülettel vetjük magunkat bele.
A BMI nem minden
Az egyik irányadó szám, amit a legtöbbször sulykolnak belénk, a testtömegindex (BMI). A testsúlyunkat a testmagasság négyzetével méri össze, magyarán: méterben a magasság négyzete, majd a testsúlyunk kilogrammban osztva a magasság négyzetével. (Ha még mindig bonyolultan hangzik, vagy egyszerűen lusták vagyunk erre, akkor van természetesen kalkulátor hozzá). Az így kapott összeg ideálisan 18,5 és 25 közé esik, viszont itt jön be az a probléma, amire most a New Scientist világított rá a cikkében: 18 éves kor felett bármilyen korosztály esetében ugyanazt a mutatót használjuk.
Amikor a belga Adolphe Quetelet az 1800-as évek első felében létrehozta a testtömegindexet, bizonyára maga sem számított rá, hogy azt csaknem kétszáz év elteltével, szinte változatlanul használni fogja az orvostudomány. Pedig a világ összetétele sokat változott azóta: míg akkoriban a várható élettartam 64 év volt, addig ma már könnyedén reménykedhetünk a 79 évben, és természetes, hogy egészen más a testalkata egy 18 évesnek, mint mondjuk egy 81 évesnek.
Bátran lehet több
A Brit Dietetikusok Szövetsége (British Dietetic Association – BDA) úgy véli, némi plusz testsúly a 65 éves kor feletti tartományban nem csak, hogy nem káros, hanem egyenesen előnyös. Mint azt a New Scientist-nek a BDA nevében nyilatkozó Alison Smith kifejtette, a fogyással nemcsak az áhított zsír, hanem az izomtömeg is csökken. Azonban ebben a korban már az izom természetes módon is kevesebb lesz, a fogyás pedig csak rásegít erre a folyamatra.
Éppen ezért ahelyett, hogy idős korban is tartjuk magunkat a korábban megszokott vékony alakunkhoz, előremutatóbb, ha rendszeres mérlegre állás és tükörnézegetés helyett testmozgással, sporttal igyekszünk fenntartani az erőnlétünket.
Sok orvos sajnos még azt a szemléletmódot képviseli, hogy az idősebbeknek valamilyen diétát állít be ahelyett, hogy a testmozgás jelentőségét szorgalmazná. Pedig ilyenkor már máshogy reagál a szervezetünk, mint például a húszas éveinkben, és a diéta önmagában – hacsak nem valamilyen fennálló betegséggel összefüggésben javasolják – aligha fog kimagasló egészségjavuláshoz vezetni. A testmozgás az esetleges plusz kilóktól teljesen függetlenül is javallott lehet, mert számtalan életminőség növelő, jótékony hatása közül például erősítheti az immunrendszert, ezáltal ellenállóbbá téve a különféle betegségekkel szemben.
Fotók: Pexels
