Well done – Egy kerti történet

Most úgy mondom el ezt a kedves, régi családi történetet, mintha kint ülnék megint a kertben. Olyannyira élem az egészet, hogy szinte érzem magamon a fák levelein átszűrődő napfényt és azt a finom, mező illatú szellőt, amiben keveredik az érett gabona és a közte megbújó virágok illata. Mint egy nyári ebéd után, amikor kivételesen nem is gondolkozom, csak jóllakottan hallgatom a nyüzsgést, a gyerekkacajt és a madarak őrült zsivaját. Dénes Sándor írása.

Pedig most az esti sötétségben várom, hogy a feleségem hazatérjen a munkából, mert már unom, hogy az Instát pörgetem egyre reménytelenebbül, hogy a boldogság bármilyen fuvallata megcsapjon végre. De mondom is a sztorit, ami eszembe jutott, és olyan jó újra felidézni még akkor is, ha nem egy világmegváltó történet.

Nagyinál a kertben

Ha jól emlékszem, ’84-et vagy ’85-öt írtunk, az egész család lent volt Zalaszentgróton, a nagyinál. Ő teljesen odavolt, hogy mindenki együtt van, ugyanakkor feszültté tették a magára mért maximalista elvárások. Ilyenkor bezárkózott a konyhába, és mindenkit kizavart a kertbe, hogy nyugodtan el tudja készíteni azt a rengeteg rántott csirkét, krumplipürét és uborkasalátát, ami beteríti majd a kerti asztalt. Nekünk, panelszökevényeknek ez maga volt a paradicsom. Nagypapa városi lököttségnek gondolta, hogy mi mezítláb élvezzük a fű csiklandozását, meg hogy felnőttek, gyerekek közösen fogócskázunk az óriási gesztenyefán. Nem mutatta, de tudom, kissé idegesítette mindez. Ő is imádta, hogy látja az unokáit, feltéve, ha azok csendben ülnek és hallgatják a történeteit vagy negyvenedjére. De tőle akár a tévét is nézhetik, a lényeg, hogy „Ne izegjenek, mozogjanak, zörögjenek”. Nagypapa a nagycsaládot leginkább fényképen szerette. Kettesben tudott kedves lenni, de ez most nem az a helyzet volt: heten szálltuk meg a kertet, mivel be nem mehettünk a szakácsnő szigorú utasítására. Persze ki akar bemenni, amikor lehet dombról versenyt henteregni, négylevelű lóherét keresni, fejjel lefelé lógni a fáról és ordítva kergetőzni, birkózni. Szegény nagypapa. Mindegy, maradt neki így is vagy ötven nyugodt hétvégéje az évben.

Andris eltűnt

Szóval kint voltunk a kertben mindannyian, amikor Andris, az öcsémék legkisebb gyereke eltűnt. Hiába kiabáltunk, kerestük, tettük tűvé a kertet bokoraljától a pajtáig, hiába kutattuk át a házat is pincétől a padlásig, a gyereknek nyoma sem volt sehol. Egy idő után piszkosul ijesztővé vált a dolog, aztán az öreg Porpáci néni kopogtatott be a szomszédból, hogy menjünk át, de csendben, mert ilyet még nem láttunk. Andris az ő kertje végében, a szamócás mélyén aludt békésen, összegömbölyödve egy macskával. Jól belakmározhatott, mert piros volt a szája széle, de még a pólója is rózsaszínbe váltott az eredeti fehérből. Csak úgy, egyszerűen, jóllakottan aludt el a tett színhelyén a macskával kis kifli, nagy kifliben, és durmoltak édes kettesben.

Remind magazin

Nagyon megijedt szegénykém, amikor egyszerre ugrott rá az egész család: „Hogy merészelted így ránk hozni a frászt?!” „Hogy tűnhettél el így, és aludhattál ilyen mélyen?!” „Téged keresünk, te meg a füled botját sem mozdítod?!” Ilyen és ehhez hasonló értelmetlen kérdések tolultak fel bennünk hirtelen, ahogy az ijedtségünk, mint a pohár szóda felszínére szállt buborék, kipattant belőlünk. De ahogy a megkerült gyerek körül kiabáltunk, egy még nagyobb kiabálásra kaptuk fel a fejünket.

Egyszerre szaladtunk vissza a nagyi kertjébe, és néztünk a zajforrás irányába, a kis tó felé: naná, hogy valaki beleesett. „Ha már van kis tó, bele kell esni, igaz, Tomika? Csupa sárosan, sással a nyakadban mutatsz a legjobban így ebéd előtt!” Kiabálta nagyi az öcsémék másik fiának – csak a vízimolnárkákat nem zavarta, hogy még egy vízi lény került a tavukba. És miután az esés utáni első ijedség elmúltával Tomika abbahagyta a visítást, azt látjuk, hogy fülig ér a szája, kinyújtja a kezét, és összeszorított markát óvatosan kinyitja. „Brekk” – mondta a randa kis béka, azzal kiugrott Tomika kezéből, vissza a vízbe. Mi ezen a ponton már csak sírtunk a nevetésről: az egyik gyerek csurom vizesen megszeppenve, a másik meg szamócapirosan dörzsölgeti a szemét.

Héjában sült csirke

„Van még valaki, gyerekek, aki ebéd előtt előáll valami mutatvánnyal?” Szerencsére nem volt több jelentkező. Gyors pólósikálás a lavórban, gyerekmosdatás a kerti zuhanynál, a szárítást intézte a forró nyári nap. Mi meg csak feküdtünk a fűben, dumáltunk, nevettünk, és farkaséhesen vártuk az ebédet. Ezen a hétvégén azonban nemcsak a nagypapa nyugalma szállt tova, de nagymama idegessége sem múlt el az ebéd elkészültével. Ki gondolta volna, de ő hozta a harmadik mutatványt. Tudniillik az események hatására a rántott csirkék odakozmáltak, így fogyasztásuk előtt le kellett hámozni a panír nagy részét. Mi persze ezen is nagyon jól szórakoztunk. „Héjában sült csirke” – mondta a lányom. És hámoztuk, tömtük magunkat degeszre, hogy aztán már tényleg mindenki csak szótlanul szuszogjon a gesztenyefa árnyékában a kerti asztal körül.

Ha eszembe jut ez a nyári hétvége, még mindig úgy érzem, hogy jól elfenekelném a büdös kölkét, Andrist, úgy ránk hozta a frászt. Ma már 45 éves, nagy melák, neki is van már két fia. Tomika meg Dr. Tomika Phd lett valamelyik pszichiátrián.

Remind magazin

Új éden

Mi idővel kiköltöztünk Pestről a zöldövezetbe. A kertünk merőben más, mint a nagyiéké volt, de amikor nyugalomra vágyok, én is kint üldögélek, akár megboldogult édesapám. Elheveredek egy kényelmes kanapén, és elnézem, ahogy nő a fű. Ha olykor-olykor átjön egy baráti házaspár, azt még elviselem, egyébként is büszke vagyok a kertemre, vagyis a kertünkre. Az elszólás csak azért van, mert amíg a házunk berendezését nagyjából teljesen a nejemre bíztam, a kertet én alakítottam ki. Hasonlóan, mint ő bent: kanapékkal, fotelekkel, asztallal sőt egy kis konyhasarokkal rendeztem be. Itt én vagyok a séf, ahogy annak idején a nagymamám. „Rare vagy medium?” – teszem fel rendszeresen a kérdést a vendégeknek. Mert jól átsütve vagy megégetve – ahogy annak idején szegény nagyi a rántott csirkét – sosem tálalom a steaket. Akkor sem, ha valaki így rendeli – az bűn lenne.

Gyermekkorunk mindennapjaiban a természet jelenléte nem volt kérdés, felnőtt korban, városi emberként egyre jobban érezzük a hiányát. A kerti pihenés feltölt, a természet közelsége, a szabad tér kellemes érzésekkel önt el minket. Ez a környezet elemel a hétköznapokból, valahová, ahol jó lenni. A Tectona Grandis egyik legfőbb missziója, hogy a kertünkre úgy gondoljunk, mint a békés és biztonságos otthonunk szabadtéri változata. Egy helyszín, amely visszahozza a boldog gyermekkori emlékeket, és amelyet mi magunk is békével töltünk meg. A kertben töltött családi délutánok nosztalgiáját hozta el nektek a Tectona Grandis ebben a kedves, kerti történetben.

Kiemelt kép: Fortepan / Umann Kornél; fotók sorrendben: Fortepan / Németh Tamás, Umann Kornél, Lencse Zoltán, Péter Gábor, Fortepan (név nélkül), Dán Zsuzsanna

A fenti írás támogatott tartalom.

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!

A pompeji kőpadoktól a műanyag garnitúráig – Így éltek elődeink a kertben

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

A nők biztonsága közügy – Közös kampányt indítottak a magyar női magazinok

Ritkán fordul elő, hogy ennyi magyar szerkesztőség egyszerre, ugyanazért az ügyért emel szót. Október 11-én, a leánygyermekek világnapján tizenhárom női...

A barátaink tényleg meghosszabbíthatják az életünket?

Ha hosszú és egészséges életre vágyunk, hajlamosak vagyunk arra gondolni, mit eszünk, mennyit mozgunk, hogyan alszunk, vagy éppen mit mutatnak...

„A szabadság az, hogy azzal töltöm a napjaimat, amitől csillog a szemem” – interjú Vigh Borival

Mit jelent ma szabadon élni? Vigh Bori több mint tíz éve keresi erre a saját válaszait: bejárta a világot, helyfüggetlen...

„Örülök, hogy az identitásom már nem ahhoz kötődik, hogy milyen családból származom” – interjú Nelio Biedermann íróval

Nelio Biedermann mindössze 23 éves, Lázár című regényét mégis már 34 nyelvre fordították le, és jelentős nemzetközi sikert aratott. A...

Pubertástól a menopauzáig: így változik a nők egészsége

A serdülőkor hormonális változásaitól a reproduktív éveken és a várandósságon át egészen a menopauzáig minden életszakasznak megvannak a maga kérdései,...

A reggel saját ritmusa – megérkezett az IZIPIZI Morning Express kollekciója

Nem minden reggel ugyanolyan. Egyik pillanatban még a kávénkat kortyoljuk, a következőben már a metró után rohanunk, biciklire pattanunk, vagy...

Padlógáz a sötétben, a Rabanne legújabb férfi illata nem ismer sebességkorlátozást

Igen kevés olyan jelenség van a szépségiparban, amely hosszú évek múltán is képes megőrizni nyers, lázadó energiáját. A Rabanne 2008-ban...

A legendák otthona – Ruttkai Éva és a magyar film nagy alakjai előtt tiszteleg a Gundel Bál

Ruttkai Éva centenáriuma, Latinovits Zoltán és Bujtor István emléke, ikonikus magyar filmek és személyes művészcsaládi relikviák adják a 2027-es Gundel...

„A hibázásra tanulási pontként is tekinthetünk” – interjú dr. Dura Mónikával, a Mindwell alapítójával

Miközben egyre többet beszélünk mentális egészségről és önismeretről, egyre több ingerrel, elvárással és összehasonlítással is meg kell küzdenünk. dr. Dura...

27 év, három étterem és egy gólya – bemutatkozott a HUBERT

Mi történik, ha egy Michelin-csillagos étterem, egy belvárosi találkozóhely, egy szentendrei-szigeti farm és több évtizednyi rendezvényes tapasztalat tudása összeér? Hlatky-Schlichter...

EZ IS ÉRDEKELHET

A nők biztonsága közügy – Közös kampányt indítottak a magyar női magazinok

Ritkán fordul elő, hogy ennyi magyar szerkesztőség egyszerre, ugyanazért az ügyért emel szót. Október 11-én, a leánygyermekek világnapján tizenhárom női...

A barátaink tényleg meghosszabbíthatják az életünket?

Ha hosszú és egészséges életre vágyunk, hajlamosak vagyunk arra gondolni, mit eszünk, mennyit mozgunk, hogyan alszunk, vagy éppen mit mutatnak...

„A szabadság az, hogy azzal töltöm a napjaimat, amitől csillog a szemem” – interjú Vigh Borival

Mit jelent ma szabadon élni? Vigh Bori több mint tíz éve keresi erre a saját válaszait: bejárta a világot, helyfüggetlen...

„Örülök, hogy az identitásom már nem ahhoz kötődik, hogy milyen családból származom” – interjú Nelio Biedermann íróval

Nelio Biedermann mindössze 23 éves, Lázár című regényét mégis már 34 nyelvre fordították le, és jelentős nemzetközi sikert aratott. A...

Pubertástól a menopauzáig: így változik a nők egészsége

A serdülőkor hormonális változásaitól a reproduktív éveken és a várandósságon át egészen a menopauzáig minden életszakasznak megvannak a maga kérdései,...

A reggel saját ritmusa – megérkezett az IZIPIZI Morning Express kollekciója

Nem minden reggel ugyanolyan. Egyik pillanatban még a kávénkat kortyoljuk, a következőben már a metró után rohanunk, biciklire pattanunk, vagy...

A legendák otthona – Ruttkai Éva és a magyar film nagy alakjai előtt tiszteleg a Gundel Bál

„A hibázásra tanulási pontként is tekinthetünk” – interjú dr. Dura Mónikával, a Mindwell alapítójával

27 év, három étterem és egy gólya – bemutatkozott a HUBERT

„Az illatokkal felerősíthetjük azt, amit éppen érzünk” – interjú Julia Velcheva parfümőrrel

8+1 titkos látnivaló Berlinben

Mit veszítünk el a digitális világban? – A Libri Kiadó új könyvsorozata, a Brain Bar Books első 3 könyve megadja a választ