Borszakértőként nekem erről valahogy mindig a nagy borok jutnak eszembe. A verseny borok magas pontokkal, a tökéletességig csiszolt struktúrákkal, a feszes szerkezettel, makulátlan egyensúllyal és intenzitással. A Michelin csillagos borvacsora a tökéletes borsorral, ami kb. 4 órán keresztül tart és legalább 8-9 fogást számlál. Csúcsteljesítmény.
A tökéletest hajszolva
De legyünk őszinték. Tényleg ez adja meg a boldogságot? Valóban erre kellene építeni az életünket? A tökéletesség folyamatos hajszolására? A sportban és az életben is a csúcsteljesítmény csak akkor fenntartható, ha van mellette regeneráció. Ha tudunk lazítani.
27 éve dolgozom borokkal, hiszem és vallom, hogy a mértékletes borfogyasztás összeegyeztethető a minőségi és kiegyensúlyozott élettel. Számos nagy bort kóstoltam: 100 pontos borokat, drága borokat, régi évjáratokat, ritkaságokat. A világ legnevesebb borversenyein keresem a tökéleteshez közelítő borokat, azonban a másik oldalon, a kereskedelemben és a fogyasztói magatartás, a vásárlói és borfogyasztói kutatások során azt is látom, hogy mi adja a mindennapok örömét, vagyis mi az, amit harmonikusan be tudunk illeszteni az életünkbe és örömet ad. A nagy borok mellett mindig ott vannak a könnyedebbek – és azok vannak többségben.
A kevesebb néha több
Na és itt érkezünk meg a fröccshöz. Egy jó fröccs mögött ott van az alapanyag, az arányérzék, a stílus, a döntés. Egy fröccs soha nem kevesebb attól, hogy frissebb, levegősebb, közvetlenebb, hiszen pont ez adja a lényegét. És talán nekünk nőknek is ezt kellene néha újragondolnunk. Nem azt, hogy kisebbek legyünk, vagy kevesebbre vágyjunk, hanem azt, hogy nem csak a súly és a teherbírás lehet érték.
Lehet valaki ambiciózus úgy is, hogy közben nem akar beleroppanni a saját életébe. Lehet magasra jutni úgy is, hogy közben marad bennünk öröm és megéljük az életet. Fröccsből is lehet várat építeni. Ez talán az egyik legnehezebb női feladat ma: nem lemondani a saját lehetőségeinkről, de nem is engedni, hogy a teljesítmény legyen az egyetlen nyelv, amin keresztül értékeljük magunkat.
Egyensúlyra törekvés
Mert a fröccsben van valami, amit érdemes komolyabban vennünk. Az arányérzék. Az, hogy nem attól jó, hogy több. Hanem attól, hogy pont elég. Nekem. Ettől lesz élhető. Ettől esik jól. Ettől nem nyom agyon. És talán a női életben is ez az egyik legfontosabb kérdés: mi az, ami még jó nekünk. Mennyi feladat, mennyi alkalmazkodás, mennyi gondoskodás, mennyi teljesítés az, ami még nem vesz el belőlünk túl sokat.
Sokáig azt tanuljuk, hogy a szeretet egyik formája az, ha mindent elbírunk. Ha rugalmasak vagyunk. Ha összehangolunk, kisimítunk, megoldunk. Csakhogy ennek ára van. És egy ponton minden nő megérzi, hogy nem attól lesz szabad, ha mindent tovább bír, hanem attól, ha elkezdi jobban érezni a saját határait. Ha már nem akar mindenáron tökéletes lenni. Ha nem kér bocsánatot azért, mert fáradt. Ha nem szégyelli, hogy szüksége van csendre, térre, levegőre.
Számomra a fröccs erről is szól. Nemcsak nyárról, teraszról, könnyű estékről. Hanem arról, hogy az életnek nem mindig a legsűrűbb, legnehezebb, legnagyobb formája a legjobb. Hanem az, amiben van mozgástér. Amiben marad hely lélegezni. Amiben nem kell minden pillanatban maximumon működni.
A valódi elegancia talán nem is a hibátlanságban van, hanem ebben az arányérzékben. Abban, hogy tudjuk, mikor kell odatenni magunkat, és mikor kell visszavenni. Mikor kell nagy bornak lenni, és mikor elég például a Kunság eredetvédett, gyümölcsös, játékos borainak a könnyedsége. Mikor van itt az ideje a súlynak, és mikor a felszabadultságnak.
Felmentő könnyedség
Mert a könnyedség nem felszínesség. Sokszor inkább bátorság. Bátorság ahhoz, hogy ne mindig, minden percben a legnehezebb utat válasszuk, hogy merjünk időt adni magunknak is, és megélni a könnyed pillanatoknak. Hogy ne abból építsük az önértékünket, mennyit bírunk ki. Hogy ne csak a teljesítményünkön keresztül akarjunk szerethetők és fontosak lenni, hanem higgyük el, hogy az őszinte önmagunkért is szerethetőek vagyunk.
Néha a legnagyobb női tett nem az, hogy még többet elviszünk, hanem az, hogy merünk könnyebben, szabadabban, emberibben élni.
Merjünk időnként fröccs is lenni!
A fenti cikk támogatott tartalom.
