A történet az 1880-as évekbeli Torinóban játszódik, egy átmeneti korszakban, amikor a város már az egyesített Olaszország része, az intézményi működés és a társadalmi viszonyok azonban a gyakorlatban még a régi mintákat követik. Mindeközben fellendül az iparosodás, megerősödik a munkásosztály, Torino közéletét pedig politikai feszültségek és szerveződések formálják. Ebben a közegben tűnik fel Lidia Poët: az első olasz nők egyike, aki jogi diplomát szerzett, ám hiába vették fel az ügyvédi kamarába, rövid időn belül eltiltották a hivatásától.
Ezek a legérdekesebb forgatási helyszínek
Eltartana egy darabig, mire a Piazza Vittorio Veneto árkádjai alatt megbúvó Porta Savona étteremtől a Savoyai-ház egykori palotáin és kastélyain át a városközeli természeti parkokig és vidéki villákig minden egyes – látogatható – forgatási helyszínt bejárnék. Ezt a küldetést inkább a fanatikus nézőkre bízom, kedvcsinálóként azonban összegyűjtöttem néhányat a legérdekesebb helyszínek közül, amelyeket érdemes beiktatni egy-egy torinói városnéző túrába.

Piazza Carignano és Piazza Carlo Alberto
Torino történelmi központjában, a Piazza Carignano és a Piazza Carlo Alberto között elterülő Carignano-palota különleges, hullámvonalban meghajló főhomlokzata a sorozatban a tárgyalótermi jelenetek előtt tűnik fel mint a torinói törvényszék épülete. (A feszült hangulatú bírósági jeleneteket más helyszíneken, az Ex Curia Maximában és a Palazzo Falletti di Barolo belső tereiben forgatták.)

A 17. században, Guarino Guarini tervei alapján épült palota eredetileg a Savoyai-ház egyik ágának, Carignano hercegeinek rezidenciája volt. Itt született Károly Albert szárd-piemonti király és II. Viktor Emánuel, az egységes Olaszország első uralkodója is, 1848 és 1861 között pedig az épület a Szárd–Piemonti Királyság parlamentjének székhelyeként működött. Ahogy a növekvő nemzet igényei meghaladták az eredeti terek adottságait, az épületet kibővítették a ma is látható formájára; a palota Piazza Carlo Alberto felé néző, neoklasszikus homlokzata a sorozat nyitójelenetében köszön vissza először.

A Palazzo Carignano épülete ma az Olasz Risorgimento Nemzeti Múzeumának ad otthont, amelynek része az egykori parlamenti ülésterem is, de a tekintélyes gyűjteményben Kossuth Lajos és a március ifjak története is méltó helyet kapott.
Chiesa di Santa Pelagia – templomból halottasház
A Via Pót keresztező egyik utcában található az a templom, amelynek fél-ovális, galériás terme a sorozat kedvéért időnként halottasházzá alakult. A Chiesa di Santa Pelagia 1769 és 1772 között épült egy Ágoston-rendi apácakolostor romjain, és a drámai megtéréséről híres Antiochiai Szent Pelágiáról kapta a nevét. A nővérek egykor abból a – presbitériumtól balra nyíló, diófaoszlopokkal díszített – helyiségből követték az istentiszteleteket, amely a képernyőn halottasházként elevenedik meg.

A francia uralom idején, az Ágoston-rend feloszlatása után a kolostor a Pia Opera della Mendicità Istruita (ma Opera Munifica Istruzione) felügyelete alá került, amely ingyenes elemi oktatással és szakmai képzéssel segítette a rászorulókat a társadalmi beilleszkedésben.
Az egykori kolostor ma Torino kulturális és szociális életének egyik pezsgő színtere, ahol koncertek, előadások és családi programok váltják egymást. A templomnak abban a termében, amely a Lidia ügyvédnő világában halottasházként funkcionál, egyebek között zenei esteket és jógafoglalkozásokat is szoktak tartani.
Villa della Regina – ahonnan egész Torinót belátni
A torinói dombok között magasodó Villa della Regina a Lidia ügyvédnő második évadának ötödik epizódjában látható; azokban a jelenetekben, ahol Lidia és Jacopo az eltűnt Umberto Nitti után nyomoznak.
Az 1615 körül emelt villa eredetileg Savoyai Maurizio bíboros domboldali szőlőbirtokának részeként épült, majd miután a bíboros lemondott egyházi rangjáról, hogy feleségül vegye fiatal unokahúgát, Ludovika Krisztina hercegnőt, a visszafogott birtokot kibővítették és a kertet teraszos rendszerrel, díszes kőpavilonokkal, szökőkutakkal gazdagították.

Később, Orléans-i Anna Mária királyné (II. Viktor Amadé király hitvese) megbízásából a híres udvari építész, Filippo Juvarra a bel- és kültér kapcsolatát és az enteriőrt is újratervezte. A falakat és mennyezeteket barokk stílusú freskókkal és stukkókkal díszítették, a hatalmas szalonok mellett pedig a kor ízlésének megfelelően kínai ihletésű (chinoiserie) dizájnelemekkel ellátott kis szobák is helyet kaptak. Ekkoriban vált a birtok a királyi család nőtagjainak kedvelt nyári rezidenciájává, és kapta a Villa della Regina („királynő villája”) nevet.
A Napóleon‑kori francia megszállás alatt a villa lakatlanná vált, majd sokáig leányiskolaként és kollégiumként működött, a második világháborúban azonban súlyosan megrongálódott és évtizedekre az enyészeté lett. Helyreállítása csak az 1990-es években kezdődött meg, és azóta – sok más Savoyai-rezidenciával együtt – az UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánította – ma pedig már a nagyközönség előtt is nyitva állnak a Villa della Regina kapui.
A Torinóra néző birtok másik különlegessége, hogy itt található az egyetlen városi szőlőskert Olaszországban, amelyből DOC minősítésű bort (Freisa di Chieri DOC Superiore „Vigna Villa della Regina”) állítanak elő.

Museo del Carcere Le Nuove – Torino hírhedt börtöne
Az „új börtönként” emlegetett Carcere Le Nuove, amelynek falai Olaszország legsötétebb korszakának nyomait őrzik, a Lidia ügyvédnő első epizódjának ötödik-hatodik percében debütál. A 19. század közepén épült börtön a korszerű büntetés-végrehajtás egyik mintapéldája volt, amelynek panoptikus elrendezése lehetővé tette a rabok szigorú elkülönítését, állandó megfigyelését és hatékony fegyelmezését.
A második világháború idején a fasiszta hatóságok a rezsimmel szembeszálló politikai üldözötteket, partizánokat és zsidókat tartottak itt fogva, embertelen körülmények között. A börtönkomplexumot az 1940-es években egy légvédelmi óvóhellyel is kibővítették, hogy megvédjék a személyzetet és a fontos politikai foglyokat a szövetséges hatalmak bombázásaitól.

A brutális vallatások és ártatlanok kivégzésének színteréül szolgált börtön, amely 1986-os bezárásáig Torino legfontosabb büntetés-végrehajtási intézményeként üzemelt, a helyiek emlékezetében az elnyomás és ellenállás szimbólumává vált. A börtönből némi helyreállítás után múzeum lett, ahol vezetett túra keretében be lehet járni az egykori cellákat, a halálra ítéltek zárkáit, és a földfelszín alatt 18 méter mélyen húzódó bunkert is.
Villa Malfatti – kiruccanás a közeli Canavese vidékén
A Torinótól negyven perc autóútra, San Giorgio Canavese községben található Villa Malfatti is felkapott forgatási helyszín lett a filmkészítők körében – nem véletlenül, hiszen falai között ma is érezhető a 19. századi szalonélet eleganciája és intellektuális hangulata.
„A Lidia ügyvédnő stábja és színészei egy hetet töltöttek itt, amikor a második évad második epizódjának néhány jelenetét forgatták, ahol Lidia Poët egy elit leányiskolában történt rejtélyes mérgezés elkövetője után nyomoz” – mesélte Bianca Della Croce di Dojola és Stefania Ricci, az ingatlan két tulajdonosa.

A villa, amelyet az 1800-as évek elején Teresa Belloc operaénekesnő építtetett, egykor művészek és zenészek kedvelt találkozóhelye volt, ma pedig esküvők, fogadások és koncertek számára nyújt idilli környezetet, valamint kisebb vendégcsoportok számára szálláslehetőséget. Jelenlegi pompáját azután kapta, hogy a trentinói Stefano Malfatti, Monte Tretto bárója 1888-ban megvásárolta és részben felújította. Az ingatlant azóta is a báró leszármazottai gondozzák és működtetik. Meglátogatni szervezett kirándulások keretében lehet, mint amilyen a Somewhere Tours & Events Lidia Poët tematikájú csoportos és privát túrái is.

Fotó: Netflix; Getty Images; Sáfár Zsófia


