Mit tanulhatunk Yotam Ottolenghi világhírű séftől a tudatos utazásról?

Van valami különösen megnyugtató abban, amikor egy elismert séf nem a túlzsúfolt fővárosokat vagy a „must-see” listák élén szereplő desztinációkat, hanem egy görög sziget csendjét, egy botswanai szavanna lassúságát vagy egy ibizai kert zöldségeit emeli ki utazásai legfontosabb élményei közül.

Yotam Ottolenghi gasztronómiája mindig is sokkal többről szólt, mint receptekről: kultúrák találkozásáról, identitásról, emlékezetből főzött ételekről és arról a fajta nyitottságról, amely képes összekötni embereket a világ különböző pontjairól. Nem véletlen, hogy az utazáshoz való viszonya is hasonlóan rétegzett, érzékeny és tudatos.

Tömegturizmus helyett

A jeruzsálemi gyökerekkel rendelkező séf az elmúlt két évtizedben alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan a Közel-Kelet ízeiről gondolkodunk. A tahini, a sumac és a gránátalma ma már természetes részei a globális gasztronómiai szókincsnek, de amikor 2002-ben megnyitotta első Ottolenghi étterem-delijét London Notting Hill negyedében, ezek az alapanyagok még egzotikus különlegességnek számítottak Európában. Ottolenghi azonban nemcsak új ízeket hozott be a mainstreambe, hanem egy másfajta szemléletet is: a zöldségközpontú, szezonális, kulturálisan nyitott főzés filozófiáját. Talán ezért különösen érdekes figyelni arra, milyen helyeket keres ma a világban, és mit árulnak el ezek az úti célok a tudatos utazás jövőjéről.

Miközben a tömegturizmus egyre inkább uniformizálja az élményeket – ugyanazok a brunch-helyek, beach clubok, Instagram-kompatibilis kilátások ismétlődnek kontinenseken át –, Ottolenghi utazásai feltűnően lassúak és személyesek. Nem a kipipálható látványosságok érdeklik, hanem azok a helyek, ahol még megmaradt valamiféle kapcsolat az étel, a táj és a helyi életvitel között.

Görög, svájci és botswanai kincsek

A legboldogabbnak például Kea szigetén érzi magát, a Kükládok egyik kevésbé felkapott görög szigetén. Nem Mykonosról vagy Santoriniről beszél, hanem egy olyan helyről, ahol a nap még mindig egy egyszerű görög salátáról, egy korsó sörről és a tenger látványáról szól. „A nyári alapanyagok Görögországban egészen elképesztőek: a cukkini, a padlizsán vagy az őszibarack egyszerűen hihetetlen” – fogalmazott a Condé Nast Travellernek. Ebben a mondatban talán több van, mint elsőre gondolnánk: a valódi gasztronómiai élmény sokszor nem egy exkluzív étteremben kezdődik, hanem egy tökéletesen érett paradicsomnál.

yotam_ottolenghi_svajc_alpok_foto_pexels

Az is beszédes, hogy amikor a világ legszebb helyeiről mesél, nem grandiózus luxusélményeket emel ki, hanem természeti jelenlétet. A svájci Alpokban tett túráiról például úgy beszél, mint valami szinte irreális szépségről: a Vaud kantonban található Rossinière zöld lankáiról, a szezonon kívüli túraútvonalakról és arról a „képeslapszerű” nyugalomról, amelyet ma már egyre ritkábban találunk meg Európában.

Ugyanez a lelassulás jelenik meg Botswana kapcsán is. Ottolenghi egyik legmeghatározóbb utazási élménye az Okavango-deltához kötődik, ahol gyerekeivel figyelte a szavannát az afrikai nap alatt. Nem egy programlistát idéz fel, hanem egy állapotot: a csendet, az állatok mozgását, a szemlélődést.

Ibiza terményeitől a maláj street foodig

Ibiza kapcsán sem a party-szcénát említi, hanem az Atzaró nevű fenntartható agroturisztikai hotelt, ahol veteményeskert is működik, és ahol gyakran maga főz a kertben termesztett alapanyagokból. Ez a szemlélet egyre fontosabb trenddé válik a gasztroturizmusban is: az utazás nem pusztán fogyasztás, hanem kapcsolódás a helyhez, az alapanyagokhoz és azok eredetéhez.

yotam_ottolenghi_kuala_lumpur_foto_pexels

Miközben sok nagyváros próbálja magát a „világ gasztronómiai fővárosaként” pozicionálni, Ottolenghi számára Kuala Lumpur az egyik legizgalmasabb kulináris úti cél. Nem a fine dining miatt, hanem a város elképesztően sokszínű street food kultúrájáért. A char kway teow – wokban pirított rizstészta garnélával, kínai kolbásszal és szójaszósszal – vagy a dallal kínált roti canai számára igazi kulturális lenyomatok. Olyan fogások, amelyek mögött migráció, történelmi rétegződések és közösségi emlékezet húzódik meg.

Ez az érzékenység végigkíséri az utazási történeteit. Gyerekkori emlékei között például nem luxusszállodák vagy tökéletes nyarak szerepelnek, hanem hosszú autóutak Európán keresztül, testvéri civakodások és egy jugoszláviai kitérő Ljubljanába, ahol egy szovjet stílusú étteremben mindössze három fogás szerepelt az étlapon, amelyek nem voltak túl finomak.

Az igazi luxus az, ha valami otthonos

Ottolenghi utazásai azért inspirálóak, mert emlékeztetnek arra, hogy a tudatos utazás nem feltétlenül jelent aszkézist vagy lemondást. Sokkal inkább felismerhetjük, hogy egy hely értékét nem az adja, hányan fotózták már le előttünk, hanem az, milyen kapcsolatot tudunk kialakítani vele.

Még a luxusról is meglepően emberi módon beszél. Bár gyakran száll meg a Mandarin Oriental genfi hotelében, számára nem a státusz a fontos, hanem az érzés, hogy egy hosszú munkanap után otthonosan mozoghat a szállodában. És miközben a világ egyik legismertebb séfjeként járja a kontinenseket, rendszeresen ugyanaz történik vele a repülőn: véletlenül ottfelejti a laptopját, így landolás után telefonálgatásokba kezd. Éppen ez benne a legszimpatikusabb: nem tökéletesen steril „travel goals” életet él, hanem továbbra is kíváncsian, hibákkal, spontaneitással és örömmel utazik.

Fotók: Michael Paraskevas, Pexels

Tetszett ez a cikk? Ez is tetszeni fog!

Ettél ma már zöldséget? De vajon hányfélét? – Így segít a zöldségfogyasztás a hosszabb élethez

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

2 könyv arról, hogyan találhatunk vissza ahhoz az élethez, amely valóban a miénk

Van, hogy nem egy nagy tragédia vagy váratlan fordulat miatt érezzük úgy, hogy változtatnunk kell. Nincs látványos összeomlás, csak egyre...

A DJ, amikor „megérkezik”

Metha több mint húsz éve építi a zenei pályáját. A történetében engem leginkább az érintett meg, hogyan tudta közben megőrizni...

Az embernek előbb élnie kell, hogy legyen miből játszania – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Hámori Ildikó 

Hámori Ildikó több mint hat évtizede van jelen a színpadon és a filmvásznon, mégsem érzi úgy, hogy az életkorának határt...

Szeptemberi bakancslistánk: programok testnek, léleknek és szellemnek 

A nyár könnyedsége után az új évszak jó alkalom arra, hogy a megszokott rutin mellett helyet adjunk valami újnak. Összegyűjtöttük...
kave_foto_unsplash

Napi 2-3 csésze? A kávé és a mentális jóllét finom egyensúlya

A kávé régóta több, mint egyszerű élénkítő ital. Reggeli rituálé, délutáni szünet, beszélgetések kísérője, és egyre több kutatás szerint akár...

Hol kezdődik a valódi szabadság? – a Tudatos döntések vendége Szűcs Péter

Szűcs Péter számára az utazás többet jelent annál, minthogy minél több szép helyet lásson, vagy esetleg kiszakadjon a megszokott környezetből....

„Most tanulom, milyen örömből dolgozni” – interjú Sivák Zsófiával

Nem akart társadalmi érzékenyítő projekteket gyártani, egyszerűen csak a saját traumái feldolgozásaként kezdte el fényképezni azt a világot, amit ismert:...

Színtelen elegancia, avagy milyen viszonyban vannak a színek és a bátorság

Ma, amikor a nyugati divat letisztultságot, monokróm harmóniát és visszafogottságot diktál, érdemes elgondolkodni: vajon mit veszítünk el azzal, hogy leszokunk...

Nem másnak, magunknak kell megfelelnünk – Krizsó Szilvia vendége Fischl Mónika színésznő

Fischl Mónika az évek során megtanulta, sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az élete, ha végre nem másoknak akar mindenáron megfelelni, hanem fontosabb...

„Nem visszatértem, hanem újrakezdtem” – interjú Dobay Eszterrel

Sok nő életében eljön az a pillanat, amikor a gyerekek már nem kérik minden percben a kezünket. Nem kell őket...

EZ IS ÉRDEKELHET

2 könyv arról, hogyan találhatunk vissza ahhoz az élethez, amely valóban a miénk

Van, hogy nem egy nagy tragédia vagy váratlan fordulat miatt érezzük úgy, hogy változtatnunk kell. Nincs látványos összeomlás, csak egyre...

A DJ, amikor „megérkezik”

Metha több mint húsz éve építi a zenei pályáját. A történetében engem leginkább az érintett meg, hogyan tudta közben megőrizni...

Az embernek előbb élnie kell, hogy legyen miből játszania – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Hámori Ildikó 

Hámori Ildikó több mint hat évtizede van jelen a színpadon és a filmvásznon, mégsem érzi úgy, hogy az életkorának határt...

Szeptemberi bakancslistánk: programok testnek, léleknek és szellemnek 

A nyár könnyedsége után az új évszak jó alkalom arra, hogy a megszokott rutin mellett helyet adjunk valami újnak. Összegyűjtöttük...
kave_foto_unsplash

Napi 2-3 csésze? A kávé és a mentális jóllét finom egyensúlya

A kávé régóta több, mint egyszerű élénkítő ital. Reggeli rituálé, délutáni szünet, beszélgetések kísérője, és egyre több kutatás szerint akár...

Hol kezdődik a valódi szabadság? – a Tudatos döntések vendége Szűcs Péter

Szűcs Péter számára az utazás többet jelent annál, minthogy minél több szép helyet lásson, vagy esetleg kiszakadjon a megszokott környezetből....

Színtelen elegancia, avagy milyen viszonyban vannak a színek és a bátorság

Nem másnak, magunknak kell megfelelnünk – Krizsó Szilvia vendége Fischl Mónika színésznő

„Nem visszatértem, hanem újrakezdtem” – interjú Dobay Eszterrel

Miért érezzük fáradtabban magunkat szabadság után? Így győzd le a nyaralás-másnaposságot!

Vörösfény-terápia: több mint wellness-trend?

„A törzs hiánya ma is ott dolgozik bennünk” – interjú Karafiáth Balázzsal