hirdetés
Az Olimposz megmászása nem csupán fizikai feladat, nem egyszerű túra, sokkal inkább egy spirituális utazás – ez már az út tervezése alatt beigazolódott. Tudtam, nem lesz könnyű, de az istenek hegyére nem lehetett nemet mondani, már csak azért sem, mivel a szállásom az Olimposztól 100 kilométerre esett.
Az istenek hegyéhez vezető út Litochoróból, egy bájos görög faluból indul. Az első néhány kilométer olyan, akár egy egzotikus séta, amelyet kristálytiszta víz és a buja, színes virágokkal teli növényzet szegélyez. Litochoro tökéletes kiindulópont a hegymászáshoz: vannak itt kényelmes szálláshelyek, vendéglők és kávézók, minden, amit egy ilyen kaliberű túra alaptábora megkövetel. Aki tehát szeretné kiélvezni a hegymászását, és inkább megfontoltan haladna, itt biztosan kap szállást, ebédet és vacsorát, hogy másnap újult erővel vágjon neki a Skala csúcsnak, ahonnan a Mitikasz, az Olimposz legmagasabb pontja már csak karnyújtásnyira van.
Ezen a szakaszon elkél az erő, elvégre a sziklás terep és a meredek emelkedők komoly kihívást jelentenek az edzettebb túrázóknak is. Mégis minden lépés megéri, hiszen a hegycsúcs felé haladva a látvány egyszerűen lélegzetelállító. A felhők alatt elterülő erdő és víz, a végtelen égbolt és az abszolút csend minden nehéz lépést feledtetett.
Hatórányi hegymászás után ott állni, ahol az istenek halhatatlan életüket élték (legalábbis a mitológia szerint itt állt Zeusz trónja és itt csábította el kedveseit is), felejthetetlen élmény. Igaz, ekkor még hátravan az ereszkedés, ami a közel háromezer méteres magasságról külön erőpróba. Csakhogy ekkor már senki sem siet, senki nem akar versenyt futni az idővel. Ahogy mondani szokták: itt mindenki megkapja azt, amiért jött. Ezen a ponton egyszerűen elcsendesedik az ember, és olyan belső békét érez, ami ritkán adatik meg a zajos világban. Hogy ezt az istenek mindenütt jelenlévő szelleme, a friss hegyi levegő vagy a lenyűgöző látvány teszi? Talán mindegyik, de annyi biztos, hogy egyszer az életben érdemes megtapasztalni.
Akár azt is mondhattam volna, hogy itt leteszem a túracipőt, de inkább újabb úti célokat kerestem, és egy csütörtöki napon nekivágtam az Olimposztól egy óra autóútra található Thesszalonikinek, ahol eredetileg szállást foglaltam.
Görögország második legnagyobb városában egymást érik az ókori romok és bizánci műemlékek, amelyektől még a hegymászás okozta izomláz sem vette el a kedvemet. Az ókori Agora, a Hagia Sophia és a híres Fehér Torony csak néhány a város ikonikus látnivalói közül. Az Agora romjain sétálva szinte érezni lehetett az ókori görög kultúra lüktetését, míg a Hagia Sophia kétezer éves mozaikjaival és bizánci építészeti stílusával valóságos időutazásra hívott.
Ami a Fehér Tornyot illeti, eredetileg kettős célból építették a 15. századi lakosok. Egyrészt tájékozódási pontként szolgált a hajósoknak, másrészt pedig ide szállították a lopásért, gyilkosságért elítélt bűnösöket. De vajon hogy fest belülről egy hatszáz éves börtön? Mára a toronyban történelmi kiállítást rendeztek be, ahogy a körkörös cellák között sétáltam és közben lépten-nyomon azzal foglalkoztam, hogy be ne verjem a fejemet a százötven centiméter magas mennyezetbe, láthattam azt is, hogyan éltek egykor a görögök. A kiállításból megtudhatjuk, hogyan kereskedtek a Thesszaloniki kikötőjébe érkező árusok, majd később hogyan őrizték az olimpiai sportok emlékét hazájukban a tengervízben vízilabdázó férfiak a 19. században.
Thesszaloniki gasztronómiája is megér egy misét. A Modiano és Kapani piac tele van friss hallal, olívabogyóval és egyéb görög finomságokkal, és az Arisztotelész téren álló hangulatos tavernában megkóstoltam a híres moussakát, vagyis azt a padlizsánból és darált húsból készült egytálételt, ami leginkább a lasagnere emlékeztet, de valójában semmihez sem fogható, köszönhetően a fahéjjal fűszerezett darált húsnak. Kettő adag is kevés volt ahhoz, hogy visszanyerjem az erőmet.
Összességében egyetlen kritikával illethetem a várost: itt nem lehet fürdeni. Thesszalonikiben, kikötőváros révén, csapnivaló a vízminőség és a legközelebbi strand 10 kilométerre található, vagyis a környék nem a passzív pihenést választó turistáknak kedvez. Ugyanakkor az Olimposz megmászása és Thesszaloniki felfedezése életre szóló élményt nyújtott.
Az istenek hegyének titkai és az ókori város nyüzsgése a béke és a kalandvágy tökéletes kombinációja. Aki ezek után a tengerpartra vágyik, nincs más dolga, mint ellátogatni a legközelebbi strandra és az Égei-tenger hűsítő vízében kipihenni az utazás fáradalmait.
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és fedezd fel Törökország ókori romvárosait!
Kiemelt kép: Canva; további fotók: Vermes Nikolett
hirdetés
