Ha egy rögtönzött közvéleménykutatást tartunk a környezetünkben, könnyen juthatunk arra a felismerésre, hogy bővelkedünk azokban az ismerősökben, akik, ha nem is gyomorgörccsel ülnek nap mint a nap a munkájuk elé, nincsenek elragadtatva attól a környezettől, amelyben dolgozni kényszerülnek. Zsarnok főnökök, inkompetens felettesek, kiállhatatlan kollégák bukkannak fel a munkahelyi létükről szóló anekdotákban. Ezeket a történeteket pedig azzal nyugtázzák, hogy „persze máshol sem jobb”. Bár jóleső kiventilálni mindennapi sérelmeinket és küzdelmeinket, ezeket mégsem vesszük komolyan. A Harvard és a Stanford Egyetem legújabb tanulmánya szerint azonban éppen ideje lenne.
A kijózanító tanulmány
A két neves egyetem tanulmánya arra mutat rá, hogy a munkahelyi stressz éppen olyan káros lehet az egészségünkre, mint a passzív vagy akár az aktív dohányzás. „Ha belegondolunk, hogy az emberek jellemzően mennyi időt töltenek a munkahelyükön, ez az eredmény nem is olyan meglepő” – mondja a tanulmány szerzője, Joel Goh, a Harvad Business School üzleti adminisztráció adjunktusa.
A kutatók 228 tanulmányt gyűjtöttek össze és vizsgáltak meg, amelyekből megállapították, hogy a magas munkahelyi követelmények 35%-kal növelték az orvosok által diagnosztizált, a stressz következményeként kialakult betegségek esélyét. A hosszú munkaidő pedig 20%-kal nagyobb valószínűséggel vezetett korai halálhoz. A legjelentősebb stresszfaktornak a félelem bizonyult, miszerint valaki elveszítheti az állását, ez a tényező 50%-kal növelte a rossz egészségügyi állapot valószínűségét.
God azt mondja, bízik benne, hogy a tanulmány segít abban, hogy a vállalatok vezetői átgondolják, hogyan működhetnek együtt alkalmazottaikkal. Hozzátette, hogy bár úgy tűnhet, az erőltetett tempó vagy a túlórázás növelheti a termelékenységet, közel sem biztos, hogy hosszú távon kifizetődő.
Mit tehetünk, hogy csökkentsük a munkahelyi stresszt?
Természetesen várhatunk arra, hogy benőjön a cégvezetők feje lágya, és felismerjék, hogy mennyire fontos a kiegyensúlyozott munkahelyi környezet, érdemes megvizsgálnunk, hogy mi, munkavállalók mit tehetünk a saját mentális egészségünk érdekében.
Vezessünk naplót a munkahelyi stresszről
A Mayo Klinika szakértői azt tanácsolják, vezessünk naplót arról, hogy milyen helyzetek váltják ki belőlünk a munkahelyi stresszt. Talán kiderül, hogy egy adott személlyel folytatott beszélgetések során érzed magad kellemetlenül, vagyis nem a munkád, hanem az a bizonyos kolléga okozza a problémákat.
Vizsgáljuk meg, hogy valós alapokon nyugszik-e a félelmünk
Mivel a tanulmány is arra utal, hogy a legnagyobb stresszfaktort az jelenti, ha attól rettegünk, hogy elveszítjük a munkánkat, időként érdemes megkérdeznünk magunktól, valóban veszélyben van-e az állásunk. Az objektív megítélésben az is segíthet, ha kikérjük a munkatársaink véleményét.
Gondoljuk végig a legrosszabb eshetőséget
Félünk, hogy elveszítetjük az állásunkat? Mit tennénk, ha ez valóban bekövetkezne? Joanna Lipari, Los Angeles-i pszichológus azt javasolja, érdemes véigiggondolnunk, hogyan reagálnánk, ha szembetalálnánk magunkat azzal a helyzettel, amitől a leginkább tartunk. Ha megnyugtat bennünket, akár már most megírhatjuk az önéletrajzunkat, vagy felvehetjük a kapcsolatot korábbi kollégáinkkal, hogy megtudjuk, vannak-e nyitott pozíciók a láthatáron.
Húzzuk meg a határainkat a főnökünkkel szemben
Ha a főnökünk azt várja el tőlünk, hogy napi tíz órát dolgozzunk, nyugodtan magyarázzuk el neki, hogy mennyi mindent végzünk el napi nyolc órában – az eredményekre, ne pedig a munkával töltött időre koncentráljunk a beszélgetés során.
Tegyük fel magunknak a kérdést: szeretjük-e egyáltalán, amit csinálunk
Lipari praxisa alatt azt tapasztalta, hogy azok a páciensei, akik szeretik a munkájukat, sokkal könnyebben birkóznak meg a munkahelyi stresszel, mint azok, akik nem. „Azok, akik hisznek abban, amit csinálnak, jobban képesek kezelni a munkájukkal járó szorongást, mint azok, akik nem” – magyarázza. Ha nem szeretjük a munkánkat, talán itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, mi tenne igazán boldoggá bennünket.
Fotó: Maksim Goncharenok
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
