A magyar fizikus és hálózatkutatót nemrég a Business Bookbar eseményén hallgattam, ahogy Szilágyi Gábor kérdéseire válaszolva, a maga felszabadult közvetlenségével, lelkesen gesztikulálva mesélt arról is, hogyan született meg A képlet című könyv gondolata – amolyan „poénként”, amit egy korábbi kutatás kudarca indított útjára.
Emellett még számos értékes gondolatot vihettünk haza tőle és egymástól is, miután igazi közösségi élménnyé kerekedett a bookbar estéje.
Edzeni kell a mentális izmokat
Miért épp az ötödik törvény rezonált velem a leginkább? Talán azért, mert „nem-huszonévesként” az ember hajlamos azt gondolni, a nagy tettek már javarészt mögötte vannak. A rendszer is ezt sugallja – szavunk is lett rá: ageism.
Azonban Barabási szerint a siker nem életkor kérdése. Nem attól függ, hány gyertyát fújunk el a tortán, hanem attól, mennyi energiát, kitartást és produktivitást tudunk hosszú távon mozgásban tartani. Vagyis, a titok az, hogy játékban maradjunk a pályán.
Longevity mentorként én is pontosan ezt látom nap mint nap. A fiatalság nem csupán egy számadat, hanem mentális állapot és hozzáállás kérdése. A nyitottság, a kíváncsiság és a tudásvágy azok a láthatatlan belső „izmok”, amelyek mentálisan frissen tartanak és ezek éppúgy edzhetők, mint a testünk.
Ha az életkort tényleg csak számként kezeljük, ha gondoskodunk a mentális és fizikai frissességünkről, akkor nemhogy ‘még ‘képesek vagyunk nagy dolgokra, hanem most vagyunk erre a leginkább alkalmasak: tapasztalattal, önismerettel, rálátással és nem utolsósorban, lényegesen kiterjedtebb hálózattal.
Ne mondj le magadról!
A kitartás és a reziliencia életstratégia. De úgy tűnik, ezek nemcsak a hosszú élet, hanem a siker egyik legfontosabb összetevői is. Azonban a sikernek van egy másik oldala is, amiről ritkán beszélünk: az ár, amit ezért hajlandóak vagyunk fizetni.
A munkám során gyakran látom, hogy a siker mögött ott húzódik mindaz, amit természetes velejáróként elfogadunk: a stressz, az alváshiány, az állandó elérhetőség, a kiégés.
Mintha a kimerültség manapság státuszszimbólum lenne; ahogy Mo Gawdat fogalmaz, a „fontos vagyok” új jelvénye, amit büszkén viselünk.
Az emberek tudatosan lemondanak az alvásról (az élővilágban egyébként mi vagyunk az egyetlen faj, aki ezt megteszi), a regenerációról, a csendről, a látszólagos ‘semmittevés’ (nagyon fontos) pillanatairól – miközben épp ezek teszik lehetővé, hogy hosszú távon is jól teljesítsünk.
Minderről Popper Péter gondolata jut eszembe, aki azt mondta: hagyd a gyereket néha unatkozni, mert az unalom teret ad a kreativitásnak, a belső világ kiteljesedésének. És ez nem csak a gyerekekre igaz.
Egy olyan rendszerben, amely nem kezeli prioritásként az egészséget, az együttműködést vagy a bizalmat, könnyű elfelejteni, hogy a jól-lét nem luxus, hanem működési alapfeltétel.
A siker nem korfüggő
Melyek számomra a longevity-fókuszú siker törvényei?
- A regeneráció nem elvesztegetett idő, hanem túlélési stratégia.
- A kíváncsiság és a nyitottság nem életkor függvénye, hanem szemlélet és döntés kérdése – az „örök fiatalság” egyik kulcsa.
- A bizalom és a közösséghez való tartozás olyan alapvető emberi szükséglet, amely nélkül a hosszú távú életkilátásaink is romlanak.
A siker tehát nem korfüggő, hanem ’energiagazdálkodás’ és tudatosság kérdése.
A kreativitásnak valóban nincs felső korhatára, de van energiaigénye, amit nekünk kell „megtermelni” minden egyes nap.
És bár ez valóban nehezebbé válik az idő múlásával, a tudatos életmódstratégiák és a kíváncsiság frissen tartása abban segíthetnek, hogy ne csak hosszabban, hanem jól is éljünk.
Neked sikerül megőrizni magadban a felfedezőt, aki még mindig nyitottan és kíváncsian tekint a világra?
Fotó: pexles.hu; openbooks.hu
