A LUIZA jewels előtt kommunikációval, marketinggel és brandépítéssel foglalkoztál. Mi az, amit ebből a szakmai múltból ma is hasznosítasz?
Kereskedelem és marketing szakon végeztem, közgazdász diplomám van, és ez a tudás nagyon sokat segített abban, hogy fel tudjam építeni a LUIZA-t.
Az ékszertervezésnek van egy erősen kreatív oldala, ezt pedig jól kiegyensúlyozza az üzleti gondolkodás és az a marketinges tapasztalat, ami mögöttem van. A napi kommunikációban is igyekszem tudatosan figyelni arra, hogyan érdemes márkaként jelen lenni az online térben. Fontos volt számomra, hogy a LUIZA vizuálisan karakteres, jól megjegyezhető és felismerhető márka legyen.
És honnan jött a LUIZA név?
Édesanyám hívott így kiskoromban. Lillának hívnak, de ő Lujzának becézett, és ez rajtam maradt. Azóta is vannak a családban és a családi barátok között, akik így hívnak.
A LUIZA eleinte szerelemprojektként indult. Mikor érezted először, hogy ebből valódi vállalkozás lehet?
Miután elvégeztem az ötvösképzést, először hobbi volt az ékszerkészítés. Kezdetben csak saját magamnak, a barátaimnak és az ő barátaiknak készítettem ékszereket. Akkor kezdtem azt érezni, hogy ezzel tényleg érdemes foglalkozni, amikor már visszatérő vásárlóim lettek. A kitelepüléseken egyre többen jöttek kifejezetten azért, mert tudták, hogy ott leszek az ékszerekkel. Amikor elkezdtem érezni, hogy közösség épül köré, és a márka tényleg meg tud mozgatni embereket, akkor gondoltam először arra, hogy ebbe szeretnék komolyabban energiát fektetni.
Arra is tisztán emlékszem, amikor megkerestek az első eljegyzési gyűrűvel. Nagyon megható volt, hogy valaki egy ilyen fontos feladatot rám bízott. Azóta már számtalan eljegyzési gyűrű készült, és van külön wedding kollekcióm is, de még mindig minden alkalommal megérint, amikor valaki rám bízza egy ilyen jelentős ékszer elkészítését.
Meddig csináltad a főállásod mellett?
Majdnem öt évig. Idén nyolcéves a márka, és sokáig lényegében mellékállásként működött. Aztán elérte azt a méretet, amikor már azt éreztem, hogy csak ebbe szeretném tenni az energiámat. Persze a marketinget sem tudtam teljesen elengedni: ugyan limitált kapacitásban, de jelenleg is van ilyen projektem.
Hogyan néz ki ma a LUIZA működése?
Amikor elindítottam a LUIZA-t, már tudtam, hogy úgy szeretném felépíteni, hogy hosszú távon is működőképes vállalkozás legyen. Azzal is tisztában voltam, hogy el fog jönni az a pont, amikor bizonyos feladatokat ki kell adnom a kezemből ahhoz, hogy tovább tudjon fejlődni a márka. Az elején lényegében mindent én csináltam. Ma a gyártásban ötvösök segítik a munkámat, illetve a tartalomgyártásban és a social mediában is van segítségem. Ezen kívül lényegében továbbra is minden mással én foglalkozom.
Most megint kezdek elérni egy olyan ponthoz, amikor érdemes elgondolkodnom azon, mi lehet a következő feladat, amit átadhatok valakinek. Egyéni vállalkozóként ez egyébként sem könnyű, hiszen az ember kezdetben minden feladatot maga végez, így nehéz bizonyos dolgokat kiadni a kezéből. Ráadásul a saját elképzeléseidet és víziódat sem mindig egyszerű átadni másoknak.
De eddig mindig beigazolódott, hogy amikor más nézőpontokat vontam be, segítséget kértem vagy együtt dolgoztam valakivel, az előrevitte a márkát.
Az ékszerek készítéséből mi az, ami továbbra is kifejezetten a te kezedben marad?
Az új kollekciók mesterdarabjai és a teljesen egyedi megrendelések továbbra is az én kezemben vannak, a kollekciós ékszerek elkészítésében pedig az ötvös kollégáim segítenek. Egyre több egyedi megkeresés érkezik, aminek nagyon örülök. Szeretem, amikor történet van egy ékszer mögött.
Van olyan történet, amely különösen megmaradt benned?
Nagyon nehéz egyet kiemelni, mert elképesztően izgalmas ötletekkel keresnek meg. Egyszer egy lány azzal keresett meg, hogy a nagymamája mindig „Sonnenschein”-nak, vagyis napsugárnak hívta, és egy egy olyan ékszert szeretett volna, ami erre emlékezteti. Így készítettünk neki egy organikus napmotívumos medált, így ha ránéz, mindig az jut eszébe, ahogyan a nagymamája szólította. Egy másik lány a már nagyon beteg kutyusáról szeretett volna emléket. A kutyus orráról vettünk lenyomatot, és abból készült egy gravírozott ékszer.
Az eljegyzési gyűrűknél is azt látom, hogy egyre többen szeretnék belefoglalni a párjuk személyiségét. Elmondják például, hogy a lány nagyon szereti a tengert, ezért akvamarin követ szeretnének, vagy valamilyen más személyes részletből indulunk ki. Számomra ettől válik igazán izgalmassá egy ékszer.
Mi volt a legnagyobb változás számodra abban, hogy alkalmazottból a saját márkádért felelős vállalkozó lettél?
Amikor a saját márkádon dolgozol, mindenért te vagy felelős, és minden nagy döntést neked kell meghoznod.
Ez teljesen más szemléletet és hozzáállást igényel. Egyéni vállalkozóként ráadásul valójában soha nincs vége a munkának. Hoztam például egy olyan döntést, hogy hétvégente nem dolgozom, de az agyam attól még „vállalkozó agy” marad, folyamatosan új ötleteken gondolkodom. Ha elutazom valahova, és meglátok valamit, ami inspirál, azonnal felrajzolom vagy felírom magamnak.
Ez nagyon más, mint egy klasszikus kilenctől ötig tartó munka, ugyanakkor én nagyon szeretem ezt a rugalmasságot, azt, hogy nincs két egyforma nap, és lényegében úgy osztom be az időmet, ahogy nekem komfortos.
Mit tud hozzáadni egy ékszer az emberhez a szépségen túl?
Amióta az emberiség ékszert készít és visel, az ékszereknek mindig volt valamilyen jelentésük. Az emberek azért is viselték őket, mert valamit szerettek volna magukról átadni a külvilág felé. Én ezt szeretem belevinni a saját ékszereimbe is, úgy megtervezni őket, hogy legyen mögöttük valamilyen történet vagy jelentés. Nagyon szeretek például nyers ásványokkal dolgozni, ahol mindegyiknek megvan a maga jelentése és energetikája. De számomra legalább ennyire érdekes az is, hogy mi történik azután, hogy valaki kiválaszt egy darabot.
Lehet évfordulós ajándék, választhatja valaki a születési köve alapján, vagy megajándékozhatja vele saját magát egy új munka vagy egy fontos életszakasz miatt. Ettől válik igazán személyessé. Amikor később ránéz a gyűrűjére vagy a nyakláncára, eszébe jut az a történet, ami miatt választotta.
Az ásványok szeretete egyébként egészen gyerekkoromig nyúlik vissza, már akkor is gyűjtöttem őket. Az ötvösképzés során tanultunk ásványokról és drágakövekről, és engem máig lenyűgöz, hogyan alakulnak ki ezek az anyagok évmilliók alatt. Szeretek utánuk járni, megismerni őket. Ennek természetesen van spirituális vetülete is, de az is ugyanúgy megtalálhatja a neki való ékszert, akit ez kevésbé érdekel, és egyszerűen csak egy adott ásvány színe vagy megjelenése tetszik neki.
Hogyan változott szerinted az elmúlt években az, ahogyan az ékszerviselésről gondolkodunk?
Azt látom, hogy egyre bátrabbak vagyunk, az emberek már hétköznapokra is szívesebben vesznek fel látványosabb gyűrűket, akár többet is egyszerre. A régi szabályokat is kezdjük elengedni, például azt, hogy az aranyat és az ezüstöt nem lehet együtt hordani. Én ezt kifejezetten támogatom, szerintem nagyon jól tud kinézni. Azt is látom, hogy egyre többen keresik az egyedi ékszereket, és egyre több férfi vásárlóm is van, akik szintén bátrabban viselnek ékszereket.
Karikagyűrűk készítésekor gyakran találkozom olyan férfiakkal, akik korábban soha nem hordtak gyűrűt, és eleinte attól tartanak, hogy furcsa lesz. Ilyenkor azt szoktam mondani: adok egy hetet, és utána az lesz furcsa, ha nincs rajtad. Volt már olyan, aki fél évvel később visszajött, mert annyira megszerette a karikagyűrűjét, hogy szeretett volna mellé egy pecsétgyűrűt is.
A LUIZA esetében tudatos döntés, hogy legyenek uniszex darabok is?
Abszolút. Az ékszertervezésnél külön szempont számomra, hogy legyenek uniszex darabok is. Természetesen vannak feminin és maszkulinabb ékszerek, de összességében a legtöbb darabot gendersemlegesnek mondanám. A fotózásoknál is figyelek arra, hogy férfi és női modellen egyaránt megmutassuk őket.
A LUIZA-val gyakran kapcsolódsz más művészeti ágakhoz is. Miért fontosak számodra ezek az együttműködések?
Nagyon szeretek a LUIZA-ra kreatív projektként is tekinteni. Az ékszertervezés önmagában is egy művészeti ág, én pedig szeretem más területekkel összekapcsolni. A nagyobb kollekcióknál általában bevonunk valamilyen más művészeti vagy kreatív területet is. A LUNAE kollekció bemutatásakor például Péterffy Lili Lellével közösen írtunk egy dalt, amelyet maga a kollekció inspirált. Az ORACLE kollekciónál egy online videósorozatot készítettünk művészekkel a kollekció mögötti gondolatokról, a legújabb, SOLSTICE kollekciót pedig egy önismereti workshoppal együtt mutattuk be.
Eleinte ez nem volt ennyire tudatos, szerettem volna valami pluszt adni egy kollekcióhoz. Ma már kifejezetten keresem annak a lehetőségét, hogyan lehetne ezeket az együttműködéseket továbbvinni. Azt tapasztalom, hogy ha különböző alkotók együtt dolgoznak, abból mindig valami nagyobb dolog születik.
Mit érdemes tudni a legújabb, SOLSTICE kollekcióról?
Tulajdonképpen minden kollekció mögött van egy személyes szál, még ha ezt kevésbé is szoktam kommunikálni. A SOLSTICE egy nagy váltás idején született az életemben. A kollekciót a napforduló környékén mutattuk be, és ennek a szimbolikájában is ott van az újrakezdés és az új lehetőségek gondolata. Nyers napkő került bele, amelyhez szintén az életöröm és az újrakezdés jelentése kapcsolódik.
Érdekes volt, hogy amikor bemutattuk a kollekciót, az esemény egyik résztvevője – anélkül, hogy ismerte volna a mögöttes személyes történetemet – azt mondta, azért szeretne választani belőle egy darabot, mert éppen egy nagy váltás zajlik az életében, és szeretné, ha az ékszer erre emlékeztetné. Valahogy ezek a történetek mindig megtalálják egymást.
Milyen rendszer szerint születnek nálad az új kollekciók?
Ebben egy kicsit unortodox vagyok. Nem követem a klasszikus őszi-téli, tavaszi-nyári rendszert, és a LUIZA közönségét sem szoktattam hozzá ahhoz, hogy pontosan mikor érkezik új kollekció. Akkor készítek újat, amikor van hozzá inspirációm. Ez általában úgy alakul, hogy évente születik egy nagyobb kollekció, de nincs meghatározva, hogy mikor. Ez persze nem jelenti azt, hogy közben nincsenek újdonságok. Előfordul, hogy egy már létező kollekcióba utólag kerül be egy új darab, mert megszületik még egy gondolat, vagy készítek egy teljesen önálló ékszert.
Most is van egy ilyen önálló darabod, igaz?
Igen, a hangulatgyűrű. Emlékszel a kilencvenes és kétezres évek mood ringjeire, amelyek folyamatosan változtatták a színüket? Egyik éjszaka szó szerint arra ébredtem, hogy mennyire szerettem ezeket gyerekkoromban, és hogy én is szeretnék készíteni egyet. Persze ilyenkor rögtön bekapcsol a vállalkozói agyam: nem tudtam visszaaludni, hanem azonnal elkezdtem utánanézni, miből készültek, hogyan működik az anyag, hogyan lehet hozzájutni és hogyan lehetne ékszerbe foglalni. Körülbelül egy héten belül elkészítettem. Ez nem egy új kollekció része lesz, hanem egy önálló darab. Közben már a következő kollekción is dolgozom, ami várhatóan jövő tavasszal jelenik majd meg.
Te magad egy nagy karrierváltáson mentél keresztül. Mit tanított neked ez az út arról, hogy mikor érdemes letérni egy biztosabbnak tűnő pályáról?
Ha valaki érzi a hívást, akkor szerintem érdemes megpróbálni. De azt is megtanultam, hogy ezt teljes elköteleződés nélkül nem lehet csinálni. Magyar márkaként, egyéni vállalkozóként, komoly háttér nélkül nem egyszerű érvényesülni, ezt az elmúlt években különösen lehetett látni. Félgőzzel szerintem nem működik. Amikor a saját álmodat építed, valahogy nem sajnálod rá az időt és az energiát. A nehezebb hónapokban is jön egy-egy olyan megkeresés, ami emlékeztet arra, miért csinálod. Valaki rád bízza például egy számára nagyon fontos nyaklánc elkészítését, vagy azt, hogy milyen karikagyűrűt fognak a párjával életük végéig együtt hordani. Elképesztően hálás vagyok azért, hogy ilyen történetekkel keresnek meg, és ez minden belefektetett energiát megér.
Fotó: Bognár Bogi
