Az idő mint tisztelet
Tóth Vera ma már egészen másként tekint a múló időre, mint korábban. Nemcsak a sajátját védi, hanem másokét is tiszteletben tartja. Számára ez nem pusztán tudatosság kérdése, hanem egyfajta önvédelem is. Mint azt a podcast beszélgetés során elmondta: különösen fontos ez egy szabadúszó művészi számára, aki könnyen elveszik, ha határok nélkül él. Vera életében már évekkel ezelőtt eljött az a pillanat, amikor a „szeleburdi művész” attitűdöt felváltotta egy tudatosan felépített, már-már katonás rend, amely segít neki stabilan működni a mindennapokban.
Hedonizmustól a határokig
Tóth Vera nem titkolja: korábban kifejezetten hedonista életet élt. Szeretett enni, inni, bulizni. Ez az életforma azonban hosszú távon nem volt fenntartható. A változáshoz elengedhetetlen volt a határok meghúzása, és nemcsak a magánéletben, hanem a munkakapcsolatokban is. Saját bevallása szerint ma már olyan szabályrendszerek mentén él, melyekkel meg tudja őrizni a mindennapok egyensúlyát.
A „majdnem” csapdája
A balansz megtalálásáig és a tudatos életmód megteremtéséig több olyan felismerése is volt az énekesnőnek, ami a mai napig segítségére van abban, hogy ne veszítse el az önbizalmát. Elmondása szerint az egyik ilyen kapaszkodó az a ráeszmélés, hogy a valódi áttöréshez nemcsak tehetségre, hanem önismeretre és tudatosságra is szükség van. Karrierje során voltak időszakok, amikor úgy érezte, mindig csak „majdnem” sikerülnek a dolgok. Ez a felismerés kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy rájöjjön, mi tartja vissza attól, hogy valóban elérje, amit szeretne.
Szintén hasznos tapasztalat a számára, hogy megtanulta: a művészet és üzlet két külön világ. Hiszen míg a művészet az érzésekre, a lélekre ható szabadság, addig a biznisz a számok, a struktúrák fegyelmezett világa. „A művészetet hagyni kell áramolni, a bizniszt viszont kordában kell tartani” – mondja. A kettő csak akkor tud jól működni együtt, ha külön-külön is rendben vannak – és ha az ember saját magával is rendben van.
A siker árnyoldala
Sziágyi Gábor műsorában Vera mesélt arról is, hogy a Megasztár megnyerése után hirtelen jött ismertség nemcsak lehetőségeket, hanem kiszolgáltatottságot is hozott. Sokszor visszaéltek a bizalmával, ami komoly tanulási folyamat elé állította.
Az énekesnő őszintén beszél arról is, hogy sokáig „szeretetkoldóként” élt, hiszen azt hitte, csak akkor szeretik, ha folyamatosan ad. Ez az érzés azonban kiszolgáltatottá tette. A fordulópont akkor jött e számára, amikor szakember segítségével képes volt a szorongását leküzdeni, ez pedig egy egészen új világot nyílt meg számára: észrevette a hétköznapi pillanatok szépségét, a nap melegét az arcán, a jelen apró örömeit.
Rádöbbent arra is, hogy nem a sikerek határozzák meg az embert, hanem a teljesítménye és az, ahogyan él. Tudatosságának ma már része az is, hogy vállalja a hibáit és a kilengéseit, hiszen ezek is hozzátartoznak a fejlődéshez.
És, hogy tíz év múlva milyen embernek szeretné látni magát Tóth Vera? A Tudatos döntések podcast legfrissebb beszélgetéséből ez is kiderül., aki képes lelassítani az időt, és valóban megélni a pillanatokat. Inspirációként említi Somló Tamás gondolatát: „annyi mindent nem szerettem még”.
Ez lett számára is iránytű: minél többet megtapasztalni, szeretni, és valódi minőséget adni az embereknek.
Üzenet: merjünk álmodni
Tóth Vera története nemcsak egy énekesnő fejlődéstörténete, hanem egy emlékeztető is: a tehetség önmagában nem elég. Kell hozzá önismeret, tudatosság, és az a bátorság, hogy szembenézzünk önmagunkkal.
„Ha nekem sikerült, akkor sok más embernek is sikerülhet” – mondja. És talán ez az egyik legfontosabb üzenet: merjünk álmodni – de közben tanuljunk meg rendszert vinni az álmainkba.
