A Psychology Today cikke részletesen elmagyarázza, hogy az agyunk akkor küldi nekünk az elégedettség érzését egy feladat teljesítéskor, ha a körülményeinket kontrolláljuk, a részfeladatok teljesültek, a projekt kész, a határidőt betartottuk. Az elmélet, a terveink és a változás azonban rugalmas személyiséget igényel: a valóságban sok-sok minden közbeszólhat, hogy a papíron tökéletesen véghezvitt terveinket kivitelezni tudjuk, ilyenkor pedig hajlamosak lehetünk rossz döntéseket hozni. Pontos legyek vagy gyors? A kettő nem biztos, hogy megy egyszerre. Újítsak vagy menjek biztosra? Az elménk nem fogja tudni a bennünk felbukkanó frusztrációt feloldani: a biztonságérzetünk csökken, kapkodásba válthatunk, sürgetjük az eredményeket. Ez pedig ritkán vezet a kitűzött célok eléréséhez.
A biztonságérzetünk elérése
A változás persze jó dolog és szükséges ahhoz, hogy megálljuk a helyünket a világban, és csupán a nézőpontunk megváltoztatásával képesek lehetünk lassabban, de biztosabban elérni hozzá. Mi lenne, ha a nagy tervek, elérhetetlennek tűnő célok helyett csak a kis lépésekre koncentrálnánk? Mindig picivel előre, csak belátható lépésben. Nem hangzik rosszul, ugye?
Hajlamosak vagyunk mindent egyszerre akarni, de próbáljuk csak ki, micsoda elégettségérzéssel tölt el, ha tervezhető, pici akadályokat ugrunk meg! Az agyunk pozitív visszacsatolást fog küldeni, a felszabaduló boldogsághormonok elégedettérzetet hoznak, amivel növelik a motivációt és építik az önbizalmunkat. Csodásan hangzik, nem? Az agyunk a lehetetlen érzékeléséből átvált „képes vagyok erre” működésbe. Kezdjük ott, ahol épp vagyunk: kérdezzük meg magunktól, mi az az egyetlen teendő, amit jelenleg meg tudunk tenni a célunk eléréséhez. Sokkan jobban érezzük majd magunkat ettől, mint az elérhetetlen határidők hajszolásától.
Rugalmas hozzáállás kell a változáshoz
Dr. Peter Senge fenntartható fejlődésről szóló elmélete szerint sokkal jobban járunk, ha menet közben adaptálódunk mi is a változáshoz, mintha egy merev, kezdetleges tervhez ragaszkodunk, amivel lényegében csak a valóság ellen harcolunk, értelmetlenül. Érdemes a siker fogalmát újra átgondolnunk: a hagyományos teljesítményünkün túl értékelni magunkban a tanulás és alkalmazkodás képességét, ezeknek megfelelő célokat kialakítani. Érdemes áttekintenünk a saját munkafolyamatainkon: mi az, ami működik, és mi az, amiben gyakrabban elakadunk, miből tanultunk? Nagyon hasznos tudáshoz juthatunk a saját munkastílusunkról, ha tudatos anmegfigyeljük a fenti mintáinkat.
Sose felejtsük el, hogy az apró győzelmeink vezetnek el a tartós változáshoz! Sokan feladják az első eredmények előtt, pedig a kisebb sikerek értékelése hosszabb távon növelik a sikert, javítják a munkamorált. Jobban sikerült a megbeszélés? Elfogadták egy javaslatunkat, amitől nekünk is kezelhetőbb a feladat? Érdemes egy pillanatra megállni, és képzeletben vállon veregetni magunkat, mert a tartós változás kis lépésekben, hangos csatazaj nélkül, csendben, de biztosan válik valóra.
Fotó: Getty Images; pexels.com
