A bátorság és az őszintéség a siker titka
Már a beszélgetés legelején választ várt Krizsó Szilvia Kajdi Csabától arra a kérdésre, hogy mit jelent ma influenszernek lenni. Cyla szerint a közösségi médiában valaki csak akkor működik hitelesen, ha a reklámok mögött valódi tartalom és vélemény is áll. Úgy látja, azok a felületek, amelyek kizárólag termékmegjelenítésekből állnak, hosszú távon elvesztik a hatásukat. Véleménye szerint, ha valakinek nagy követőtábora van, „kutyakötelessége” megszólalni társadalmi ügyekben is.
Ennek kapcsán elmondta azt is, hogy az elmúlt évek politikai és társadalmi folyamatai mélyen megérintették. Szomorúan látta, ahogy sokan fokozatosan hozzászoktak ahhoz, hogy egyre kevesebb szabadságuk maradt, miközben egyre erősebben épült ki a propaganda és a félelem kultúrája. Saját szenzitivitását részben annak tulajdonítja, hogy meleg férfiként különösen érzékenyen reagál a kirekesztésre, és miután sok időt tölt külföldön, más rendszereket is látott működés közben. Keményen fogalmazott azokkal kapcsolatban is, akik korábban hallgattak, ma viszont már hangos véleményvezérként pozícionálják magukat.
Kajdi szerint a hallgatás mögött legtöbbször elsősorban a félelem áll, hiszen az emberek félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat, a biztonságukat vagy az egzisztenciájukat. Elmondása szerint ő maga azért engedhette meg magának a nyílt véleménynyilvánítást, mert modellügynöksége soha nem függött kizárólag a politikától és hazai piactól. A 2000-ben alapított ügynökségből az évek során nemzetközi vállalkozást épített, melynek sikerét részben annak köszönhette, hogy mindig felismerte a tehetségeket. A karrierje indulásáról mesélve felidézte: mindössze három hónapot dolgozott alkalmazottként egy modellügynökségnél, mielőtt eldöntötte, hogy saját céget alapít. Akkoriban minden nap azt mantrázta magának, hogy ő lesz a legjobb modellügynök.
Az őszinteség és az önbecsülés kifizetődő
A sikernek azonban ára volt. Kajdi Csaba a podcastban őszintén beszélt arról is, hogy ha visszatekint, úgy látja, leginkább a magánélete sínylette meg az elmúlt évtizedeket. Úgy fogalmazott: a párkapcsolataiban mindig „rettenetes” volt, mert egész életében azt tanulta meg, hogy csak saját magára számíthat. Leginkább a gyerekkori tapasztalatai és a szülei válása miatt soha nem tudta igazán feladni a függetlenségét. Emellett hajlamos volt „túlszeretni”, ami szerinte ugyancsak komoly probléma lehet egy kapcsolatban. Idővel azonban megtanulta, hogy a méltósága és az önbecsülése fontosabb annál, mint hogy mindenáron ragaszkodjon valakihez vagy valamihez.
A beszélgetés egyik legszemélyesebb része az önelfogadásról szólt. Kajdi Csaba felidézte, milyen nehéz volt fiatalon feminin meleg fiúként, majd férfiként megtalálni a helyét, és mennyi félelem kapcsolódott a coming outjához. Attól tartott ugyanis, hogy ha őszintén beszél magáról, a családja és a barátai majd elfordulnak tőle. Ehelyett azonban azt tapasztalta, hogy az őszinteség sokkal közelebb hozta hozzá az embereket. Ma már úgy érzi, nem vágyik arra, hogy mindenki szeresse vagy elfogadja, sokkal fontosabb számára, hogy önazonos maradjon.
Bár Kajdi Csaba kifelé extrovertált személyiségnek tűnik, saját bevallása szerint a magánéletében inkább introvertált. Rengeteg időt töltött önmagával, és hisz abban, hogy az ember csak akkor tudja szeretni önmagát, ha valóban megismeri saját működését. „Halálosan jól el vagyok magammal” – mondta, hozzátéve: mindezt az önbizalmat és önelfogadást annak köszönheti, hogy az idő múlásával megtanulta, nem a külső visszaigazolásokból kell felépítenie az önértékelését.
