Mára jelentősen átalakultak a férfi és a női szerepek. A hagyományos keretek egyre kevésbé merevek. Már nemcsak erőt, anyagi biztonságot várunk a férfiaktól, hanem érzelmi jelenlétet is, persze azt kívánva, hogy ne legyenek gyengék, csak gyengédek. Csatlós Nikolett kineziológus coach arról beszélt, hogy mindezen változások közepette mi történik a férfiakkal. Úgy látja, hogy a jelenleg is zajló átalakulások nem feltétlenül jelentik a hagyományos férfiszerep eltűnését, mindössze azt, hogy ezt a kérdést érdemes újraértelmezni.
Férfinak lenni ma: mi változott?
Mit jelent ma férfinak lenni egy olyan világban, ahol a hagyományos szerepek látszólag átalakulóban vannak? A szakember szerint közel ugyanazt, mint régen: a férfi ma is az erő hordozója. „Egy régi mondás szerint a férfi a keret, a nő a tartalom. Ez nem hierarchiát jelent, hanem működési mechanizmust, ami attól stabil, hogy mindkét minőség jelen van. A probléma akkor és ott kezdődik, ahol és amikor ez az egyensúly elmozdul. Ahogy a női oldal egyre férfiasodik, úgy a férfi oldal is elmozdul egy femininebb irányba. A férfiak egy része egyre bizonytalanabbá válik saját szerepében. Ezért egyik fél sem felelős, inkább egy közös, lassú eltolódás látszik.”

A modern férfi csapdája
A férfiak éppúgy különböző belső minőségekkel születnek, mint a nők, nevezhetjük ezeket archetípusoknak. Ezek kibontakozását azonban a környezet és a nevelés jelentősen befolyásolja. „Az egyik legnagyobb törés már nagyon hamar megtörténik. Gondoljunk arra, hogy egészen korán megtanítjuk a fiúknak, hogy nem sírhatnak. Az érzelmek elfojtása válik a férfiasság szimbólumává, egyfajta alapmintává. Pedig az érett férfi korántsem az, akinek nincsenek érzései, hanem az, aki képes kapcsolatba lépni velük, és vállalja, hogy ő is lehet sérülékeny. Egy másik gyakori minta a leválás hiánya. Amikor egy férfi hosszú ideig megmarad »anyuka kisfia« szerepében, sok esetben társpótlékként működik az anya mellett és így valójában nem nő bele a felnőtt szerepbe. Egy ilyen helyzet késlelteti az érettebb férfiminőség megjelenését.”
Milyen lehet egy férfi? – A négy alapminőség
A férfiak érett működésének négy alapminőségét ismerjük: a harcost, a szeretőt, a királyt és a bölcset. A harcos a teljesítmény és a túlélés szinonímája: gyakran kényszerből születik, amikor fókuszba kerülnek a feladatok, a kihívások, a túlélés. Ilyenkor a férfi teljesít, küzd és célba ér. Sok férfi hosszú ideig működik ebben a minőségben, mert itt érzi magát igazán kompetensnek. Célokat tűz ki, amelyeket teljesít. Ez azonban felborítja az egyensúlyt, hiszen ebben a lélekállapotban nem igazán marad tér a kapcsolódásra és a belső nyugalomra.
A szerető, mint férfi minőség sok férfinál dominál, főként fiatalabb korban. Ez részben a biológiának köszönhető, erős a szexuális energia és kevésbé lényeges az érzelmi kötődés. Ez egy bizonyos időszakban nem probléma, a kihívás akkor kezdődik, ha ez válik az egyetlen működési mintává. A mai kultúrában sokszor torz formában, például a „body count” jelenségben, a hódítás-központúságban jelenik meg. A sármmal és a szexuális energia tudatos használatával semmi gond nincs, de ha ez válik az identitás lényegévé, az hosszú távon kiégéshez vezethet.

A király a felelősség és a stabilitás szimbóluma. Akkor születik meg, amikor a férfi felelősséget vállal a saját életéért. Döntéseket hoz, kijelöli az irányt, cselekszik és vállalja a következményeket. Ez nem uralkodás, hanem belső stabilitás. Ahogy egy király felel az országáért, éppúgy vállalja a felelősséget a férfi a saját és környezete életéért. Ehhez az szükséges, hogy leváljon a szülőkről, a múltbeli mintákról és a gyerekszerepről.
A férfi a bölcs archetípust nem egy bizonyos életkorban, hanem a megfelelő állapotban élheti meg. Ehhez nemcsak idő, de tapasztalat, önismeret és számos megélt élethelyzet is szükségeltetik. Egy huszonéves férfitól nem várható az a fajta érettség, amihez évtizedek megélt történetei kellenek. A bölcs minőség általában később jelenik meg, amikor a férfi már maga is látja saját mintáit. Nem pusztán reagál az élet történéseire, hanem érti is azokat.
Mikor melyik szerep dominál?
Fiatal felnőtt korban természetes módon kerül előtérbe a harcos és a szerető. Abban az időszakban, ami a tapasztalatszerzésről, a határok feszegetéséről és a kapcsolódásról szól. Sokkal jobb, ha ezeket a minőségeket a maga idejében megéli a férfi, mint ha kimaradnak, vagy időben eltolódnak az élet természetes ritmusához képest. A nehézségek akkor kezdődhetnek, ha ezek az életszakaszok kimaradnak vagy elcsúsznak. Ez később visszaüthet, akár egy kapuzárási krízisben.
Amikor minden meginog
A férfi identitása gyakran erősen kötődik a teljesítményhez, a munkához, a státuszhoz, a sikerhez. Amikor ez meginog (legyen szó akár a munkahely elvesztéséről, valamilyen kudarcról, vagy egy törésről), az nem csupán egy kiragadott helyzet, a teljes önképet is érintheti.
Sok férfi ilyenkor azt élheti meg, hogy szinte „működésképtelen”, és ez akár fizikai szinten is megjelenhet, például apátia, visszahúzódás, szexuális problémák vagy döntésképtelenség formájában. Ennek egyik oka az, hogy a férfiak nagy része nem tanulta meg, hogyan élje meg és dolgozza fel az érzelmeit, nincs benne gyakorlata. És amit elfojtunk, az előbb-utóbb valamilyen formában a felszínre tör.

Visszaút: kapcsolódás önmagunkhoz
A férfi nem attól lesz egész, hogy mindig erős, sokkal inkább attól, hogy kapcsolatban van az erejével és az érzéseivel is. Az első és legfontosabb lépés, hogy kimondja: ez most nehéz, gyengének érzi magát, kudarcot vallott.
„Ez nem gyengeség, hanem a feldolgozás kezdete. Lehet, hogy mindezt egy terápiás folyamatban tudja megélni a férfi, de nem feltétlenül kell szakember. Elég lehet egy biztonságos kapcsolat, ahol mindezt ki lehet mondani. Egy párkapcsolatban is helye kell, hogy legyen annak, hogy a férfinak ne kelljen mindig erősnek lennie.”
Amikor a férfi megérkezik önmagához
Egy férfi általában akkor „érkezik meg”, amikor egyszerre van kapcsolatban a saját erejével és az érzelmeivel. Amikor képes felelősséget vállalni, miközben nem zárja el magát belülről. Amikor nem bizonyítani akar, hanem önazonosan éli a saját életét. Ez az az állapot, ahol már nincs szükség folyamatos külső visszaigazolásra.
Fotók: Pexels



