Amikor a múlt beleszól a jelenbe
„Ha fontos lennék, meghallanád, amit kérek.” – egy ilyen mondat akár egy teljes veszekedést is elindíthat. A másik nem vitte ki a szemetet, nem válaszolt úgy, ahogy vártuk, vagy megint nem vette észre, amit szerettünk volna. A reakciónk azonban sokszor jóval nagyobb, mint amit a helyzet indokolna. Miért? Mert lehet, hogy ilyenkor nem kizárólag a jelenre reagálunk.
Dr. Piczkó Katalin szerint a gyerekkorunkból hozott mondatok és kapcsolati minták felnőttként is tovább élhetnek bennünk. „Ne légy önmagad!” „Ne érezz!” „Nem vagy fontos!” „Nem vagy elég jó!” „Ne hibázz!”
Ezek az üzenetek idővel belső hanggá válhatnak. És amikor egy párkapcsolati helyzet megérinti valamelyik régi sebünket, ez a hang újra megszólal. Ilyenkor könnyen a másikat kezdjük hibáztatni. Ő a lusta, ő nem figyel, ő nem törődik velünk, ő nem csinál semmit jól, pedig lehet, hogy a valódi fájdalom valahol egészen máshol van. Egy házastárs vagy egy partner sok esetben nem a sebek okozója, sokkal inkább csak megérinti azokat.
A düh mögött gyakran ott a fájdalom
Amikor valami ismeretlen vagy fenyegető történik egy kapcsolatban, megjelenhet a félelem és a fájdalom, ami a legtöbb esetben düh formájában nyilvánul meg. A szakember szerint ez a harag gyakran úgynevezett fedőérzés, ami elrejti azt, ami mögötte van. A sérülékenységet, a félelmet, a fájdalmat. Csakhogy amikor dühből reagálunk, könnyen elkezdjük bántani azt, akivel valójában kapcsolódni szeretnénk. És ekkor történik valami különös: felnőttként egyszer csak a gyerekkorunk mondatait kezdjük ismételni. Nem feltétlenül azért, mert ilyenek akarunk lenni, hanem azért, mert egy régi minta bekapcsolt.
A párkapcsolat lehet tükör, de akár gyógyulási lehetőség is
Dr. Piczkó Katalin szerint a párkapcsolatunk sok tekintetben a gyerekkorunk folytatása. Az ismerős működésekhez könnyebben kapcsolódunk, ugyanakkor a kapcsolat éppen arra is lehetőséget adhat, hogy felnőttként másképp reagáljunk, mint ahogyan gyerekként tudtunk volna. Ezért amikor egy konfliktusban hirtelen elementáris érzés tör ránk, érdemes megállni, és végig gondolni: tényleg a másik bántott meg minket, vagy valami régi fájdalom szól belőlünk.
Ez nem azt jelenti, hogy minden konfliktusért nekünk kell felelősséget vállalnunk. Azt viszont igen, hogy érdemes megtanulnunk felismerni: mikor reagálunk a jelenre, és mikor beszél helyettünk a múltunk.
A pszichiáter szerint a valódi önismeret nem azt jelenti, hogy folyamatosan javítgatjuk magunkat, vagy, hogy folyton pozitívak vagyunk, és nem is kell minden fájdalmas érzésből azonnal „tanulságot” gyártani. Lehetünk szomorúak, dühösek, irigyek, csalódottak vagy éppen tehetetlenek – ez teljesen természetes, és ettől még szerethetőek vagyunk.
Ugyanis Piczkó Katalin szerint az önmagunkkal való jó kapcsolat része, hogy képesek vagyunk kapcsolódni a nehéz érzéseinkhez is. Az önismeret nem öncélú, nem azért figyelünk befelé, hogy örökké önmagunkat elemezzük, hanem azért, hogy jobban tudjunk kapcsolódni a másikhoz és a világhoz. Ennek tükrében a párkapcsolat egyik legfontosabb kérdése már nem az, hogy kinek van igaza egy összezörrenés során, hanem az, hogy mit akarunk kezdeni azzal, amit a másik megmutat nekünk önmagunkból. Ő nem az ellenségünk, lehet, hogy éppen ő tartja elénk azt a tükröt, amelybe egyedül soha nem mertünk volna belenézni.
