Egy idős hölgy, akit könnyű alábecsülni
Miss Marple sosem volt klasszikus detektív. Nincs rendőrségi jelvénye, különleges technológiája vagy látványos módszere. Van viszont valami, ami Agatha Christie történeteiben rendre többet ér ezeknél: kivételesen jól ismeri az embereket.
Jane Marple az angol St. Mary Mead faluban él, figyeli a körülötte zajló életet, és pontosan tudja, hogy az emberi természetnek megvannak a maga visszatérő mintázatai. A hétköznapi viselkedés apró részleteiből, elejtett mondatokból és ismerős emberi helyzetekből rakja össze azt, amit mások nem vesznek észre.
Ebben pedig különös szerepe van annak is, ahogyan a környezete látja őt. Miss Marple idős, hajadon nő, akit első pillantásra könnyű jelentéktelennek gondolni. Miközben mások beszélnek, vitatkoznak vagy éppen megpróbálják eltitkolni a titkaikat, ő figyel. Lucy Foley szerint éppen ez teszi ma is különlegessé a figurát. Miss Marple valószínűleg sosem nevezné magát feminista ikonnak, megalkotásában mégis van valami radikális: egy idős nő, aki a társadalmi láthatatlanságát fordítja a saját javára. És úgy tűnik, ez a karakter ötven év után sem veszítette el az erejét.
Ötven év után új történet kezdődik
Agatha Christie utolsó Miss Marple-regénye, a Szunnyadó gyilkosság (Sleeping Murder) 1976-ban, az írónő halálának évében jelent meg. Fél évszázaddal később az Agatha Christie-hagyaték kezelőinek támogatásával Lucy Foley kapott lehetőséget arra, hogy egy új regényben hozza vissza a nyomozónőt. A Gyilkosság az Alpesi Grand Hotelben magyarul a 21. Század Kiadó és a Helikon Kiadó közös kiadásában jelent meg.
Foley választása nem teljesen váratlan. A brit szerző az elmúlt évek egyik ismert kortárs krimiírója, thrillerei világszerte több millió példányban keltek el. A Vadászparti, az Éjféli lakoma vagy a Lakás Párizsban történeteiben ráadásul gyakran dolgozik azzal a recepttel, amelyet Christie is mesterien használt: adott egy elszigetelt helyszín, néhány szereplő, egyre több titok, és valaki, aki nem éli meg a történet végét.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy egyszerű feladat lenne átvenni Agatha Christie egyik legismertebb karakterét. Foley maga sem akarta egyszerűen lemásolni elődjét. Számára nem Christie hangjának utánzása volt a cél, hanem egy olyan történet megírása, amely kapcsolódik az eredeti művekhez, miközben önálló regényként is megállja a helyét. Éppen ez az egyik legérdekesebb kérdés a könyv körül: meddig lehet hűnek maradni az eredetihez, és honnantól kell valami újat hozzátenni?
Gyilkosság a hófödte hegycsúcsok között
Az új történet egyik legfontosabb változása már a helyszínválasztásban látszik. Miss Marple ezúttal maga mögött hagyja az angol vidéket, és Dolly Bantry társaságában a svájci Alpokba utazik, aminek külön története van. Foley a kutatás során tudta meg, hogy Christie eredetileg Miss Marple-t szánta az Egyiptomban játszódó Halál a Níluson nyomozójának, végül azonban Hercule Poirot kapta az ügyet.
Foley úgy érezte, Miss Marple megérdemel még egy utazást – így született meg az Alpesi Grand Hotel ötlete. A helyszín pedig aligha lehetne alkalmasabb egy klasszikus krimihez, amelynek világát Foley különösen érzékletesen teremti meg.
Magasan a svájci Alpokban áll egy fényűző szálloda, amelyet egyetlen kanyargós hegyi vasút köt össze a külvilággal. A vendégek síelni és pihenni érkeznek, miközben odakint hófödte hegycsúcsok magasodnak, és a téli táj szinte teljesen körbezárja az épületet. A havas hegyoldalak, a szálloda elegáns belső terei és a külvilágtól való elszigeteltség olyan részletességgel jelennek meg, hogy olvasás közben szinte magunk előtt látjuk az egész környezetet.
A fényűző hotel egyszerre tűnik tökéletes menedéknek és olyan helynek, amely a hóvihar érkezésével lassan csapdává változik. Ahogy megismerjük a szálloda vendégeit, lassan az is kiderül, hogy a fényűző környezetben korántsem olyan felhőtlen az élet, mint elsőre gondolnánk. Aztán gyilkosság történik, amely egy csapásra felborítja a hotel nyugalmát.
A vendégek között szerencsére egy nyomozó is jelen van, és persze Miss Marple sem tudja megállni, hogy ne kezdjen a rejtély végére járni. A helyzet pedig egyre izgalmasabbá válik, ahogy a látszólag jelentéktelen részletek lassan új értelmet nyernek.
Ismerős recept, más kézjegy
A hóval elzárt luxushotel, az egymással összezárt gyanúsítottak és a látszólag makulátlan felszín alatt rejtőző titkok mind ismerősek lehetnek Christie világából, Foley azonban nem próbálja mindenben rekonstruálni elődje módszerét.
Az egyik legnagyobb különbség az elbeszélésben van: a történetet több szereplő szemszögén keresztül követjük, miközben Miss Marple inkább a háttérből figyel. Ez a több nézőpontú szerkezet sokkal közelebb áll Foley saját thrillereihez, és jól mutatja, hogy az író nem új Agatha Christie-könyvet akar írni, hanem Lucy Foley-történetet egy Agatha Christie által megalkotott szereplővel.
Olvasóként az egyik legnagyobb öröm éppen az ebben a regényben, hogy Miss Marple továbbra is az a különös, éles eszű idős hölgy, akit korábban megismerhettünk. Bár a történetben nem mindig ő áll a középpontban, jelenléte mégis meghatározó. Miközben egyre több titok derül ki a szálloda vendégeiről, és mind nehezebbé válik eldönteni, kinek hihetünk, ő továbbra is türelmesen figyel, és lassan összeállítja a teljes képet.
Foley ügyesen adagolja az információkat, miközben a havas alpesi környezet végig különleges hangulatot ad a nyomozásnak. A történet fordulatai mellett pedig az is izgalmas, ahogyan a szereplőkről alkotott képünk folyamatosan változik. És ami talán a legfontosabb: Miss Marple éleslátása mit sem kopott az eltelt évtizedek alatt.
Kié egy történet, ha az alkotója már nincs velünk?
Miss Marple visszatérése túlmutat azon, hogy kapunk egy izgalmas krimit az őszi estékre. Felvet egy ennél érdekesebb kérdést is: mi történik az irodalmi karakterekkel, amikor túlélik az alkotójukat? Vannak figurák, akik egy idő után kilépnek az eredeti művek világából. Újabb és újabb generációk találkoznak velük könyvben, filmen vagy sorozatban, miközben a világ körülöttük folyamatosan változik. Ahhoz azonban, hogy új történetekben is tovább éljenek, valakinek időnként hozzájuk is kell nyúlnia.
Lucy Foley nem Agatha Christie-t próbálja utánozni, hanem a saját történetmesélési eszközeivel kelti új életre az írónő egyik legismertebb karakterét. Megőrzi mindazt, ami Miss Marple alakját különlegessé tette, miközben egy izgalmas, fordulatokban gazdag krimit épít köré. A hófödte Alpok, a titkokat őrző szállóvendégek és az egyre bonyolódó nyomozás olyan világot teremtenek, amelyben jólesik néhány órára elveszni. Miss Marple továbbra is figyel, kérdez, és előbb-utóbb rájön arra, amit mindenki más elnézett. Ötven év ide vagy oda, továbbra sem érdemes alábecsülni.
Fotó: Getty Images, 21. Század Kiadó
