Lakatos Zsófia közgazdász, itthon és nemzetközileg is elismert pr-szakember, a Magyar Public Relations Szövetség korábbi elnöke és Örökös Tagja. Több mint két évtizede dolgozik szakmájában, ügyvezető volt a világ legnagyobb pr-ügynökségének magyar leányvállalatánál, majd 2015-ben elhagyta azt, és megalapította saját ügynökségét, az Emerald PR-t. Tavaly júniusban megszületett negyedik gyermeke, Bora, akinek érkezésével megértette, akkor találja meg az ember leghitelesebb önmagát, ha van bátorsága az álmai szerint élni.
Te, aki mindig nyüzsgő életet éltél, a szakmai és baráti közösségek motorja voltál, hogy viseled, hogy az anyasággal ismét lassabb fordulatszámra kellett kapcsolnod?
Nagy változások vannak most az életemben, de nem csak azért, mert megszületett a negyedik gyermekem, bár egyértelműen ő volt a változás elindítója. Most van egy egyetemista, egy középiskolás, egy általános iskolás és egy kisbaba gyermekem. Elégedett vagyok, mert megvalósult minden, amiről korábban álmodtam, de ez nem jelenti azt, hogy innentől hátradőlök. Csak most mások a prioritások, mert ugyan korábban simán megültem három-négy lovat egyszerre, meg kellett értenem, hogy tíz ló már nekem is sok. Van az a pont, amikor azt kell mondani, hogy minden nem megy. Továbbra is dolgozom, de jelenleg home office-ban, nincs alkalmazottam, csak alvállalkozók, és nincs egyszerre tizenöt ügyfelem, csak kettő-három, amennyi belefér az időmbe. Hiszek a sorsszerűségben, eddig is tudtam, hogy ami velem történik, nem véletlen, és ma már sokkal tudatosabban figyelek a miértekre, és igyekszem tanulni az élet által feladott leckékből.
Hogy érzed, mi a te leckéd most?
Elsősorban az elengedés, hogy ne ragaszkodjak emberekhez, tárgyakhoz és a megszokáshoz, ez újra és újra visszajön. A gazdasági válság miatt szakmailag nehéz év volt a 2023, plusz bejelentettem, hogy 48 évesen kisbabát várok, és háttérbe vonulok egy időre, végül az alkalmazottaim nem akartak a megváltozott környezetben maradni. Két választásom volt: vagy belepusztulok, hogy fenntartsam, amit nem lehet, vagy megtanulom a leckét. Kilenc évvel ezelőtt – a harmadik gyereknél – már megtörtént ugyanez, akkor egy céges átszervezés miatt elhagytak a kollégák, és én majdnem belepusztultam, hogy egy újszülött mellett életben tartsak egy céget és kiszolgáljak több mint tíz ügyfelet. Akkor összeomlottam lelkileg, most pedig hoztam egy tudatos döntést, hogy nem fogok összeomlani. Persze nem volt könnyű, de most jól vagyok, sőt hálás vagyok a történtekért, mert megtanultam, hogyan kell a változó körülményekhez alkalmazkodva megtalálnom a helyemet. Vagyis újra megtanultam, mert egyszer már átéltem ezt, amikor 40 évesen otthagytam a csilliárdos fizetést és a multikultit, és ugrottam egy nagyot a sötétbe a saját vállalkozással. Az én leckém most az, hogy megváltozott, kisebb csapattal is helytálljak úgy, hogy közben ott van egy kisbaba, aki természetesen a százszázalékos időmet és figyelmemet igényli. Olyan csak a reklámokban van, hogy lerakod a játszószőnyegre a gyereket, aki jól elvan órákig, amíg anya a laptopon dolgozik. Dolgozó anyának lenni a valóságban azt jelenti, hogy akkor dolgozol, amikor a gyerek alszik. Ha kell, akkor éjszaka.
A teljes interjút Lakatos Zsófival a Remind Bookazine hatodik lapszámában olvashatod.
Fotó: Kecskés Kala
