Hogyan alakult a nyarad?
Július közepén mindhárom gyermekem táborban van, egészen eddig erre készültem. Kimosni, bepakolni, megvan, nincs meg, vegyük meg, menjünk el érte, nem jó a méret, vigyük vissza… Röviden így telt az utóbbi pár hét. Egészen addig semmit nem pihentem, a tábor után a gyerekek a nagymamákkal voltak, és mi elutaztunk a férjemmel Erdélybe túrázni. Aztán Olaszországba mentünk a gyerekekkel, és csak ezután költöztem le Szigligetre a Játék a kastélyban nyári előadásaira. Tehát azért volt lehetőségem a feltöltődésre.
Anya vagy, ugyanakkor népszerű színésznő is. A gyerekeid látnak téged színházban, munka közben?
Idén volt először, hogy egy picit többet engedtem őket az előadásokra, ugyanis korábban olyan darabokban játszottam, amiket még nem nézhettek meg, és azt nem akartam, hogy az öltözőben ücsörögjenek. De az utóbbi időben többször megnéztek, és minél nagyobbak lesznek, annál többet jöhetnek. Habár ezt a helyzetet nekem is szoknom kell, mert nagyon nehéz úgy kikapcsolni, hogy ott vannak. Persze ha jobban belegondolok, ez valahol mindig is így volt, például, ha 7 órakor kezdődött egy előadás, akkor sokszor még 6 óra 58 perckor forró dróton voltam, mert tudni akartam, hogy rendben vannak-e a gyerekek, megvolt a vacsora, mit ettek, mennyit ettek, jól vannak, mi történt. Szóval az öltözőből próbáltam kontroll alatt tartani az otthoni életet is, és nem titok, hogy kihívás volt így koncentrálni a munkára. Végül meg kellett tanulnom bízni abban, hogy otthon rendben van minden.
A Játék a kastélyban című előadásra biztosan elmennek a gyerekeid is, elvégre egy izgalmas kosztümös darabról van szó.
A kosztümös előadások valóban élvezhetők, legalábbis én nagyon szeretem, és nagyon hiszek a klasszikus színrevitel erejében is. Jó ezeket a darabokat játszani! Ráadásul egy vígjátékról van szó, amibe beleadtam mindent, ugyanis egyedüli női szereplőként játszom az előadásban, arról nem beszélve, hogy korábban sosem szerepeltem Molnár Ferenc darabban. Tavaly óta ez a harmadik előadás, amiben játszhatom a Centrál Színházban. Sokat jelent számomra, hogy egy támogató és inspiráló közegbe csöppentem! Jó érzés, hogy egy kicsit tartozhatok valahová, ez rengeteget számít a mindennapi munkában és a színpadi teljesítményben is.
Nem olyan régen derült ki, hogy Kaszás Attila-díjra jelöltek. Meglepett?
Engem nagyon ritkán jelölnek díjra, szakmai díjra szinte soha nem jelöltek még, persze, hogy meglepődtem. Borzasztóan megtisztelő, hogy engem jelölt a Hatszín vezetősége. Hogy ki fogja megkapni a díjat? Ez jó kérdés, nekem már az is nagy öröm, hogy jelöltek. Boldog leszek, ha megkapom, de ha nem, akkor is nagyon szép élményként fogok rá emlékezni.
A nyertest a közönség választja. Kampányoltál magad mellett?
Nyilván kiposztoltam, de nem tudom tiszta szívből mondani, hogy engem szavazzatok meg, ez nem rám vall. Persze örülök, ha az emberek szavaztak, mert addig is a kultúrával foglalkoztak. Valójában az egész díj is erről szól. A színházak jelölnek egy színészt, majd az emberek szavaznak. Ez egy szép dolog, hiszen erősíti a közösséget a színházon belül.
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Balsai Mónival készült interjúnkat is!
Kiemelt kép: Hegyi Júlia Lili; további fotók: Horvát Judit / Centrál Színház, Kiss Nati
