A színpadon csupán egy asztal, egy laptop, egy akadozó projektor és egy PowerPoint-prezentáció. Semmi színházi nagyotmondás, csak a nyers valóság. Még a függöny mögül, a színpadra lépés előtt is halljuk a főszereplőt – már ekkor életre kel az előadás és a karakter, miközben véletlenül bekapcsolva marad a mikroportja.
Így kezdődik dr. Benczés Ágnes Judit „tréningje”, aki már az első percben leszögezi: nem Ági, mert a tiszteletet nem becézéssel lehet kivívni. És hogy ideje változtatni az életünkön – de nem az 50 felettieknek, mert nekik már amúgy is késő, a Z generációról nem is beszélve, akik szerinte eleve reménytelenek, bár talán akad közöttük is egy-egy valamire való példány.
Már az első öt perc után világossá válik: ez nem egy megszokott motivációs előadás. És ami a következő másfél órában történik, arra, bevallom, nem számítottam.
Rólad, rólam: rólunk
Ágnes, az olajiparban edződött, felsővezetőként már-már kikarikírozott karakter, akit Ónodi Eszter egyszerre hitelesen és ironikusan kelt életre. Nem beszélget – letámad. Nem kérdez – állít. Ledarál mindent, amit mások a pszichológusnál évek alatt próbálnak kibogozni magukból. Anyasebek, apasebek, elfojtott düh, örökös megfelelés, maximalizmus, a siker bálványozása, az önzés mint kötelező túlélési stratégia – és az a mély, kimondatlan magány, amit nem szokás posztolni sem Instagramra, sem LinkedInre.
Litkai Gergely – az író – szövege elképesztően pontos. Ironikus, néha már-már standupos, mégis fájdalmasan mély. Épp amikor nevetnél egy jól odaszúrt poénon, rád szakad a felismerés, hogy ez most pont rólad szólt. Hogy benne vagy, része vagy. Hogy ezt te is csinálod – vagy csináltad. Hagyod, hogy mások csinálják. Magukkal, veled, a beosztottjaikkal. A rendszer, amiben élünk, dolgozunk, „teljesítünk”, lassan, észrevétlenül őröl fel bennünket – és ez az előadás pontosan ezt teszi láthatóvá. Kegyetlenül őszintén és ironikusan. De megmutatja.
Ez nem egy motivációs tréning
Ónodi Eszter alakítása lehengerlő. Nemcsak játssza a szerepet – ott van. A színpadon, bennünk, közöttünk. Dühös, cinikus, időnként megsemmisítően őszinte, máskor sebezhető, és pillanatokra egészen emberi. Végig kézben tartja a figyelmemet, az érzelmeimet, a gondolataimat – úgy irányítja a hangulatomat, mint egy karmester a zenekart. Egy percig sem ereszt el. Ez az első alkalom, hogy Eszter egyedül áll színpadra, és ez a magányos jelenlét elképesztően jól áll neki.
Ez nem motivációs tréning. Nem stand-up. Nem is klasszikus színház. Ez egy belső utazás, pszichodráma, tele nem píszí humorral, provokatív utalásokkal és Ricky Gervais-szintű dark poénokkal. Olyan tükröt tart elénk, ami előtt nincs idő elfordulni – és ha mégis megpróbálod, akkor is visszanéz rád.
Itt már régen nem a vezetés hat szabályáról van szó, hanem az életünkről. A döntéseinkről. A kimondatlan, kínos igazságainkról. És arról, hogy ki milyen áron játssza végig ezt az egészet.
Burn Out Baby
A Burn Out Baby nem simogat. Nem motivál. Nem „inspirál”. Inkább kiránt a bullshit-komfortból, felpofoz, és közben még röhögsz is – mert kínodban nincs más választásod. Pellengérre állítja mindazt, amit az önfejlesztés ipara szajkóz, kiforgatja a bullshit-univerzumot, és kimondja, amit mások csak körülírnak.
Éljen soká dr. Benczés Ágnes Judit, PhD, MBA, coach, sok teltházas tréninget kívánunk neki!
Az Átrium 2024-es újranyitását követően a Delta Produkció és a Dumaszínház első koprodukciójaként mutatták be Litkai Gergely: Burn Out Baby – A hatékony vezetés hat szabálya című darabját, Kiss-Végh Emőke rendezésében. A főszerepben Ónodi Eszter, egyedül, egy teljes estén át – lehengerlő jelenléttel.
Fotó: Gordon Eszter
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
