Tudatos tervezés, egy jó csapat és egy csipetnyi véletlen
Dr. Rázsóné Szórády Csilla, az Újház vezérigazgatója
Dr. Rázsóné Szórády Csilla mindennapjainak szerves része a tudatos tervezés. Az egyetemen kontrollerként végzett, az ott szerzett tudás a mai napig meghatározó az életében. Vallja, hogy a számok ismerete és céltudatos használata nélkül nem lehet hatékonyan és profitábilisan céget vezetni.
Harminc éves szakmai múltjával a háta mögött úgy gondolja, hogy a magasfokú önismeret és egy jó csapat, egy olyan középvezetői réteg felépítése is fontos, amelynek a képviselőire nyugodt szívvel rábízhatjuk magunkat.
Ugyan a működése mögött elsősorban tudatos gondolkodás áll, megtanult nyitni a véletlen sokszor sorsfordító lehetőségei felé is. Egy november eleji, borongós napon egy barátja azt mesélte, hamarosan Srí Lankára utazik. Csillában azonnal megfogalmazódott a vágy, hogy kövesse a példáját. A sors úgy hozta, hogy két héttel később az egyik üzleti partnere éppen a dél-ázsiai országba hívta őt.
„Az én kontrollált közgazdász agyam számára az a természetes működés, hogy teszünk azért, amire vágyunk: bemegyünk egy utazási irodába, megnézzük, mennyibe kerül az út, kiválasztjuk a legjobbat és átgondoljuk a részleteket. Erre érkezett az életembe egy ilyen meghívás. Hogy tovább menjek: kiderült, hogy nem jó időpontban lett volna az utazás, nem tudtam volna elmenni. Eltelt újabb két hét és egyszer csak megcsörrent a telefonom: átrakták az utat egy számomra kedvező időpontra. Itt azért igazán meglepődtem.”
Ugyan az élmény nagy hatással volt rá, ezzel együtt megmaradt a tervezésbe, a kitartásába, a saját készségeibe és képességeibe vetett hite.
Vasárnaponként a mai napig megtervezi a hetét, kijelöli a top három prioriátást. Míg régebben ezt csak a céges teendőivel kapcsolatban tette ezt meg, ma már a magánéletére is kiterjeszti. Az év elején szintén terveket készít, amelyeket aztán lebont az aktuális hónapra, hétre, napra ezzel is a céljai felé vezető úton maradva.
Módszerét kollégáival is megosztotta. A vezetőivel tartott éves tervezésen Csilla eléjük tette az élet tíz területét, és arra kérte őket, ezekkel dolgozzanak. Megrökönyödéssel fogadták a feladatot, de nem ellenkeztek. Aztán eltelt néhány hónap, és Csilla sorban kapta tőlük a feladatra vonatkozó pozitív visszajelzéseket. Volt, aki a három éve tervezgetett párizsi utazását valósította meg a feladatnak hála. Csilla meggyőződése, hogy csak a magukat jól érző kollégák tudnak jól teljesíteni.
Szerelemprojekt, önismeret, önjáró csapat
Szilágyi Gábor, a Lizzy Card ügyvezető igazgatója, a PlanAll és a Remind márka alapító-tulajdonosa
„Én nagyon cseles vagyok, mert szerelmessé teszem a kollégáimat abba a projektbe, amelybe belevágunk” – magyarázza Szilágyi Gábor. „Ösztönösen jött ez a módszer, de ma már kifejezetten tudatosan használom. A csapatomat is ennek megfelelően választom ki. Három vállalkozást építek paralel, mindhárom startup állapotnál tart. A kezdő vállalkozások izgalmai közepette rendkívül szigorúan figyelem a kollégáim hozzáállását, a bennük rejlő fejlődési potenciált, illetve azt – és ez mindent felülír –, hogy a csapatért mit hajlandó tenni a munkatárs, vagy épp mit tesz ellene. Hiába tehetséges, jó munkaerő egy kolléga, ha rontja, rombolja a csapatszellemet, megválunk egymástól. Régen mindig hagytam, hogy az ilyen munkatársak tönkretegyék az egész cég rendszerét. Ezek az emberek sajnos sokszor mosolyogva, a háttérben, az alapot alattomosan rombolva működnek. Ahhoz, hogy ma már ezt tisztán lássam és bele tudjak állni ezekbe a helyzetekbe, erős önismeret kellett. Enélkül egyre-másra az merült fel bennem, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy megítéljem őt.”
Gábor decemberre csapatépítő tréninget szervezett a kollégáinak, amelynek célja az új évi tervezés volt, de arra is lehetősége nyílt, hogy felmérje a hozzáállásukat. Nemcsak saját elhivatottsáság szeretné átadni nekik, azt reméli, hogy egy nap rájuk hagyhatja az operatív működést.
„A Remind Bookazine második születésnapjára kibéreltük a Párisi Passage elnöki lakosztályát. Az egyik kollégám kitalálta, hogy töltsünk ott egy napot a slow celebration jegyében. Ez azt jelentette, hogy idősávokra leosztva vártuk a partnereinket a nap folyamán. Az ötletet nem én találtam ki, nem is én valósítottam meg. Büszke vagyok rá, hogy hogy az elejétől a végéig, a kommunikációtól kezdve az operatív szervezésig mindent a csapat csinált. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy ott legyek. Ettől pedig igazán boldog vagyok. Szerintem az a legjobb dolog egy cég vezetésében, amikor egy kollégának jó ötlete támad, mi pedig felkaroljuk és végigvisszük azt.”
Sales, tervezés, a gondolat ereje, folyamatos tanulás
Dr. Szilágyi Judit, a TRC Innováció Kft. (Come&Grow) ügyvezetője, a FranklinCovey Magyarország tulajdonos partnere
„Ha csak olyan vezetők lennének a gazdaságban, mint Csilla és Gábor, akkor én éhen halnék” – nevet Judit beszélgetőtársai történetére reflektálva, hiszen vezetőfejlesztőként azt látja, hosszú még az út odáig, hogy az üzleti működés általánosan tudatossá váljon. Judit arról a módszerről, amelyet Gábor is említ – vagyis, hogy a vezető a szervezete felé is eladja a stratégiáját – kurzusokat tart, amelyek során sokféle sales-es kompetenciát ad át a vezetőknek.
„Amit fontosnak tartok azzal kapcsolatban, hogy hogyan adjuk el a stratégiánkat, az az energia, a hitelesség és a rendszeresség. Az édeskevés, ha a vezető egy alkalommal megemlíti a kollégáinak, hogy hamarosan sokkal jobbá válik a cég működése, és a közeljövőben mind a tengerparton koktéloznak majd. Sajnos a legtöbb vezetői kommunikáció ma így néz ki. Pedig fontos elmondani, hogy ehhez egy jégmezőn kell átkelni egy három éven át tartó út során, ráadásul mezítláb, hatvan kilós zsákokkal a hátunkon, 100 km/órás szembeszélben. Ha mégis elhangzanak a várható nehézségek, azokat sokszor elbagatelizálják, mondván majd együtt megoldják. Ezzel általában le is zárul a kommunikáció. Ez viszont akadályt állít az eredményes változások elé.”
Judit maga is húsz éve gyakorolja a tudatos tervezést. A hétfő reggeleket mindig tervezéssel kezdi: megfogalmazza, mit szeretne elérni, mik a prioritásai, mik azok az értékek, amelyekhez kötődve építkezik, és céljai hogyan fognak manifesztálódni. Judit úgy látja azonban, hogy az önismereti munka és az ehhez kapcsolódó tervezés sok vezetőtől még ma is távol áll.
Ezzel együtt sokat gondolkozik azon, hogyan hozhatja be a keleti filozófia gondolatvilágát és tapasztalatait az üzleti életbe, ebben segítségére vannak a modern viselkedéstudományi és neurológiai kutatások eredményei is. Ugyan a teremtés szót sosem használná egy vezetői képzésen, úgy hiszi, azt viszont kiválóan át lehet adni üzleti környezetben, hogy a gondolataink milyen szinten befolyásolják az eredményeinket, hogy mennyire meghatározó hogyan látjuk a világot magunk körül.
Véleménye szerint a felnőtt tanulás erősen megváltozott. Húsz évvel ezelőtt még háromnapos tréningeket tartott, ma viszont már a „mikro tanulás” (micro learning) és a „közösségi tanulás” (social learning) a célravezetőbbek. A fiatalok csak a kutatási eredményeknek, adatoknak és modelleknek hisznek, egyéb információs források megbízhatóságát azonban erősen megkérdőjelezik. Ami szintén jellemző, hogy a mesterséges intelligencia hétköznapivá válásával egyre sűrűbben kérik az ügyfelek a kollégák humán készségeinek megerősítését.
A FranklinCovey-nál a harmincéves múltra visszatekintő „A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása” program még mindig töretlen népszerűségnek örvend. A humán készségek a mai napig kulcsfontosságúak. Judit tapasztalatai és a FranklinCovey mérései is alátámasztják, hogy a mai vezetők többsége nehezen jut el érettségi fokban a kölcsönös függés szintjéig, vagyis nincsenek komolyabb interperszonális kompetenciáik, pedig a 21. század üzleti, szervezeti, vezetői vagy éppen társadalmi kihívásai sem oldhatók meg ezek alkalmazása nélkül. A más, vezetésfejlesztési programmal tanult készségek ehhez képest csak másodlagosak. „A lényeg, hogy tanuljunk, és ne hagyjuk, hogy az egónk megakadályozzon ebben minket.”
Tudatos jelenlét, mentális egészség, önismeret
Gothárdi Ibolya, a 4ig, Group Chief People officere
Amikor Gothárdi Ibolya pályakezdő HR-esként a BAT-nál dolgozott, sokat beszélgetett az akkori holland cégvezetővel. Egy alkalommal azt mesélte neki, hogy mielőtt hazaindul, minden nap feláll a gépe mellől, bezárja az ajtót és tíz percen keresztül csak áll az ablak előtt és közben tudatosan reflektál. Ibolya akkor még azt hitte, feladatait tekinti végig: hogy mit végzett el aznap, mi maradt el, mivel kezdi a napot másnap. Legközelebb aztán megkérdezte, mit is jelent a vezető számára a reflexió. A válasz így hangzott: „Azt gondolom ilyenkor végig, hogy jó vezetőként mit tettem aznap. Nem a feladatokat veszem sorra, hanem azt, hogy emberként és vezetőként milyen értéket teremtettem.” A válasza a mai napig megmaradt Ibolyában. Számára ilyen egy született vezető: időt szán rá, hogy tudatosan legyen jelen a pozíciójában.
Ibolya egy másik meghatározó élménye az volt, amikor executive coachingban egy felsővezetővel dolgozott együtt. „Azt a feladatot adtam számára, hogy egy papírlapra rajzolja le, mit szeretne elérni, mik a céljai. Elkezdett fészkelődni, forgatta a lapot, kérdezgette, hogy mit rajzoljon. Mondtam, hogy bármit, amit szeretne. Aztán elköszöntünk. Ezután sokáig nem hallottam felőle. Azt gondoltam, nem jön többet a feladat miatt. Aztán egyszer, két hónap elteltével felhívott, hogy készen van a rajza. Elmesélte, hogy ilyen nehéz feladatot régen kapott. Számtalanszor széttépte a papírt. Akkor döbbentem rá én is, hogy a vezetői képzéseken 20-30 éve a fókusz a projektmenedzsment, az időmenedzsment vagy éppen a delegálás oktatására esik. Rengeteg energiát, pénzt fektetünk ebbe. Közben az egyik legfontosabb dologról, arról, hogy magunkkal rendben legyünk, mert csak akkor tudunk jól vezetni, nem esik szó. Szokták mondani, hogy ha anya jól van, a család is jól van. Ez a vezetőkre is érvényes: ha a vezető jól van, a csapata is jól van.”
Ibolya maga is szembesült azzal, milyen az, ha valaki elé inspiráló feladat kerül. Egy skandináv cégnél dolgozott, amely Svájcba vitte őket tréningre. Azt a feladatot kapták, hogy rajzolják fel életük vonalát. Vért izzadtak a rajzzal, a főbb pontok meghatározásával. Több órán keresztül próbálták megoldani az első pillantásra könnyűnek gondolt feladatot. Végül rájöttek, hogy egy igazán hasznos önismereti feladatot kaptak. Tanulságként fogalmazták meg, hogy mind vezetőként, mind magánemberként érdemes időt fordítani magukra, hogy a tudatosság megvalósulhasson az életükben. Néhány éve Ibolya ezt az eszközt nemcsak múltjára, jövőjére is alkalmazza. Kollégáival együtt használja, hiszen azt vallja, akkor tudnak jól teljesíteni, amikor képesek megszeretni a feladatukat, a környezetüket és önmagukkal is rendben vannak. Kifejezetten magas minőségben és volumenben teljesítő munkatársakat is látott már padlóra kerülni, amikor az az életterületük sérült, megszűnt vagy megváltozott, ahonnan az energiáikat szerezték. Ez pedig kihatással volt a teljesítményükre.
„Amikor tehetséges emberekkel beszélgetsz, és megkérdezed tőlük, mire vágynak, tízből kilenc azt a pozíciót említi az első helyen, amit be szeretne tölteni. Ezzel kapcsolatban több részletet is meg tudnak fogalmazni: nemzetközi szinten vagy itthon, mennyi home office-t szeretnének, satöbbi. Amikor viszont azokat a kérdéseket kapják, hogy hol tartanak most a céljuk elérésében, hogyan fognak eljutni a vágyott szerepig és miért vágynak arra a pozícióra, akkor meglepődnek. Általában csak a felszíni kérdéssel vannak elfoglalva, pedig ebben az esetben is fontos lenne a tudatosság, hiszen a jövőjük tervezéséről van szó.”
Ibolya szerint fontosa a felismerések, de legalább ennyire lényeges, hogy rendszeresen foglalkozzunk a tervezink megvalósításával, emellett pedig szánjunk időt önmagunkra. Őszintének lenni önmagunkkal, tükörbe nézni, értékelni a kvalitásainkat, a helyzetünket sokszor nem egyszerű feladat.
Listázás, motiváció, intuíció
Tanos Erika, a Líra Könyv Zrt. bolthálózati igazgatója
Tanos Erika vérbeli tervező típus, aki igazi listázó embernek vallja magát. A videójátékos cégnél, ahol karrierje egy pontján dolgozott, „analóg lánynak” nevezték, mert mindig papírra írta a listáit. A nyomonkövetés mind szakmai-, mind magánéletében fontos számára. Két lábban áll a földön, mégis próbálja megérteni és megélni a tudatos teremtés koncepcióját, ezáltal felismerte, hogy ha megfogalmaz egy célt, de nem áll görcsösen a felé vezető kihívásokhoz, ezek sokszor maguktól megoldódnak.
Középvezetőként Erika fő szempontja a humánfókusz. „Gáborhoz csatlakozva én is azt gondolom, hogy a dolgozók és az ő motiválásuk a legfontosabb” – mondja. „Már multikörnyezetben működünk, ahol meg kell tudunk felelni a versenytársak által elénk állított kihívásoknak. Azt gondolom, ezt csak úgy lehet, ha olyan emberek állnak a boltok élén, akik értik ezt, illetve, ha az eladók úgy fogadják a vevőket, hogy később is visszatérjenek. A juttatási csomag, a képzések, és az én személyes jelenlétem akár Zalaegerszegen vagy Nagykanizsán mind-mind motiválja őket.”
Erika racionális embernek vallja magát, de alkalomadtán emocionális vezetői lépéseken is tetten éri magát. Előfordult már, hogy HR szerepében úgy érezte, egy jelentkező annak ellenére is be fog válni, hogy nem kereskedelmi területről jött és nem volt könyves tapasztalata, de az intelligenciája meggyőzte őt abban, hogy jó választás lesz. Később, amikor ez beigazolódott, rájött, bátran hagyatkozhat többet megérzéseire vezetőként.
Szívvel, lélekkel, megérzéssel
Lakatos Zsófia, az „Éld az álmod! A tudatos teremtés titkai” című könyv írója, a Magyar PR Szövetség korábbi elnöke, örökös tagja, az Emerald Public Relations alapító-ügyvezetője
„25 éve dolgozom PR-osként, 16 éve első számú vezetőként. Én is úgy kezdtem a karrieremet, hogy addig görcsöltem egy feladaton, amíg végül megoldottam” – kezdi Zsófia. „Így viszont kiégtem, beteg lettem, elváltam. Röviden: az élet megtanított egyrészt arra, hogy ha nincs benne a szívem, akkor kár az erőfeszítésért, másrészt arra, hogy hallgassak a megérzéseimre. Mindig az jön be, hogy ha figyelem az intuícióimat, akkor jól alakul a jelen és a jövő. Ha meg azt mondom, hogy ez ostobaság, és felülírom a sugallatokat a tudatommal, akkor soha nem lesz jó. Én ezt tanultam meg az elmúlt néhány évben. Lazábban kell venni magunkat és az életet. Úszhatok én árral szemben, de mennyivel egyszerűbb az árral úszni és nem szemben vele. Ehhez viszont az kell, hogy figyeljek a jelekre, az érzéseimre, a megérzéseimre.”
A beszélgetés konklúziója, hogy racionális döntéseink mellett fontos odafigyelnünk megérzéseinkre is. Ahhoz, hogy ezt meg merjük lépni, elengedhetetlen az önbizalom és az önszeretet. Az X generáció képviselői számára ez még néha nehézséget jelenthet, mert a poroszos iskolarendszerben más alapértékek szerint nevelkedtek. Viszont amint meg merjük élni az intuíció adta lehetőségeket, olyan szabadságot tapasztalhatunk meg, ami még hitelesebb vezetővé tesz bennünket. Elhihetjük végre, hogy nem a névjegykártyánk határozza meg azt, hogy kik vagyunk, kerüljünk tisztába az értékeinkkel, azzal, hogy mire vagyunk képesek és mi a célunk. Tervezzünk és teremtsünk tudatosan! Mindezzel stresszmentesen fejlődő, jó állapotban lévő kollégákból épülő szervezetet formálhatunk.
Fotó: Tima Miroshnichenko, Kindel Melinda, ThisIsEngineering / Pexels
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!