Új vagyoni mutató jelent meg a piacon, és ez nem egy jacht, egy Birkin táska vagy egy fekete Amex-kártya, hanem egy elit klub tagsága – állapítja meg az Esquire szerzője a világszerte ismét népszerűvé váló magánklubokról szóló írásában, majd sorra veszi a 2025-ös év legmenőbb klubjait Párizstól Mumbaiig. A klubok világa jelentős átalakuláson ment keresztül, miközben megőrizte alapvető vonzerejét, amely miatt már a háromszáz évvel ezelőtti Londonban is kedvelték őket: exkluzivitás, közösségteremtés, azonos értékek képviselete.
A magánklubok a kezdetektől fogva arra a kérdésre adtak választ, hogy hová menjen az ember, ha a nyilvános terek már nem felelnek meg az igényeinek. A korábbi generációk számára ez fa burkolatú szobákat, szivarfüstöt és brandy mellett zajló beszélgetéseket jelentett, ahol a származás és a politikai hovatartozás sokat számított. A mai klubok egészen más világot képviselnek. Laptopokkal dolgozó tagok, alkoholmentes koktélok és kreatív együttműködések jellemzik őket. Egyre kevésbé az számít, honnan jött valaki – sokkal inkább az, hogy mit hoz a közösségbe: ötleteket, lelkesedést, tapasztalatot és történeteket.
Változó igények
A magánklub ma rendkívül tág kategória. Egyes helyek wellness- és spa-szolgáltatásokat kínálnak, mások előadásokat, kulturális programokat vagy szakmai eseményeket szerveznek. A közös bennük az ígéret: egy tér, ahol a tagok hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatnak, kapcsolatokat építhetnek, és kiszakadhatnak a mindennapi – és egyre inkább online – világból. A klubok népszerűségét éppen a digitális korszak erősítette meg. A nonstop online kommunikáció ellenreakciójaként sokan keresik a személyes kapcsolódás lehetőségét. Bizonyos klubokban például kifejezetten kérik, hogy a közös terekben ne kerüljenek elő a mobiltelefonok. Sokan számítanak arra is, hogy a társkereső alkalmazások kora ideje is lejár teljesen, és a klubok emiatt is a személyes találkozások fontos tereivé válnak. A klasszikus éjszakai szórakozóhelyek és kaszinók szerepe csökken, miközben az új generációk inkább kapcsolatokat, inspirációt és közösségi élményt keresnek.
A kimondatlan szabály pedig általában ma is ugyanaz, mint régen: what happens in the club stays in the club, vagyis nem illik később arról beszélni, hogy kit láttunk a zártkörű klubban, vagy milyen témájú beszélgetésekbe kapcsolódtunk be. A legtöbb helyen öltözködési szabályok is érvényben vannak, még ha jóval lazábbak is, mint elődeiknél voltak, de általában elvárják a stílusos megjelenést, férfiak esetében a zakó viselését és a sportcipő mellőzését.
Új idők
Bár Rachel Reeves pénzügyminiszter 2024-es költségvetése adóemeléssel sújtotta a londoni elit tagjait, akik közül sokan elhagyták a várost és fel is mondták tagságaikat, a klubkultúra továbbra is él és virul Londonban. Az egyik legnagyobb fejlesztés az idén nyíló Pembroke Club, amely mintegy 50 ezer négyzetméteren várja majd tagjait a Grosvenor Place közelében. A wellness-trend egyre erősebb: a Nyugat-Sussexben nyíló Long Lane például „wellness-first”, alkoholmentes klubként definiálja magát, ahol hangterápiás kezeléseket, kollagén-injekciókat, vitalizáló infúziókat is lehet igényelni. A tulajdonosok azt ígérik, hogy itt lesz a világ első olyan étterme, ahol biometrikus adatok alapján személyre szabott menü áll majd a tagok rendelkezésére.
Ma Londonban körülbelül 130 magánklub működik, a legrégebbiektől az új generációs helyekig, mint amilyen például a House of KOKO. Andrew Jones és Laura Hodgson The London Club című tavaly megjelent könyve 46 ilyen intézmény építészetét és belső tereit mutatja be. A kötet több mint négyszáz fényképpel tárja fel a klubok gazdag történelmét és gyűjteményeit. A kötet előszavában Nina Campbell dizájner így ír: „Londoni gyerekként úgy nőttem fel, hogy a klubok apám és barátai világát jelentették, főleg St. James’s-ben – és biztosan nem a nőkét. Hogy megváltoztak az idők.”
Régi szokások
Ha a modern klubkultúra gyökereit keressük, London St James’s negyedében érdemes szétnéznünk. A 18. században néhány utcányi területen alakult ki az a sajátos társadalmi ökoszisztéma, amely később a világ klubkultúrájának mintájává vált. A történet a kávé- és csokoládéházakkal kezdődött, ahol írók, tudósok, kereskedők és parlamenti képviselők vitatták meg a nap eseményeit. Idővel a társadalmi elit egyre inkább privát tereket keresett, ahol a beszélgetések a kíváncsi fülek nélkül folyhattak tovább. Így születtek meg az első gentlemen’s clubok.
Az egyik legismertebb ilyen intézmény a White’s, amelyet 1693-ban alapítottak, és amely hamar a londoni arisztokrácia kedvelt találkozóhelyévé vált. A klub ma is legendásan zárt világ: a tagság meghívásos alapon működik, a jelentkezőket több meglévő tagnak kell ajánlania, és akár évekig is lehet valaki várólistán. Nem véletlen, hogy a White’s-t London egyik legexkluzívabb klubjaként tartják számon. A klub híres tagjai közé tartozott a 19. századi dandy, George „Beau” Brummell is, aki a modern férfiöltözködés egyik úttörője volt, és kedvenc foglalatosságai közé tartozott, hogy a klub ablakából nézelődve kommentálta az utcán sétáló emberek öltözékét. A White’s különös hagyományai is hozzájárultak hírnevéhez. A St James’s Streetre néző Bow Window ablaknál a klub legbefolyásosabb tagjai ültek, az utcát figyelték és fogadásokat kötöttek. Ezeket a téteket a klub fogadási könyvében, a betting bookban jegyezték fel – a lóversenyektől egészen olyan kérdésekig, mint hogy mikor tör ki a következő európai háború, vagy ki ér oda előbb az utca végéig az éppen arra sétáló járókelők közül. Az ilyen történetek ma is hozzájárulnak ahhoz a sajátos mítoszhoz, amely a londoni klubok világát övezi.
A klubkultúra központja a mai napig a Buckingham-palota és a Piccadilly közötti néhány utcányi terület. A St James’s Street és a környező utcák mentén sorra nyíltak a legendás intézmények – a White’s mellett a Brooks’s, a Boodle’s vagy később az Athenaeum –, amelyek közül több ma is működik. A környék elegáns, visszafogott épületei mögött egy zárt világ rejtőzik: könyvtárakkal, szalonokkal, és olyan terekkel, ahol generációk óta ugyanazon családok tagjai találkoznak.
A brit politikai és gazdasági elit informális hálózatai gyakran itt formálódtak. A tagságot ajánlások és szavazások döntötték el, és a legtöbb intézmény kizárólag férfiakat fogadott. A klub nemcsak találkozóhelyet, hanem társadalmi státuszt is jelentett: aki tag volt, az egy meghatározott elit körhöz tartozott.
Ismét divatban
A londoni klubok aranykora a 19. század végén és a 20. század elején tetőzött, de a következő évtizedekben a klubkultúra lassan háttérbe szorult. A társadalom átalakulása, a két világháború, valamint a brit arisztokrácia és politikai elit szerepének változása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a klasszikus gentlemen’s clubok jelentősége csökkenjen.
A 2000-es évektől azonban váratlan fordulat következett: a privát klubok újra népszerűvé váltak, bár más formában, mint korábban. Az új generációs klubok, mint a Soho House központjai, vagy a The Conduit, már nem a származásra, hanem a közös érdeklődésre és a kreatív együttműködésre építenek. Taggá válni nem csak az exkluzivitásról szól, hanem a hozzáférés lehetőségéről. Ezek a helyek ügyesen ötvözik a networking lehetőségét, a wellnesst és a luxust – ezek pedig mind értékesek a kapcsolatokat építő vállalkozók vagy az inspirációt kereső kreatívok számára. A mai klubok részben ugyanazt a szerepet töltik be, mint háromszáz évvel ezelőtti elődeik: menedéket kínálnak a nyilvános tér zajától, miközben lehetőséget adnak arra, hogy emberek, ötletek és ambíciók találkozzanak.
Fotó: Getty Images
A luxusipar kulisszatitkairól a Remind Prémium Life különszámában olvashatsz.
