Mi teszi az embert emberré? Mennyiben vagyunk az állatfajok egyike, és mennyiben magasabb rendűek?
Ez egy nagyon komplex téma, és a válasz az, hogy mindez nézőpont kérdése. Mint biológus azt mondhatom, hogy az ember az állatfajok egyike. Oxigént lélegzik, táplálékot vesz fel, szaporodik, a teste a biológia szabályai szerint működik. Ugyanakkor létrehozott egy olyan kapcsolatot a társaival, amelyre az állatvilágban csak egy-két, az emberénél jóval kezdetlegesebb példa van. A kapcsolódás, a közösségépítés által megjelent a világnak egy teljesen új dimenziója, az emberi kultúra, amit már nem lehet biológiailag megmagyarázni. Ha pedig meg akarjuk érteni a jelenünket, akkor az emberi kultúra fejlődését kell tanulmányoznunk, azt, hogy hogyan alakult ki, és mi a viszonyunk hozzá. A múltunk felderítésével persze a jövőnkről még mindig csak nagyon keveset tudhatunk meg, hiszen az bizonytalan, túl sok benne a változó, lehetőségek sorozatáról beszélhetünk csak.
Az emberiség jövője egy fontos kérdés ma. A klímaválság, a túlnépesedés olyan problémák, amelyek a hétköznapi életünkbe is beszivárogtak, sokaknak folyamatos szorongást okozva. Ön mit gondol, milyen megoldások születhetnek ezekre?
Szoktam idézni Kim Stanley Robinson A Jövő Minisztériuma című könyvét, amit mindenkinek ajánlok, mert az emberiség következő ötven évének megjóslására tett nagyon bátor vállalkozás. Olyan lehetőségeket mutat be, amelyekre a legtöbben nem is gondoltunk. Egyfelől rávilágít arra, miről kellene beszélnünk és mivel foglalkoznunk, hogy a jövőben felmerülő problémákat egyáltalán megközelíthessük, másfelől olyan megoldási ötleteket sorakoztat fel, amelyek akár működhetnek is. Robinson az igazán komoly problémákról beszél, és nem tolódik el egyik szélsőség irányába sem; nemcsak az állatfajok egyikének tekinti az embert, de nem is kizárólag a kultúra által meghatározottnak, hanem egy olyan biológiai lénynek, mely kultúrával rendelkezik – ennek tükrében mutatja be, hogyan működik a társadalom, és milyen lehetőségeink vannak.
Ön szerint milyen lehetőségeink vannak?
Nagyon problematikusnak gondolom, hogy sokan azt hiszik, egy személyben megválthatják a világot. Holott azt csak kultúrák egésze változtathatja meg. A közösségek együttműködésére, azok konfliktusainak feloldására pedig más szabályok vonatkoznak, mint az egyes emberek ügyeire. A klímaváltozást nem most fedezték fel, csak eddig az emberek nem nagyon hittek benne. A Római Klub fél évszázaddal ezelőtt felhívta a figyelmet a globális felmelegedésre és az esetleges nyersanyaghiányra, ami kapott is valamennyi nyilvánosságot, de akkor azt mondták, rendelkezünk elegendő nyersanyaggal, nem lesz gond. Most ráébredtek, hogy van. A probléma megoldására pedig nem az a legfontosabb eszköz, hogy meggyőzzük az egyént, ne szemeteljen, vagy figyeljen oda a szén-dioxid-kibocsátására, mert ahhoz, hogy valami változzon, az emberiség jó részének ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkoznia. Az igazi megoldás az, ha milliárdos tömegeket tudunk meggyőzni arról, hogy változtassák meg a viselkedésüket egy cél érdekében. Arról pedig még nagyon keveset tudunk, hogyan kell tömegek véleményét gyorsan átformálni.
Az, hogy felnőttként mit gondolunk a világról és hogyan viselkedünk, erősen függ azoktól a kulturális értékektől, amelyekre gyerekkorunkban szocializáltak minket. Az egyes emberek persze átírhatják ezeket a normákat a saját életükben, de ha tömegek egészét tekintjük, a világról való gondolkodásuk a generációváltások ütemében változik. Tehát körülbelül 30 évenként lehet nagyobb átalakulást érzékelni. Sajnos ez egy kicsit lelassul azáltal, hogy gyakran olyasmiket oktatunk az iskolában, amit nekünk tanítottak 20-30 évvel ezelőtt. Pedig fontos lenne, hogy ne elavult dolgokról legyen szó, hanem a jövő szempontjából is lényeges ismeretekről.
Fotó: Frencesco Ungaro / Pexels, Richard Lee / Unsplash; portré: London Katalin
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!