„Pedagóguscsaládban nőttem fel, nem volt számomra ismeretlen ez a pályakép. Bár a gyes időszaka előtt a versenyszférában voltam, éreztem, hogy egészen más területen szeretnék tevékenykedni. Abban biztos voltam, hogy itt, a lakóhelyem közelében és a természetért felelősséget vállalva szeretnék dolgozni. Eleinte a gyermekek házában, majd egy állami iskolában helyezkedtem el, de hamar letisztult bennem, hogy a makroiskolák intézményi keretei között nagyon nehéz megvalósítani a tantárgyi diszciplinaritást, hogy a különböző tudományterületek ne különüljenek el élesen egymástól” – kezdi Sárkány Andrea, aki 20 éve él Nagykovácsiban.
A Pilis ölelésében fekvő település (ami egyben a hazai botanikusok egyik legfontosabb zarándokhelye) lélekszáma 10 ezresre duzzadt ebben a két évtizedben, ami a természeti környezetre is komolyan kihat. Részben ez vezérelte az elhivatott pedagógust, amikor megálmodott egy olyan iskolát, ahol a foglalkozások zöme a természetben és azzal harmóniában történik.
Régi-új atmoszférát kívánnak a kaotikus helyzetek
„A természeti értékeket nagyon fontos megőrizni a jövőnek. Ahogy Konrad Lorenz etológus mondta, azt az intuitív érzékenységet, ami a természet megismerésében segíti a gyerekeket, minél fiatalabb korban el kell kezdeni fejleszteni, hiszen ilyenkor még nagyon fogékonyak az ezzel kapcsolatos készségekre. Lorenz nyomán én is úgy gondolom, hogy hatalmas feladatok állnak előttünk, és ezek megoldásában az oktatásnak kiemelt szerep jut.”
„A másik motivációm, szintén a 20. századból, Margaret Mead kulturális antropológus gondolata, miszerint »soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatokkal teli, elkötelezett emberekből álló kis csoport megváltoztathatja-e a világot, valójában csak ők képesek erre«. A 21. század elég kaotikus helyzetet teremtett, és úgy érzem, pedagógusként nagy feladatunk lehet a megoldásokhoz vezető úton” – osztja meg velünk Sárkány Andrea, aki leginkább a régi, falusi kisiskolák intim teréhez tudja hasonlítani a Kisiskola atmoszféráját.
Gesztenyéből épített betűelemek
A mikroiskola tanári kara rengeteget dolgozik azon, hogy a nemzeti alaptantervben (NAT) szereplő részleteket, követelményeket megfelelően összehangolják a saját, gyakorlatorientált, a természetpedagógiát középpontba helyező működésükkel.
Az alapító tanár úgy véli, a NAT már egészen nagy szabadságot biztosít ehhez, hiszen elsősorban a készségeket hangsúlyozza. „Kimeneti követelményeket, irányokat ad, de ezek már nem olyan merevek, mint korábban voltak. Nagy engedmény például, hogy a gyerekeknek a második osztály végére kell elsajátítaniuk a folyékony, értő olvasást és a folyóírást, így a tanítók változatosan, életkori sajátosságokhoz igazítva tudnak tanítani. Legutóbb például gesztenyét gyűjtöttek az ősfás parkban, és azokkal rakták ki a különböző betűelemeket.”
Irány a múzeum és a biogazdaság!
Mindeközben a pedagógusok csapatmunkájának, rugalmasságának és az emberléptékű létszámnak hála a tantárgyi diszciplinaritást is meg tudják valósítani. Az ötödikes diákok nemrég például Mezopotámiát vették történelemből, de nemcsak töriórán, hanem vizuális nevelés órán is ezt a témakört dolgozták fel (egy folyam menti öntözéses kultúrát jelenítettek meg térben, a saját kreativitásuk szerint). Sőt matekból a mezopotámiai, vagyis hatvanas számrendszer megtanulását is ekkorra időzítették. Cseresznye a habon, hogy az egyik tanár fel is kerekedik velük, hogy megnézzék a Szépművészeti Múzeumban kiállított tárlatot, ami az ókori Mezopotámia kultúráját mutatja be.
Kiegyensúlyozott eklektika az iskola falain innen és túl
„Ahogy egy állami makroiskola, úgy a Kisiskola és a miénkhez hasonló, kisebb intézmények is szembesülnek kihívásokkal, pusztán más jellegűekkel. Míg az előbbiben adottak a keretek, nem kell mindent a kezdetektől kitalálni, addig nálunk a működési feltételek megteremtése elsődleges feladat. Ahogy elkezdtük lefektetni az építőköveket, egyre inkább látszott, hogy az akkreditáció felé kell elmennünk.”
„Az Alapítványi és Magániskolák Egyesületétől sok szakmai segítséget kaptunk, és több intézmény is nyitott volt arra, hogy támogassanak minket ezen az úton. Hálásak vagyunk minden tapasztalatcseréért” – hangsúlyozza Sárkány Andrea, aki Őrfi Eszter enteriőr stylist (Greenster) munkáját is kiemeli, hiszen Eszter barátként segíti az iskola vízióinak formába öntését. Az általa képviselt „fapados luxus” és slow design tökéletesen illeszkedik ahhoz a kiegyensúlyozott eklektikához, ami a mobil tantermekben és az iskola falain túl uralkodik.
Maga az épület régebben is oktatási célokat szolgált, de hosszú évekig üresen állt, mire modern technológiával felújították, és most már új köntösben tudja betölteni ezt a funkcióját. Az elsősorban természetes anyagokból felépülő, könnyen mozgatható, rendezhető enteriőr – és persze az épületet körbefogó, 10 hektáros park – megerősíti, hogy az esztétikai nevelést nem csupán tankönyvekkel és a művészettörténet megismertetésével tudják a tanulók életébe csempészni.
Belesimulni a természet ritmusába
„Jó érzést szül a gyerekekben, ha megtapasztalják, közük van ahhoz a térhez, amiben élnek. Nálunk sok olyan tárgy veszi őket körül, ami az ő kezük nyomát őrzi: saját bögrét készítettek agyagozással, majd zománcozással, tornazsákot batikoltak, negyedik osztálytól már a varrógép használatát is elsajátítják, akár új, akár újrahasznosított, upcycled ruhákat, párnákat varrnak, emellett tanulnak kötni, horgolni” – meséli az alapító tanár, aki úgy véli, kivételezett helyzetben vannak abból a szempontból, hogy ebben a felpörgetett világban náluk bele lehet simulni a természet ritmusába, megélik az évszakokat, ünnepeket, időt fordíthatnak az igazán fontos dolgokra.
Például Mihály-nap közeledtével papírsárkányt készítenek a gyerekek, és egy kirándulás keretében felmennek a Nagy-Szénás-hegy tetejére, hogy az elkészült sárkányok a levegőben is megmérettessenek. „Ilyen pillanatokban érzem, hogy érdemes volt végigmenni az úton, ami idáig vezetett” – fogalmazott Sárkány Andrea, aki a papírsárkány-készítésen túl a színjátszást, az erdei iskolai programokat, a faültetést, a szigetközi evezéseket és sátrazásokat, a saját gyógynövényekből főzött teákat és a közös kalácssütéseket is mind-mind idesorolja.
Így hatnak az összefogásra és kreativitásra serkentő feladatok
Talán vég nélkül lehetne mesélni a Kisiskola aktivitásairól, slow life és fenntarthatóságra törekvő szemléletéről, de nap végén mindegyikben az a közös nevező, hogy a gyerekek olyan feladatokat kapnak, amelyek összefogásra, együttműködésre és kreativitásra ösztönzik őket.
„Célunk, hogy olyan tudással vértezzük fel a diákokat, hogy a jövő problémáival megküzdeni képes, reziliens fiatalokká váljanak. Amikor azt fogják tapasztalni, hogy újabb és újabb helyzetek, kihívások várnak rájuk, akkor ne essenek pánikba, hanem megoldási tervekkel tudjanak előállni, képesek legyenek úgy cselekedni, hogy az a környezetük és maguk számára is jó legyen.”
Fotó: Benkóczy Bálint
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
https://remind.hu/gyerek-magyarorszagon/
