Míg a véradás fontosságával a legtöbben tisztában vagyunk, addig az anyatejadásról nagyon keveset (és sajnos annál több tévhitet) tudunk. Nem igazán kerül napirendre, pedig hatalmas segítséget jelent azoknak, akiknek erre szükségük van, például a betegséggel küzdő, koraszülött, örökbefogadott, illetve ikerbabáknak.
Pótolhatatlan összetevők
A különböző tápszerekbe már nagyon sok mindent próbálnak beletenni a gyártók, ám mindig lesznek úgynevezett élő anyagok, amiket soha nem fognak tudni pótolni, utánozni. Ezek valóságos csodaszerként hatnak a kicsikre: rengeteg dologban támogatják a koraszülött intenzív centrumokban és a klinikákon ápolt kisbabákat, valamint azokat a csecsemőket, akik otthon erősödnek, cseperednek, de édesanyjuk valamilyen okból nem tudja vagy nem szeretné őket szoptatni.
Az éretlenebb emésztőrendszerrel született kisbabák nehezebben tudnak megbirkózni az idegen fehérjékkel, így például a tehén- vagy kecsketejalapú tápszerek megemésztésével.
„A véradással kapcsolatos információk valóban több emberhez jutnak el egyrészt azért, mert véradásra sokkal szélesebb körben van szükség, másrészt azért, mert a mögötte álló szervezet, a Vöröskereszt világszerte tevékenykedik. Az anyatejadást egyelőre nem karolták fel ilyen mértékben. Itthon a Heim Pál Kórház Anyatejgyűjtő Állomásán, négy-öt vidéki klinikához kapcsolódó helyszínen, és a védőnői hálózat segítségével (»háztól házig tejadással«) juthatunk donortejhez” – mondja Csák Miléna, nemzetközi laktációs szaktanácsadó, akit az édesanyává válás pillanatai indítottak el az egészségügyi pálya felé.
Vajon „két centin múlik a boldogság”?
„Az anyatej olyan élő sejteket, immunglobulinokat, hormonokat tartalmaz, amiket sehol máshol nem lehet előállítani. Emiatt bármennyire is próbálják utánozni, semmi nem lesz olyan teljes értékű, csodálatos táplálék egy kisbaba számára, mint az anyatej. Nagyon fontos, hogy minden kisbaba tudjon anyatejet kapni, hiszen ezek az élő sejtek nagy erővel támogatják a különböző szervrendszerek és képességek fejlődését” – hívja fel figyelmünket a szakember.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy amikor egy édesanya nem tud, vagy úgy dönt, hogy nem szeretne szoptatni, akkor elengedhetetlen, hogy a megfelelő információkat szaktanácsadótól szerezze be. Egyszerre övezi számtalan tabu és hatalmas zaj a szoptatás témáját, így érdemes megragadni a segítséget.
„Ahogy minden szakmában, úgy itt is vannak nagyon jó, hiteles szakemberek és sajnos kóklerek is. Azt szoktam mondani, hogy ha valakit a legcsekélyebb mértékben is foglalkoztat az anyatejes táplálás, akkor szoptatási tanácsadótól kérjen tanácsot! Hiszen amikor jogi segítségre van szükségünk, jogászhoz fordulunk – éppen ennyire egyszerű” – mutat rá mosolyogva Csák Miléna, majd emlékeztet jelmondatára: „sokszor két centin múlik a boldogság”. Olykor ugyanis tényleg egy apró mozdulaton múlik, hogy tud-e, jól tud-e szopni a kisbaba.
Repült az óra és a mérleg, helyette appok rabolják el a figyelmünket
Hozzá kell tenni, hogy a szakember szerint soha nem volt még ilyen nehéz feladatuk a mostani szülőknek, hiszen nem él már a régi mondás, miszerint egy újszülött felneveléséhez egy egész falu kell. Hozzáértő szemek helyett viszont elárasztottak minket a különböző eszközök és applikációk.
„Évek óta szajkózzuk, így talán kezd kimenni a divatból az időre etetés, az óra és a mérleg állandó használata. Cserébe viszont jöttek az alkalmazások. Hol van abban a kisbaba, ha az anyuka folyton pötyögi, melyik oldalon hány percen át szopott a gyermeke?
Ha mindig valamilyen külső tényezőre figyelünk, nehezebben vesszük észre, hogy mit jelez a kisbabánk, pedig ő jól tudja, mikor szeretné elkezdeni, mikor elég, melyik mellből szeretne, elaludna-e rajta vagy sem, kényelmes-e vagy sem. A szoptatás nem csupán a táplálással egyenlő, szólhat ugyanúgy fájdalomcsillapításról vagy épp megnyugtatásról.
Sok-sok szerteágazó részlete van a szoptatással járó pozitívumoknak. Hogy csak néhányat említsek: erősödnek a szájizmok, fejlődik az állkapocs, valamint a szem és a kéz koordinációja, ritkább a középfülgyulladás (a szájüregben létrejövő negatív nyomás segít tisztán tartani a füleket), a testkontaktus pedig mélyíti a kötődést és támogatja az érzelemszabályozás kialakulását. Az édesanya testi működésére is jótékony hatással bír: csökkenti a mellrák, a petefészekrák, a szklerózis multiplex és a csontritkulás kockázatát.”
Nem lehet „kötelező” a szoptatás
Az elégtelen tejtermelési mechanizmusokon túl még ezernyi oka lehet annak, amikor egy édesanya nem tud, vagy úgy határoz, hogy nem szeretne szoptatni (különböző fizikális megbetegedések, pszichológiai terheltség, stb.).
„Sajnos azzal a példával is gyakran találkozom, hogy az anyuka egy korábbi abúzusélmény miatt azt érzi, hogy soha többé nem érhet senki a melleihez. Hogy valaki éppen ezért vagy teljesen más miatt választotta azt, hogy nem szoptat, arról nem is kell tudnunk, és senkit nem kövezhetünk meg ezért, sőt a donortejes táplálásnak ilyen esetekben is maximális létjogosultsága van!
Nem lehet minden helyzetre ugyanazt a kaptafát ráhúzni, hogy »kötelező« szoptatni. Egyedül az informálatlan döntésekben látom a bajt. Szoptatási tanácsadóként, védőnőként a baba érdekeit is képviselnem kell, ami nem más, mint hogy a legegészségesebb táplálékkal etessék. És bizony az első hat hónapban ez az anyatej” – hangsúlyozza Csák Miléna.
Kiből válhat tejadó édesanya?
Az egyik legnagyobb félreértés, amikor valaki attól tart, hogy a donortejtől megbetegszik a kisbabája. Egyrészt az Anyatejgyűjtő Állomáson minden millilitert bevizsgálnak és pasztörizálnak, nehogy kórokozó legyen a tejben (például egy rosszul sterilizált fejő miatt), vagy nehogy véletlenül vizezett tejről legyen szó. Az első anyatejadást pedig megelőzi néhány kötelező vizsgálat: tüdőszűrés, HIV szűrés, Wassermann vizsgálat (vérbajszűrés), székletvizsgálat, és a bőr megtekintése.
„Fontos még, hogy csak az az anyuka adhat donortejet, aki nem szed olyan gyógyszert,
amelynek a hatóanyaga átkerül az anyatejbe, és akinek nincs káros szenvedélye (dohányzás,
alkoholfogyasztás, kábítószerezés). A véradással ellentétben – amit a férfiak évente legfeljebb ötször, a nők pedig négyszer tehetnek meg – az anyatejadás folyamatos készenlétben állást jelent, hiszen amikor egy édesanya csökkenti a fejések számát, maga a tejmennyiség is kevesebb lesz. A legtöbbször fegyelmezett és állandósult rendszert kíván az anyukáktól, kivéve azt a „szerencsés” esetet (ki annak éli meg, ki kevésbé), amikor prolaktin-túltermelés miatt valakinek hiperlaktációja van, vagyis bármit csinál, nagy mennyiségű anyateje van” – mondja végül Csák Miléna, aki úgy tapasztalja, teljesen egyéni, hogy ki milyen motiváció mentén válik anyatejadóvá – olyan édesanyával is találkozott már, aki elvesztette kisbabáját és ezzel segített a többi babának, miközben számára is egyfajta kapaszkodót jelentett az anyatejadó szerep.
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: a látszat ellenére te is elég jó anyag vagy!
Fotó: Canva