Popper Péter Füst Milán nyomán a házasságot négylábú asztalhoz hasonlította, amelynek, ha egyik lába hiányzik, előbb-utóbb billegni fog. Ez a négy láb pedig a világnézeti azonosság; a kölcsönös tisztelet és szeretet; a szexuális harmónia; valamint a gazdasági közösség. „Végül is meddig él egy kapcsolat? Szerelem, házasság vagy barátság – mindegy. Ameddig úton vannak. Amíg valahonnét valahová tartanak. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor a kapcsolat, annak esszenciáját, lényegi elemét tekintve: véget ért” – írta Popper Péter. Szavaival nehéz lenne vitatkozni, hiszen egybecsengenek a tapasztalt párterapeuták megfigyelésével, miszerint, ha a házastársak már veszekedni sem tudnak, nagyon kevés esély van megmenteni a kapcsolatot.
Egyszer, egy párterapeutákkal készített beszélgetésem során elhangzott, hogy a házasság olyan, mint a szobanövény. Nem abban az értelemben, hogy a másik ott van mellettünk, és meg sem szólal, hanem abban, hogy minden héten kell vele törődni. Ha havonta egyszer nyakon öntjük egy vödör vízzel, nem fog virágozni, ha viszont minden héten törődünk vele, életben tarthatjuk akár évtizedeken át is. Ez fáradságos, de hálás feladat: aligha szükséges hangsúlyozni, milyen mérgező tud lenni a nem kívánt magány. Az alábbiakban olyan könyveket ajánlunk, amelyek a házasságról szólnak – a nászúttól a válásig.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
A magyar irodalom egyik legnagyobb hatású regényírója, a tragikus körülmények között 1945-ben elhunyt Szerb Antal remekművét alighanem mindenki ismeri, s egy házasságot tematizáló könyvválogatásból is kihagyhatatlan.
Az 1937-ben megjelent Utas és holdvilág középpontjában Mihály alakja áll, aki feleségével, Erzsivel nászútra indul Olaszországba. Velencében azonban egy váratlan találkozás rádöbbenti arra, hogy legkevésbé sem a házasságra vágyik: inkább ifjúkorát élné újra, s arcul csapja a felismerés, hogy nem a vágyai szerint él, hanem mások elvárása szerint.
A nászút így Mihály útkeresésévé alakul át: az olasz kisvárosokban bolyongó férfi felidézi kamaszkorának legnagyobb dilemmáit, miközben még mindig keresi a választ arra a kérdése, amely napjainkban is sokakat feszít: lehet-e nem úgy élni, ahogyan elvárják tőlünk?
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Ulickaját, a női lélek nagy ismerőjét Szonyecska című kisregénye tette ismert íróvá hazájában. Főhőse, Szonyecska magának való, félszeg könyvtároslány, aki leginkább olvasmányélményeiben él, nem a valóságban.
Kislánykorától kezdve megszállottan falja a könyveket, ám amikor férjhez megy, a könyvek iránti rajongást felváltja a férje iránti áldozatvállalás. Szonyecska hűséges és önfeláldozó feleség lesz, de vajon megéri az áldozat…? Ulickaja a 19. századi orosz regényeket megidéző módon, de jóval rövidebben, egy női sorsba sűrítve mond véleményt nőkről, férfiakról, történelemről, boldogságról, szégyenről és megannyi fontos fogalomról, amelyek mindannyiunk életét végigkísérik.
Margaret Atwood: Pénelopeia
A világirodalom egyik leghíresebb felesége Pénelopé, Odüsszeusz felesége, aki fáradhatatlanul kötögetve várja vissza férjét a messzi hajóútról.
A kortárs irodalom egyik legismertebb írőnője, Margaret Atwood ezúttal nem A szolgálólány meséje disztópikus világába kalauzolja az olvasót, hanem az antik görög mítoszt írja át, női szemszögből meséli újra az ókori történetet. Ebben az olvasatban Pénelopét alig tizenhat évesen adták feleségül egy rövid lábú, csaló ismeretlenhez, aki egy év múlva, egy csecsemővel a karján magára hagyta, s húsz évig felé sem nézett.
Mivel Atwoodról van szó, ne várjunk klasszikus történelmi regényt: Pénelopé szelleme a modern korból visszatekintve meséli el a saját verzióját a történtekről, és hangot kap a tizenkét, Odüsszeusz által kivégzett szolgálólány is, akik a görög drámákat megidézve, kórusbetétekkel szórakoztatják az olvasót – aki végül maga sem tudja, most kinek a verzióját higgye el.
Narine Abgarjan: Szimon
A könyv középpontjában egy örmény falu mindennapjai és lakosai állnak. Leginkább Szimon, a kőműves, akinek temetésére nemcsak a felesége hivatalos, hanem a szeretői is.
A kaukázusi hegyek között megbújó település asszonyai így vagy úgy, de szinte mindannyian kapcsolódnak Szimonhoz, aki sorsfordító szerephez jutott életük alakulásában. Az oroszul író, örmény írónő igazi mesemondó: képzeletben vele együtt lépdelünk Berd meredek utcácskáin, beszívjuk a ki tudja, honnan odasodródó tengeri levegőt, rokonszenvünk pedig hol a megcsalt feleségé, hol pedig a sokszor nehéz sorsú szeretőké.
Ha tetszett a Száz év magány, bátran vágjunk bele Szimon történetébe is, nem fogjuk megbánni!
Moa Herngren: A válás
A népszerű svéd írónő A válás-trilógiája a házasságok felbomlásán kívül betekintést nyújt abba is, hogyan működnek és hol csúsznak félre napjainkban a kapcsolatok – nemcsak férj és feleség között, hanem a tágabb családot tekintve is. Herngren műveinek óriási erénye, hogy (szinte) minden szereplője helyébe belehelyezkedik, így az olvasónak nehéz eldöntenie, kivel rokonszenvezzen, hiszen a megcsalt feleség vagy a házasságban a helyét nem találó férj nézőpontja egyaránt érvényes és elgondolkodtató.
A második kötetben ismét egy félresiklott kapcsolatot ismerhetünk meg, ezúttal a mellőzött anyós és a vele minden kapcsolatot megszakító fiatal pár szemszögéből, az utolsó kötet pedig a testvérkapcsolatokat helyezi a középpontba. A minimalista stílusban, olvasmányosan megírt regények világsikere bizonyítja, hogy a családi játszmákban egyáltalán nem könnyű eligazodni, s hogy minden csak nézőpont kérdése.
