Hatalmas fába vágtátok a fejszéteket, hiszen A Világszép Kortárs Kapcsolódások című tárlat nem csupán művészeti alkotások bemutatója, hanem megható lenyomata annak a 24 különleges találkozásnak, amely 24 elismert kortárs magyar alkotó és 77 állami gondoskodásban élő gyerek és fiatal között jött létre. Mióta készültök erre az eseményre? Mesélj egy kicsit a készülődésről!
A 10. születésnapunkra is készült már egy kiállítás egy kicsit egyszerűbb kivitelezésben, mint ami a mostani lesz. Már akkor is kortárs művészeket kértünk fel, hogy legyenek úgymond mintaképek, mutassanak példát abban, hogyan tudunk egy olyan társadalmi csoporthoz kapcsolódni, akikkel szemben nagyon sok az előítélet. Akkor húsz művész találkozott, beszélgetett egy-egy állami gondoskodásban élő fiatallal, és ez a találkozás inspirálta egy műlétrehozására. Nagyon nagy siker volt, akkor azt éreztem, muszáj lesz folytatni. Tudtam, hogy ezt nem lehet évente megismételni, mert már akkor nagyon időigényes projektnek számított, rengeteg energiát, komoly erőforrásokat igényelt részemről is, hogy felvállaljam a híd szerepét a művészek és a fiatalok között. És akkor jött a kerek szám, 15 évesek leszünk! Két évvel ezelőtt kezdtem el kurátortársammal, Alföldi Róberttel azon gondolkozni, hogyan lehetne az alapötletet tovább fejleszteni, a gyerekeket még jobban bevonni a projektbe. Megkerestem Fabényi Juliát, a Ludwig Múzeum igazgatóját és megkértem, hogy adjon nekünk lehetőséget 2025 őszén egy kiállításra, ahol az elkészült műveket bemutathatjuk.
Mesélj egy kicsit arról, hogy hogyan születtek meg a művek!
A 10. születésnapi kiállításunkkor a művész tette a dolgát, eljött hozzánk az alapítványba, megismerkedett egy fiatallal, majd visszament a műtermébe és ott megalkotta a művét. Most pedig arra kértük a művészeket, hogy most is jöjjenek el hozzánk, és ne csak egy, hanem több gyerekkel találkozzanak, a beszélgetésen túl, vonják bele őket az alkotás folyamatába. Vagyis készítsenek el egy közös művet. A gyakorlatban ez úgy zajlott, hogy mielőtt a művész megérkezett volna az alapítványba, kerestünk tőle egy olyan alkotást, amiről úgy éreztük, ez az ő névjegye, amivel be tud mutatkozni a fiataloknak még a személyes találkozás előtt. Megmutattam a képet nekik, ez alapján kellett kapcsolódniuk az alkotóhoz. Kitalálni, hogy vajon milyen ember lehet, aki a művet létrehozta. Ezután belépett a terembe a művész személyesen és elindult egy beszélgetés, ismerkedés, ami aztán közös alkotáshoz vezetett. A közös művek témája mindig arra épült, ami előtte történt, vagy amiben épp a résztvevők voltak. Ha hősökről beszéltünk, akkor arról szólt a kép, ha a traumák kerültek szóba, akkor pedig arról. Nagyon jól éreztük magunkat a foglalkozások alkalmával, majd a művész hazament és a következő hónapokban megalkotta a saját művét a gyerekkel való közös munkából inspirálódva. Ezt a három képet mutatjuk be a Ludwig Múzeumban egy-egy művész falán.
Mi alapján választottad ki a művészeket és mennyire volt könnyű magad mellé állítani őket?
Számomra az egyik legfontosabb szempont a művészi minőség volt. Hogy a művész olyan értéket képviseljen, amivel azonosulni tudok, amiért lelkesedem. De ugyanannyira számított az is, hogy a művész milyen ember, mennyire nyitott személyiség, képes-e kilépni a komfortzónájából. Hatalmas nagy bevállalás egy művész részéről, akinek megvan már a biztos nyelvezete, kifejezésmódja, hogy belevesse magát a bizonytalanba. Megnyerje a fiatalok bizalmát, akik ugyan szabad akaratukból jönnek el a foglalkozásra a klubba és nem a Széll Kálmán téren lógnak aznap délután. Időt és energiát áldozzon az együttműködésre, mert nemcsak a workshopon kell személyesen ott lennie, hanem előtte, utána gondolkodni a kapcsolódáson, művészi szintre emelni a találkozást. Úgyhogy nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a projektben résztvevő 24 művész önmagát adta ajándékba, a szívét, a lelkét és a művészetét és a tehetségét.
Az eredeti szakmád művészettörténész. Hogyha lecsupaszítjuk a projektet a művészi élményre elfeledve a vele járó gyakorlati teendőket, számodra mit jelentenek ezek az alkotások?
Bevallom, a művészettörténész énem is lubickolt ebben a projektben. Számomra a művészet maga az élet és ez a kiállítás tisztán az életről szól. Ennél nagyobb ajándékot szerintem a művészek sem kaphattak volna, mint az inspiráció, amit ezekkel a srácokkal való együtt alkotás adott nekik. Nagyon ritkán lehet már a maszk nélküli, valódi, nagybetűs életről, érzelmekről, emberségről hallani, ezzel találkozni. És a mi gyerekeink ezt hozzák. Olyan csoporttal dolgozom, akik a társadalmunkban különböző érzéseket váltanak ki. Nagyon széles az állami gondozott gyerekekkel kapcsolatos előítélet skálája, a szőke kis árva, sajnálatra méltó kislánytól és a cigány bűnöző fiúkáig terjed. Mi most a művészeten keresztül a maszk nélküli embert mutatjuk meg, a valódi, megismételhetetlen csodát.
A kiállítás a figyelemfelkeltésen túl adománygyűjtésről is szól. Hogyan lesz ebből pénze az alapítványnak, amit aztán jó ügyekre tud elkölteni?
Az egyik bevételi forrásunk, ami a legegyszerűbben adja magát az az, hogy az új művek, a 24 fantasztikus művész alkotásai, árverezésre kerülnek, szeptember 25-én Alföldi Róbert vezeti majd az árverezést. A gyerekek és a művész közös alkotásaiból is elárverezünk néhányat. De nem csak a nagyon jómódú emberek, akik megveszik a képeket tudnak segíteni, minden pici forint is számít, ezért a kiállítás alatt is lesz arra lehetőség, hogy a legkisebb támogatással is kapcsolódhassanak az emberek hozzánk. A 300 millió forintos évi költségvetésünk közel felét az elmúlt években mi tettük hozzá a párommal abból a vagyonból, amit a párom örökölt, de sajnos ez a forrás véges. Amit mi az alapítványnál csinálunk nem csupán egy-egy élményről szól, hanem hosszútávú kapcsolódásról a sokszor traumatizált, állami gondoskodásban élő fiatalokkal. Ehhez kell nekünk a folyamatos támogatás.
A tárlat 2025. szeptember 12. és október 12. között látogatható a Ludwig Múzeumban.
Kurátorok:
Wirtz Ágnes – művészettörténész, a Világszép Alapítvány alapítója
Alföldi Róbert – színész, rendező, műgyűjtő
Részt vevő művészek:
Alföldi Róbert, Beresin Éva, Bóbics Diána, Bozó Szabolcs, Bukta Imre, Barabás Zsófi, Csató József, Csurgai Ferenc, Fajgerné Dudás Andrea, Esterházy Marcell, Haász István, Havadtoy Sam, Horváth Lóczi Judit, Kármán Dániel, Köves Éva, Kusovszky Bea, Nádler István, Nemes Anna, Nemes Csaba, Pap Gábor, Soós Nóra, Varga Rita, Vojnich Erzsébet, Zékány Dia.
Bővebb információ:
Tárlatvezetések: https://vilagszepalapitvany.hu/adomanybolt
Kiállítás:
https://www.ludwigmuseum.hu/kiallitas/vilagszep-kortars-kapcsolodasok
https://vilagszepalapitvany.hu/kapcsolodasok
Kisvideók: https://www.youtube.com/playlist?list=PL5_XCgpt78DwOawErQDMN82Q5ovliLnxT
Fotók: Emmer László, Turós Balázs
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
