Én már ismerem az illataidat, kaptam belőlük mintát. Valóban nagyon különlegesek, sőt, ha egymásra fújjuk őket, újabb fantasztikus illatkompozíciókat hozhatunk létre belőlük. Engem teljesen elvarázsoltak, de vajon az átlagemberek is rájuk kattannak? Nagy bátorság kell új szereplőként belépni a niche parfümök piacára, hiszen akkora a választék. Neked mikor és hogy jött az ötlet, hogy érett fejjel belevágj a parfümkészítésbe?
Gyerekkorom óta a kozmetikumok a mániám, emlékszem kisgyerekként anyukámnak rúzst kevertem ki egy mogyorókrémes üvegben. Az illatok pedig különösképpen vonzottak, de fiatal koromban fel sem merült, hogy komolyabban foglalkozzam velük. A kémia nem érdekelt, nem is voltam jó belőle, így hát más úton indultam el. 30 évet húztam le eddig a reklámiparban, ebből 20 évet külföldön. Az utolsó külföldi munkám egy nemzetközi nagyvállalatnál volt Mexikóban, Latin-Amerikáért felelős kreatív stratégiai igazgató voltam. Három évvel ezelőtt ennek vége lett, hazajöttem.
Szokták mondani, hogy ahol egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik. Veled is ez történt?
Bevallom őszintén, nem túl jól éltem meg ezt a váltást, hogy a nemzetközi porondról visszacsúsztam a hazai terepre. Hiába értem el nagy sikereket a szakmámban, ott álltam a légüres térben és nem tudtam, hogyan tovább. Anyukám azzal bíztatott, hogy ideje végre magammal foglalkoznom, eddig mindig csak másokra figyeltem. Valóban, az egész szakmai életem arról szólt, hogy alázatosan mások márkáit dédelgettem. Mivel a családunkban mindenki csinál valamit, ami az írással, a fotográfiával, a különböző művészeti területekkel kapcsolódik, úgy gondoltam, könyvet kell írnom. El is kezdtem, de amikor az első oldalakat megmutattam egy szerkesztő barátomnak, őszintén megmondta nekem a lesújtó véleményét: kiírhatom magamból az összes traumámat, ez sajnos a kutyát sem érdekli majd.
És akkor fordultál az illatok felé?
A pszichiáterem azt javasolta, keressek valami más kihívást, amivel mindig is szerettem volna foglalkozni és leköti a figyelmemet. Akkor fordultam a kozmetikumok felé, alaposan felmértem a piacot és azt figyeltem meg, hogy a férfi kozmetikumok valahogy félre vannak pozícionálva. Jött az ötlet, csináljunk férfi kozmetikumokat, amelyeknek van létjogosultsága. El is kezdtem termékeket fejleszteni, de bármit csináltam, nem voltam elégedett az illatukkal, egyszerűen büdösnek találtam őket. Több parfümőr véleményét is kikértem, kaptam jó sok tanácsot, s akkor tudatosult bennem, hogy az illatkészítést meg lehet tanulni. Tévhit, hogy orrnak születni kell. A családom azt hitte, megbolondultam, amikor előálltam azzal, hogy parfümőr leszek. Apukám megvette nekem az összes elérhető szerves kémia könyvet és csak annyit mondott: hajrá, fiatalon bukdácsoltál ebből a tárgyból, lehet, hogy most menni fog.
S te mit éreztél, amikor kinyitottad ezeket a tankönyveket?
Azt, hogy menni fog. Tudtam magamról, hogy állati kitartó vagyok, s ha valamit eldöntök, azt végigcsinálom. Így volt ez a reklámipari karrieremben is. Kelet-európaiként, mint a buldózer, haladtam előre, egymás után sorra löktem félre az angol, amerikai szakembereket, mert felfogtam, hogy ebben az iparágban ez a játékszabály, én is beleálltam, és működött. Ezzel az attitűddel indultam el a parfümőri pályán is.
Mi volt az első lépés ahhoz, hogy parfümőrré válj?
Elmentem Párizsba, felkerestem egy magyar származású master parfümőrt és elvégeztem nála az általa személyre szabott, gyakorlati kurzust. Már a közös munkánk elején megkértem őt, hogy azonnal szóljon nekem, ha úgy látja, nem vagyok elég tehetséges ebben. Nem szerettem volna megragadni a hobbi parfümőr szinten, sokkal komolyabb terveim voltak. Ő azt mondta, hogy szó sincs erről, folytassam csak tovább. Így kerültem el Firenzébe, a Firenzei Egyetem kémia tanszékének parfüm tagozatára.
Mennyire volt nehéz ez az iskola?
Ez egy egyéves, nagyon intenzív képzés angol nyelven. Azzal kezdődik az oktatás, hogy az összes illatösszetevőt fel kell tudni ismernünk. Picike kis fiolákat szagolgattunk és ahhoz, hogy tovább folytassuk a tanulást, diagnosztizálni kellett tudni őket. Én a banán és a csokoládé illatból buktam meg, két olyan alapillatból, ami a hétköznapi életünkben abszolút jelen van. Ekkor tudatosult bennem, hogy az agyunk mennyire befolyásolható az illatokkal. De az alma illatával is meggyűlt később a bajom, amikor nekünk kellett úgynevezett almaakkordot létrehoznunk. 23 almaakkordot készítettem el, mire eltaláltam az alma illatát. Emlékszem, napokat töltöttem a Spar áruház gyümölcs részlegén, szagolgattam az almákat, s amikor a professzorom megint visszadobta a munkámat, azzal próbáltam érvelni neki: nálunk Kelet-Európában ilyen az alma illata. Nem hitte el.
Ezek szerint bebizonyosodott számodra, hogy a szaglásunk fejleszthető.
Abszolút. Vannak olyan emberek, akik születésüktől kezdve érzékenyebbek az illatokra, de az átlagember, ha sokat gyakorol, egyre jobban meg tudja különböztetni az illatokat. Pont úgy fejleszthető a szaglás, mint az izmaink. Én például odáig jutottam az orrom tréningezésében, hogy volt idő, amikor az orromat eltakaró maszkban tudtam csak közlekedni az Andrássy úton, annyira zavartak a szagok. De aztán hozzászoktam.
Már a tanulmányaid alatt kezdett kiforrni benned, hogy mire használod majd az itt megszerzett tudást?
Bár nagyon szigorúak voltak a tanáraim, mindenben támogattak minket. Nagy löketet adott a terveim megvalósításához az egyik professzorom szájából elhangzó mondat a diplomaosztón: kevesebb parfümőr létezik a világban, mint asztronauta. Hány űrhajóst is ismerünk? Nem sokat, ha még ettől is kevesebb parfümőr dolgozik a szakmában, akkor nekünk bőven megvan itt a helyünk. Az első négy illatom a diplomamunkámból indult, amin sokat dolgoztam. Az iskolában jóban lettünk a technikusokkal, akik azzal szembesítettek, hogy túl drága alapanyagokat használok, s így a gyártási folyamat végén egy-egy parfüm ára olyan magas, hogy eladhatatlan lesz. Meg kellett tanulnom úgy gondolkodni, hogy a gyártási folyamatot is figyelembe veszem, de közben nem csalok az összetevők minőségében. Olyan illatokat akartam a piacra dobni, amelyekre büszke lehetek, azzal vigasztaltam magam, hogy ha nem sikerül eladni őket, a családom a következő 20 évben velük fújja majd magát.
Most, hogy már több mint egy hónapja kaphatóak az illataid, elégedett vagy az eladással?
Nagyon jók a visszajelzések. A webshopomból egy hét alatt elfogyott minden, a Douglas üzletek polcain még van belőlük. Ezek niche, uniszex illatok, nem lehet a nagy világmárkák hatalmas illatkínálatával összehasonlítani őket, az áruk is magasabb, 165 és 185 euro. De ha csak azt nézzük, hogy az üzletekben a vásárlók lelkesen kipróbálják őket, visszajönnek, hogy újra magukra fújják, mert tetszik nekik, engem már az is boldoggá tesz.
Hogyan sikerült bekerülnöd a Douglásba, ráadásul a külföldi üzleteibe is?
Egy ismerősöm bemutatott a „Zádor fiúknak”, Bencének és Máténak, akik a Zádor parfümszappanok megálmodóinak, akik már régebb óta a nemzetközi piacon vannak töretlen sikerrel. Azonnal egymásra találtunk, megvolt közöttünk a kémia. Sokat beszélgettünk marketingről, kreativitásról, kampányokról és arról, hogy mi történik ebben az iparágban. Ők is rákattantak az illataimra és tetszett nekik a végtelen maximalizmusom. Végül ők álltak elő azzal a javaslattal, hogy segítenek az illataim menedzselésében, hiszen az elmúlt 10 évben a Zádor szappanok kapcsán rengeteg tapasztalatra tettek szert. Én erős vagyok a márkaépítésben, de a parfümipar buktatóit nem ismerem, ebben ők az erősek. Beleegyeztem, hogy ők legyenek az exkluzív disztribútoraim.
Mesélj egy kicsit az illatokról! Melyiknek mi a sztorija?
Kezdjük a márkanévvel. A Brodēon név a francia „broder” (hímezni) szóból ered. Számomra a parfümkészítés a hímzéshez hasonlítható, mindkettőben ügyelni kell a részletek harmóniájára, ugyanakkor a komplex egészet is már az elején látni és érezni kell. Kronológiailag az első illat, a Verdon Eau de Parfum, ezt készítettem el először. Ez az én boldogság illatom, egy felhőtlen, ínycsiklandozó, ananászos, zöldalmás, boldog nyár illat, az olaszországi utazások emlékét kelti bennem. A nőkön édesebbnek hat, a férfiakon a zöldes összetevők dominálnak. A második illat a Mielor Eau de Parfum lett, ami az érzékiség irányába megy tovább, egy édes, gourmand kompozíció, a méz és az érett szilva gazdag keveréke. Ez a kettő egy mosolygós, könnyed történet, de nekem van egy másik énem is, az ambiciózus, az „ide nekem az oroszlánt is” személyiségjegyem, ennek is kellett inspiráló illat. Ez lett a Ruméa Eau de Parfum egy fémes, érzéki rum és kókusz illat, amely a luxus élmény világába repít. Merthogy szerintem egy parfümnek az is a feladata, hogy azt az érzetet adja meg nekünk, amire vágyunk, de még nincs meg nekünk. Innen már csak egy lépés volt a Cuiré Extrait de Parfum megszületése, ami egy merész, bőrös-fűszeres alkotás, titokzatos és erőteljes benyomást kelt viselőjében. Amikor megalkottam, egy elegáns tárgyalótermet láttam magam előtt, ahol fontos üzletemberek ülnek, előveszik a bőrtáskájukat, bőrnoteszukat, majd a tárgyalás végén beülnek a luxus autójukba, amelyet szintén áthat a bőr jellegzetes illata.
Most úgy tűnik, beindult a vállalkozásod, ami nagy öröm számodra. Felkészültél a fejlesztésre is? Mert nagyon sok magyar márka akkor bukik el, amikor szembe találja magát egy nagyobb külföldi megrendeléssel és nincs kapacitás a gyártásra.
Itt jön be a márkastratégiai hátterem, ami nagyon nagy előny ezen a piacon. Nekem nem kellett elmennem egy ügynökséghez, hogy segítsenek felépíteni a brandet, megcsináltam magamnak. Megvannak a rövidtávú és hosszútávú üzleti terveim, ami önbizalmat is ad. Bár még most, több mint egy hónap után is elsírom magam, amikor bemegyek egy Douglas üzletbe. Nehezen hiszem el, hogy a munkám gyümölcsei, az én parfümjeim ott sorakoznak a polcokon. A családom ezen jót nevet, de azért ők is meghatódnak, hiszen végig mellettem voltak, látták, hogyan születnek meg az illatok. Anyukám volt az első vásárlóm a Douglasban, a párom pedig online rendelte meg az első Brodēon illatot. Amikor anyagi elakadási pontok léptek fel, merthogy ez a parfümgyártás egy iszonyú költséges játék, az öcsém, aki bankjogász és racionális ember (vagyis nem ugrana csak úgy fejest egyetlen vállalkozásba sem, viszont a legjobb testvér, akit kívánni lehet), rögtön felajánlotta támogatását, most is, mint mindig, segített. Ezért is szoktam úgy hívni a márkámat, hogy az igazi Brodēon Brothers.
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
A tökéletes parfüm nyomában – Így választjuk ki kedvenc illatunkat