hirdetés
Azt tudom, hogy már egészen kisgyerekként szerettem alaprajzokat készíteni, álmodozni arról, milyen házban élnék, ott hogyan rendezném be a szobákat, milyen színűre festeném a falakat. Később a saját bútoraimat is előszeretettel festettem át. A középiskolában még grafikusnak készültem. Szerettem rajzolni, festeni, de nem tudtam még, melyik az a szakma, ami leginkább illik hozzám. Egészen addig, amíg ki nem utaztam édesapámhoz az Egyesült Államokban élő édesapámhoz, hogy nyelvet tanuljak. Itthon egy kisvárosban éltem, és Kaliforniába kerülve valami egészen más világ fogadott. Ott lapozgattam először top dizájnmagazinokat és csodálhattam meg egyedi belső tereket. Ekkor határoztam el, hogy belsőépítész leszek. Itthon beiratkoztam a KREA Művészeti Iskola enteriőrtervező szakára.
Élvezetes időszak volt az életemben, amikor a KREA-ba jártam, pedig nem volt egyszerű, mert estin tanultam, mellette pedig dolgoztam. Még nem végeztem, amikor elindult az Elle Decor, és Andó Ildi vezető stylist az iskolában keresett a diákok között munkatársakat. Engem is beválogatott, és tulajdonképpen ott lett belőlem enteriőrtervezőből enteriőr stylist – ami sokkal közelebb is állt hozzám.
S/ALON Budapest, 2022
A tervezőnek – ami egyébként az eredeti végzettségem – műszaki dokumentációkat is kell készítenie, burkolatkiosztást, világítástervet – ez nem az én világom. Stylistként viszont elsődleges feladatom egy otthon karakterének a megteremtése. A dekorációs elemek, a színek kiválasztása, a stílus meghatározása. Ez a része a munkának az egyik kedvencem.
Nagyon szerettem az Elle Decornak dolgozni, igazi álommunka volt, szerettünk együtt alkotni a kollégáimmal, mert szabadon engedtek minket, kiélhettük a kreativitásunkat, mindezt egy nagyon jó közösségben. Utána hirtelen nagy dilemma volt, hogy merre induljak. Végül egy kolléganőmmel elkezdtünk magánlakások belső tereit tervezni, de kezdetben okozott nehézséget az, hogy nem mindig tudtam a saját elveim szerint tervezni – például az egyediségre vagy fenntarthatóságra törekedni.
S/ALON Budapest, 2022
Nagyon szeretem, hogy változatos. Imádok lófrálni a városban, bemenni üzletekbe, és tárgyakat gyűjteni, de szeretek a laptop előtt is ülni és inspirációkat gyűjteni a Pinterestről.
Egy magánlakás esetében mindig az a fő szempont, hogy a megrendelő igényei teljesüljenek. Ehhez nagyon alaposan ki kell őt faggatni, megismerni a személyiségét. A pályám elején meg kellet értenem, hogy a munkám nem alapulhat kizárólag az önkifejezésen, önmegvalósításon, hiszen a fő szempont, hogy a megrendelőnek tetsszen az enteriőr. Ma már meg tudom oldani, hogy az ő igényeit is kielégítsem, de belevigyem a saját stílusomat is, amitől az a tér jellegzetesen az enyém lehet. A legtöbb nehézséget a karakteres és különlegesebb darabok jelentik. Én nagyon szeretem, ha egy térben van pár érdekes bútor vagy kiegészítő, de a megrendelők sokszor félnek ezeket megvásárolni. Azért nagyon jó érzés, amikor teljesen szabad kezet kapok – mint például a S/ALON standok esetében.
S/ALON Budapest, 2023
Szeretem, hogy művészként is kifejezhetem ott magam. Olyan tárgyakat is komponálhatok a térbe, amelyeket egy magánlakásba nem feltétlenül vihetnék be. A S/ALON standjai tulajdonképpen olyanok, mint egy színpad, sokkal bátrabban tervezhetek ott, mert a cél, hogy inspirálódjanak és meghökkenjenek az emberek. Minden évben van egy koncepciónk.
Idén a különböző anyagokra koncentrálunk, meglepő anyagpárosításokkal készülök: például beton és kerámia, bőr és kő. Az is fontos szempont lesz, hogy magyar tervezők termékeit is használjam. Lesznek bio, lebomló és újrahasznosított anyagok is. A természetes és eklektikus anyaghasználat külföldön nagyon jellemző most a belsőépítészetben, itthon ez még bizonyos szempontból újdonságnak hat.
S/ALON Budapest, 2023
A slow design egy olyan irányzat, amely a túlfogyasztás ellen áll ki, és arra ösztönöz, hogy inkább lokális erőforrásokra támaszkodjunk, helyi tervezőktől vásároljunk, támogassuk a környezetünkben élő iparművészeket. Az ő termékeik ráadásul általában egyedi, limitált darabok. Amikor lehet, törekszem a környezettudatos tervezésre, és a slow dizájn is fontos számomra.
Ha lenne lehetőségem, akkor biztosan gyakrabban variálnám az otthonom belső tereit. Olyan ez nálam, mint sok nőnél a cipő vagy a táska. Megunom, ha mindig ugyanazokat a tárgyakat kell nézzem. Persze vannak olyan darabok, amiket nem cserélnék le, még akkor se, ha már kopottak. Most azonban egy négyéves kisgyerekkel élek, így leginkább a játékok uralnak mindent az aprócska otthonunkban.
Köszönjük a fotókat Hortobágyi Katának és a S/ALON Budapestnek!
A fenti írás támogatott tartalom!
hirdetés
