„Könnyű úgy hűségesnek lenni, hogy közben az embert elengedik” – Interjú Elek Ferenccel

Egy korábban veled készült interjú kapcsán olvastam egy kommentet, ami így hangzik: „Ha sok ilyen ember lenne, akkor sokkal szebb hely lenne a világ.” Fontos számodra, hogy mások hogyan vélekednek rólad?

Nagyon örülök, ha valaki így gondolja. Én azok közé az emberek közé tartozom, aki nem játssza el, hogy nem számít, mások szeretik-e vagy sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy én csak akkor szeretem magamat, ha mások is szeretnek. De ahogyan szeretek adni, úgy szeretek szeretetet is kapni.

Békés természetű ember vagy, ami sugárzik a megnyilatkozásaidból. Fontos neked, hogy mindig nyugalom vegyen körül?

Fontos, de ugyanakkor hozzátartozik, hogy én sem vagyok Buddha. Engem is ki lehet hozni a sodromból, főleg magamat tudom kihozni a béketűrésből. Bár gyakorlás kérdése, hogy mikor mire hogyan reagálunk, de emocionális ember lévén természetesen van, hogy én is rosszul reagálok, amit aztán később nagyon megbánok, és jobban szenvedek miatta, mint az, akit eltaláltam. Ilyen például akkor történhet meg, ha egy gonosz beszólásra kicsit kevesebbet aludtam. 

Ezek szerint te az a típusú ember vagy, aki cipeli magával a gondolatait, és képes hosszan rágódni?

Régebben sokkal „rágódósabb” voltam, de ma már arra törekszem, hogy ez minimalizálódjon. Ez nem jelenti azt, hogy lenyelek mindent, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy eldöntöm, mibe fektetek energiát, és fontos az is, hogy ki mondja és miért mondja, illetve az is lényeges, hogy észrevegyem, engem akar megbántani, vagy sokkal inkább saját magáról szól a megnyilvánulása. Minden ilyen esetben jobb azonnal, gyorsan reagálni, mert nem biztos, hogy jó, ha magunkban tartjuk a gondolatainkat, az érzéseinket. Én minden kritikus megjegyzés után, amit kapok, elgondolkodom a hallottakon, hogy vajon van-e abban valami igazság, ahogy engem látnak. Például sokszor mondják, hogy milyen kedves és nyugodt vagyok, de ugyanúgy jellemző rám is a türelmetlenség, valamint hajlamos vagyok olyanokon is idegeskedni, amiken nem tudok változtatni. Ilyenkor olyasmin szorongok, ami már megtörtént, vagy olyasmin, ami még meg sem történt. Ez a legnagyobb butaság, amit az ember elkövethet, ráadásul gyakorlással, tudatos hozzáállással leküzdhető.

Mi kell ahhoz, hogy valaki így lássa a világot, ahogyan te?

Azt hiszem, hogy hála. Bennem most nagyon sok hála van, mert azt csinálhatom, amit szeretek, úgy élek, ahogy szeretek, vagy ahogy szeretnék. A hivatásomat nagyon szeretem, és ez igazán feltölt, most is egy filmet próbáltam, mielőtt hívtál.

Mi az a tulajdonság vagy viselkedés, amit te már nem tudsz lenyelni, amit mindenféleképpen szóvá teszel annak ellenére, hogy béketűrő ember vagy?

Nem szeretem és nagyon nehezen viselem, ha zsidóznak, melegeznek, vagy bármi módon bárkit megszólnak. Ilyen esetben a legtöbbször csak arrébb állok.

Van valamilyen titkos módszered, amivel meg tudod őrizni a lelki békédet?

A pandémia alatt nagyon megijedtem, attól féltem, hogy baj lesz a fejemmel, és nem fogok tudni sok szöveget kezelni, vagy ha meg is tanulom, elfelejtem majd. Érdekes, hogy Pokorny Lia kolléganőm is ettől félt, aki ekkor már ismerte dr. Donauer Nándor neurológust, és elküldött hozzá. A vizsgálat után kiderült, semmi baj nincs a fejemmel, egész egyszerűen csak meg kellett tanulnom lazítani, ezért javasolta, hogy jógázzak. Így jutottam el Rónai Róberthez, aki a Színművészetin évfolyamtársam volt, és elkezdtem tőle jógát tanulni. Majd bevonzottam az életembe egy csodálatos embert, dr. Fülöp Sándort, aki Gunagriha néven ismert. Az ő tanítását nagyon sokszor hallgatom, és nagyon sokat segít. Ő volt az első olyan ember, aki először érthetően elmondta nekem egy podcastjában, hogy nem is olyan bonyolult jónak lenni. Amikor pedig meghallgattam „A hála az ego halála” című podcastját, potyogtak a könnyeim, mert annyira igaznak éreztem. Úgy tűnik, nekem 47-48 évesen kellett ezzel találkoznom. De mindemellett van egy csodálatos szakmám, ami szintén sokat segít a lelki béke elnyerésében.

Te nemcsak békés, hanem hűséges ember is vagy, hiszen majdnem harminc éve vagy a Katona József Színház tagja.

Szeretnék is itt megöregedni, hogyha összejön. Én nagyon szerencsés voltam már azzal, hogy csak harmadikra vettek fel a Színművészetire, mert így Zsámbéki Gábor osztályába kerültem, aki a Katonát is vezette, majd utána jött Máté Gábor, aki szintén nagyon jó igazgató; és most lesz majd váltás, nagyon remélem, hogy Székely Krisztát fogják választani, akit szintén nagyon szeretek. Tehát összességében nagyon jó helyen vagyok, szuper kollégákkal. És ami még nagyon jó, hogy akkor, amikor nem dolgozom a Katonában, kiengednek máshova is dolgozni. Így pedig könnyű hűségesnek lenni, hogy közben az embert elengedik, mehet és dolgozhat máshol, ami nekem nagyon kell, mert én nagyon szeretem a hivatásomat.

A magánéletben is hűséges típus vagy?

Igen, hűséges vagyok, mert egyébként magammal tolnék ki, ha magamat is becsapnám. Nem éri meg nem hűségesnek lenni, mert az azt jelentené, hogy valami nem jó, valami nem jól működik. Ha pedig egy kapcsolat rossz, abból én sokkal inkább kiszállnék, mielőtt bárkit is megcsalnék.

A magánéleti egyensúly mennyire befolyásolja a munkádat? 

A kettő oda-vissza hat egymásra, de persze sokkal jobb egy nyugodt kapcsolatban lenni. Bár sokan azt gondolják, nekünk olyan szuper hivatásunk van, hogy a színpadon kiélhetjük azt is, ami a való életben foglalkoztat minket, az igazság azonban az, hogy inspirálódni nem onnan kell. Ennek ellenére velem is megesik, hogy ha valamin bosszankodom, akkor azt ki tudom élni a színpadon, mert olyankor működik bennem az az energia, amivel a szerepemet még jobban meg tudom tölteni. Persze, sokkal jobb, ha egyensúlyban van a magánéletem.

Azt tudjuk, hogy milyen a színpadon, a filmvásznon Elek Ferenc, de milyen ember vagy a magánéletben?

Én például nem tudok inni, azt szoktam mondani, hogy én be vagyok oltva a pia ellen. Talán ez amiatt is alakult így, hogy nekem mind a két nevelőapámnak gondja volt az alkohollal. Továbbá volt egy hasnyálmirigy-gyulladásom, így már papírom is van róla, hogy nem ihatok alkoholt. Azonban nagyon szeretek táncolni, koncertekre járni. A kedvesem egy 17 évvel fiatalabb lány, akivel nagyon sokat járunk fesztiválokra, és nagyon szeretek fiatalokkal bulizni. Ahhoz pedig, hogy jól érezzem magam, nekem nem kell inni.

Nagyon sok szerepben láthattunk már téged, de talán sokak számára a legemlékezetesebb a Köntörfalak című filmben játszott főszereped volt, amiért a 2010-es Filmszemlén meg is kaptad a legjobb férfi főszereplő díját. Segítette a munkádat, hogy a karaktert neked, rád írták?

Az valóban egy nagyon jó forgatókönyv volt egy nagyon jó rendezővel. Csak utólag derült ki, hogy Dyga Zsombor, akivel akkor már dolgoztam két filmben, régóta megírta a forgatókönyvet, de nem mondta el, hogyha nem kap rá pénzt, vagy nem tud rá pénzt szerezni, akkor ne fájdítsa a szívemet. 

Néhány gondolattal ezelőtt említetted, hogy volt két nevelőapád. Te hogy éled meg az apaságot, milyen édesapa vagy?

Nagyon boldog vagyok, hogy megszületett a kisfiunk. Bár a mai napig szeretem a gyermekem édesanyját, akivel jóban is vagyunk, de együtt élni nem tudtunk. Amikor kicsi volt, megosztva vigyáztunk Marcira az édesanyjával, és amikor csak szabad estém volt, akkor is velem volt. Talán a gyerekkorom miatt nagyon sokáig azért nem váltunk szét, mert azt gondoltam, hogy a gyerekemnek apával kell felnőnie, és bárhogyan is élünk, nekem vele, velük kell lennem. De miután a fiam egy nagyon fontos emberke az életemben, megtanultam, hogy attól, mert én hozok egy mintát, azt nem feltétlenül kell tovább vinnem. Vagyis attól, hogy rossz családban nőttem fel, nekem nem kell azt a példát folytatnom, lehetőségégem van változtatni rajta. 

Portré: Dömölky Dániel

Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!