Az elmúlt néhány évben a családi kassza biztonságát számtalan esemény próbára tette. Bár jól hangzik, hogy papíron mennyit nőtt az átlagkereset, a szélsőségeket kizáró medián kereset már kevésbé mutat szép képet. Főleg, ha figyelembe vesszük az elmúlt évek hazai inflációs mélyrepülését. A valóságban sokkal kevesebben bizonyultak válságtűrőnek, mint azt az átlagkereset számai mutatják, így a saját környezetünkben sokakon – vagy éppen saját magunkon – tapasztalhatjuk a megrökönyödést jeleit egy-egy bevásárlás végösszegét látva. Ugyanígy szembetűnő, hogy a hó végén kevesebb marad a családi kasszában, sőt sokan kénytelenek a megtakarításaikat apasztani, mert a korábbi életszínvonal, amit belőttek maguknak, a jelenlegi keresetükkel fenntarthatatlan. Vajon létezik ebből kiút?
A megmondóemberekkel Dunát lehet rekeszteni
Ha kétségbeesésünkben hatékony megtakarítási módszereket keresünk, influenszerek ezreire lelhetünk. Ők olyan spórolási metódusokat vezetnek elő, amelyekről állítják, megreformálták az életüket. A probléma az, hogy ezek a legritkább esetben adaptálhatók a közvetlen környezetünkre. Meglehetősen nehéz komolyan venni, ha valaki például Floridából, egy óriási medencés házból papol arról, mennyire megváltoztatta az életét, hogy már nem hitelre vásárolja az új autót. Számunkra ennél lényegesen földhöz ragadtabban kellene kezelni a kérdést. Legfőképpen nem úgy, hogy milyen sokmilliós egyszeri, és éves szinten további sok százezres fenntartási költséggel járó új tárgyat vegyünk vagy ne vegyünk éppen. Inkább az a kérdés, hogyan ne fogyjon el a keresetünk az életünk nélkülözhetetlen részeként tekintett mindennapi kiadásokra.
A japánok 120 éve bevált módszere: a kakeibo
Japán számos, meglehetősen viharos időszakon van túl. A különféle katasztrófák és háborúk miatt sok család volt kénytelen teljesen újrakezdeni, nulláról felépíteni az egzisztenciáját. Japán első női újságírója, Motoko Hani ennek hatására 120 éve kidolgozta a kakeibo módszerét. A szó jelentése legegyszerűbben „háztartási könyvelés”, és ez tényleg leírja, miről van szó: a segítségével pontosan tudjuk vezetni a család pénzügyeit, láthatjuk, milyen kiadásaink voltak eddig, és mik azok, amik ránk várnak az elkövetkezőkben. Azaz segít abban, hogy tisztában legyünk a cashflow-val, miközben tervezni tudjuk vele a várható költéseket.
A módszer szerint a hó első napján felírjuk a várható bevételeinket és kiadásainkat, majd meghatározunk egy megtakarítási célösszeget. Ezt követően a felhasználó napi szinten vezeti a kiadásokat, amiket minden hét végén és minden hónap végén összegez. A heti összegzés lényege, hogy már előre láthatjuk, hol van spórolással, akár a hó végéig, helyrehozható elcsúszás. A kiadások és bevételek mellett feljegyezhetjük a havi pénzügyi megfigyeléseinket és gondolatainkat, amiket utólagosan visszaolvasva könnyebben tudunk hosszú távú tanulságokat levonni, figyelve arra, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Mert az egész metódus lényege nem csak az önvizsgálat, hanem azon továbblépve annak lehetősége, hogyan fejlesszük a saját pénzügyi tudatosságunkat.
Ma persze már rengeteget fejlődött a technológia, és a családi pénzügyek nyomon követésére rengeteg praktika létezik, az Excel-táblától az alkalmazásokig. Ezek a gyakorlatban ugyanazon az elven alapulnak, mint a kakeibo, egészen minimális eltérésekkel, és sok automatizált folyamattal. Azok azonban, akik ma is a kakeibót használják, pont a módszer puritánságára esküsznek: úgy vélik, a technológiai lehetőségek ellenére igenis hasznos kis füzetbe, kézzel vezetni a kiadásokat, mivel segít ráhangolódni a pénzügyekre. Napi szinten csak pár perc koncentrációt igényel, azonban hatékonyabban nevel pénzügyi tudatosságra, mintha a szükséges számításokat átengednénk a technológia vívmányainak.
Kiemelt kép: Pexels / Yaroslav Shuraev; további fotó: Pexels / Feng Zou
