Kilépés a tartalomba Ez a történet egy utazásra hív, benne számos különleges helyszínnel, amelyet eddig legfeljebb kívülről láthattunk. A tíz éve alapított Konyhakör elérkezett az első mérföldkőhöz, itt az ideje, hogy összegezzük az idáig vezető utat. Tenner Benjámin kezdetben nem akart mást, mint néhány formabontó vacsorát egy asztaltársaságnak, majd az ötletből vízió lett, a vízióból pedig egy formabontó vállalkozás.
„2014-ben nem gondoltam arra, hogy ebből vállalkozás lesz, l’art pour l’art módon szerveztünk vacsorákat a városban. Ezekből nagyjából negyven alkalom született, de közben 2015-ben elindult a privát catering és vacsoraélmény ügynökségünk, benne évi több száz projekttel” – meséli egy deliben ülve, hétfő délután. Alig néhány nap telt el az utolsó Konyhakör vacsora óta, de már újabb projekten dolgozik. Mint mondja, a Konyhakör nem egy rendezvénysorozat, hanem egy ideológia, amelynek része volt az ültetett tányérszervíros vacsorák szervezése.
Az alapkoncepció szerint Benjamin és alapítótársai tematikus vacsorákat kínáltak olyan terekben, ahol korábban az is elképzelhetetlen volt, hogy emberek egy asztalhoz üljenek, nemhogy vacsorázzanak.
Konyhakör estet tartottak a Kelenföldi Hőerőműben, az Óbudai Gázgyárban, a Terminal 1-ben vagy éppen egy diófa alatt a városban. Mindehhez külön tematika tartozott, amelynek megfelelően a menü is minden alkalommal más volt. Egy eseményen közel ötven idegen ülhetett egy asztalhoz, közöttük különböző háttérrel érkező vendégek, akik a gasztronómiai élmény hozott össze. „Nagyon érdekes emberekkel találkoztam az évek során. Írók, művészek, énekesek, zenekarok egyformán bekapcsolódtak Konyhakörbe.” A programsorozat által megszületett egy élő platform, ahol volt tere a beszélgetéseknek, a kikapcsolódásnak és bizonyos értelemben a fejlődésnek is, elvégre az ország legkiválóbb séfjei mutatták be alkalmi fogásaikat a vendégek előtt.
Tíz év egy asztalon
Amikor arról kérdezem Benjamint, hogy milyen változások mentek végbe a Konyhakör különleges vacsorái során, a trendekről kezd mesélni. Kiderül, hogy az elmúlt években új irányt vett az emberek és a gasztronómia kapcsolata. „Az alapítás időszakában mindenkit az foglalkoztatott, hogy egy étel mennyi formában képes hatni az érzékszervekre, legyen szó látványról, ízről vagy állagról. A vendégek hajszolták a hedonizmust, élvezni akarták az étekeket. De az utolsó években már egészen mást kerestek, élményekre vágytak, pompás terekre, extravagáns tányérokra és jó társaságra, egyszóval mindenre, ami kedvez a testnek és a léleknek.” A trendek követése remek alkalom volt a séfek számára, hogy új alkotásokon kísérletezzenek.
A Konyhakör lehetőséget adott arra, hogy nagyszerű séfek ételei kerüljenek az asztalra. Benjamin olyan, akár egy gasztronómiai diplomata, aki nemcsak különböző hátterű embereket ültetett egy asztalhoz, de elérte azt is, hogy a szakma képviselői párbeszédbe lépjenek egymással. Többek között, ennek kapcsán alakult ki az ötlet a Costes Cateringről Ruff Dáviddal (2020 óta tulajdonos), amelyhez később Gerendai Károly is csatlakozott és ezzel létrejött egy olyan ügynökség, amelyben a Konyhakör helyszínei és gasztronómiai törvényei mellett megtalálhatók a Costes egyetemes értékei is. Mindez elérhető és versenyképes formában, így a klasszikus családi fogások kedvelői és a fine dining rajongói is találnak fogukra való ételeket.
A gasztronómia jövője
A Konyhakör bebizonyította, hogy a gasztronómia képes új kapukat nyitni egymástól különböző dolgok között, mint például egy erőmű és egy vacsoratársaság vagy éppen egy magyartörténelmi helyszín és egy olasz étterem. Utolsó alkalommal a főváros leginkább szívbemarkoló szecessziós terében, a Vakok Intézetében található díszteremben terítettek asztalt a vendégeknek. A jegyeket idő előtt elkapkodták, hiszen sokan azt hitték, ezennel befejezni működését a Konyhakör, holott erről szó sem volt. „A publikus, jegyértékesítésen alapuló ültetett vacsora sorozatot lezártuk, de a Konyhakör ajtaja továbbra is nyitva áll. A célunk, hogy egy olyan támogató és megtartó platformot éltessünk tovább a jövőben, amely alkalmas lesz arra, hogy segítse a gasztronómia peremvidékén alkotó séfeket és művészeket. A Costes Catering mellett szeretném átlépni az országhatárt, hogy több nemzet séfjei és vendégei találkozzanak a gasztronómiai berkekben. A záróesemény is ebbe az irányba mutatott, hiszen az Adria-parti Ristorante Uliassi étterem olasz munkatársait hívtuk meg Magyarországra” – magyarázza a Konyhakör alapítója, aki a lezárást az első Konyhakör könyvvel fűszerezi meg.
A projekt méltó módon egy könyven tovább élhet a gasztronómia szerelmeseinek otthonában, benne kalandos budapesti helyszínekkel, terekkel, és természetesen ételekkel, amelyek egy-egy emblematikus helyszínhez készültek. Mondhatni, olyan lesz, akár útikönyv, amely megmutatja, hogy a konyaművészet történetének immár az extrém helyszínek is a részei lettek. Hogy milyen irányba halad tovább a gasztronómia jövője? Ezt Tenner Benjamin sem tudja megjósolni, de azt mindannyian sejthetjük, hogy egy jó vacsorához nem feltétlenül szükséges egy éttermem vagy az asztalszervizes tálalás, egy jó vacsora a nyitottsággal kezdődik.
Fotók: Konyhakör
