“Az a világ amiben most élünk, fenntarthatatlan”
Kőszegi András régóta elkötelezettje a vállalatok fenntartható működésének, és úgy látja, sok újdonság nincs ezen a területen, sokan inkább csak átkeretezik meglévő mondanivalójukat. Még mindig sokkal többet lehetne tenni ezen a területen, amiről egyelőre inkább beszélünk, mint teszünk érte. András nem hisz a rendkívül népszerű employer brandingben, a nap végén szerinte az az érdekes, hogy a vállalati kultúrában mindenki végzi a dolgát, működik a vállalati kultúra – derül ki a vele készült mélyinterjúból.
Vízió és misszió által vezérelve
A vállalati kultúrában is fontos lenne hangsúlyozni az értékeket, amelyek mindannyiunkat előre visznek, mert jelenleg olyan társadalomban élünk, ahol mindenki az egyéni érdekeit érvényesíti, nincs ez másképp a céges kultúrában sem. A HR-re fontos feladat hárul azzal, hogy a megfelelő munkaerők kerüljenek a megfelelő pozíciókba, ugyanis az emberek 80%-a szerinte váltani akar, és a jelenlegi munkahelyét egy másikra cserélné. “Elcsépelten hangzik, de kell az önismeret. Személyes márkaépítésnél is elemzést végzünk, és megnézzük, milyen az illető belső világa, milyen a mindset. Az emberek a fényesre sikált vállalti brandingbe akarnak beilleszkedni, de hamar kiderül, hogy ez nem azonos a belső világukkal, és ott nagy feszültség keletkezik.”
A márka nem egy logó
„A márka az asszociációink és percepcióink összessége. Egy piaci tudati kategória, ami csak a fejünkben létezik.” – mondja András. Véleménye szerint ugyan szuperek az AI adta lehetőségek, lehet vele szöveget írni, de ha valaki nem a személyes megélésein keresztül kommunikál, az mindig feltűnik az olvasónak. A kudarcokból például rengeteget lehet tanulni. Megrázó személyes példán keresztül vezeti fel András annak a történetét, amikor cipő üzletláncot üzemeltetett a belvárosban, ám hamarosan megjelentek az első plázák, és hamarosan szembesült a valósággal.
“És mit mondtam én ‘96-ban? Gyerekek, ugyan már… Hát, ez a Váci utca, és az is marad. Ki a franc fog kimenni metróval a Váci útra, és felmenni a harmadik emeletre?” András leszűrte a tanulságot, és rájött, hogy a vállalkozás halála a vezetői ego: “beképzelt, öntelt nagyképűség. Ez most is pusztító tud lenni.”
A márka elköteleződés
A nagy márkák ma már nem fogyasztásra ösztönöznek, hanem társadalmi ügyek mellé állnak. “Mindig lesz olcsóbb. Az emberek a hozzáadott érték miatt fizetnek magasabb árat”, a hitelesség pedig megkerülhetetlen, bár sajnos “előbb akarunk látszani, mint teljesíteni”, és András szerint ez az, ami válságot hozhat a márkának. Fontos tisztázni, hogy kihez szól a márka, mi a területe, önmagában a magas követőszám nem jelent semmit.
“Nem volt karriercélom”
Andrást is érték csalódások, sokszor volt, hogy nyitott szívvel közelített üzleti kapcsolatokban, és elárulja, hogy ugyan végtelen életösztön munkálkodik benne, de “néha nagyon van kedvem föladni… az egész közeg, amiben vagyunk, felületes, talmi, sunyi, álságos, megjátszós”.
Saját közegében boldog életet él, a minket körülvevő világ miatt azonban ő is aggódik. A rendkívül őszinte beszélgetésben András megfogalmazza, hogy a misszióját a hitelességben, az őszinteségben és az értékteremtésben látja, és küldetésének tekinti ezek hangsúlyozását, reméli, hogy a jövőnket illetően ezek a fogalmak jelentik majd az alapvető működési elveket.
Fotó: Hatékony leszek podcast
