A jelen megélése – a tudatosság lényege
A Tudatos döntések podcast legújabb epizódjában Gazsi Zoltán hangsúlyozta, hogy ő azok közé a szerencsések közé tartozik, akiknek minden nehézség ellenére alapvetően mindig jó jókedvük van, és talán ennek is köszönhető, hogy nagyon könnyen ki tud mászni a mélyebb gödrökből is. Még a műtétek és a kemoterápiák idején is megtalálta azokat a kapaszkodókat, amelyekből erőt meríthetett.
Ez a derű azonban nem a naivitásból fakad, hanem abból a mély felismerésből, hogy a félelem nem visz előre.
„Amikor az ember eljut oda, hogy a halál a legfélelmetesebb számára, de már ettől sem fél, akkor megszületik egy hatalmas belső béke.” – hangsúlyozta Szilágyi Gábor vendége hozzátéve, ma már tudatosan törekszik arra is, hogy a jelenben éljen.
„Nem tudom, mennyi időm van hátra, lehet, hogy évek, lehet, hogy hónapok. De biztos, hogy nem azzal akarom tölteni ezt az időt, hogy azon busongok, milyen rossz nekem. Minden napot megélünk a feleségemmel, és ez maga a tudatosság: benne lenni a mában.”
Az emberi jóságba vetett hit
Zoltán karrierjét és vezetői hitvallását mindig az emberekbe vetett bizalom határozta meg. „Nem vagyok rosszindulatú, nem vagyok haragtartó. Hiszek az emberi jóságban és abban, hogy mindenki képes fejlődni. Ez vitt előre a pályámon is.”
A nehézségek azonban őt sem kerülték el. Első házasságának felbomlása volt az első komoly törés az életében, amikor rádöbbent, mennyire fontos tudatosan megválasztani azokat az embereket, akikkel a munkában vagy a magánéletben körül veszi magát.
„A válás után rájöttem, hogy sokan nem a valódi barátaim voltak. Azóta sokkal tudatosabban választok, és az emberi kapcsolataim is mélyebbek lettek.” – összegezte Gazsi Zoltán, aki cégvezetőként azt is megtanulta, hogy a vezetés legnagyobb művészete nem a szabályok betartatásában, hanem az emberségben, a bizalomban és az együttérzésben rejlik.
A betegség és az őszinteség ereje
Hat évvel ezelőtt derült ki, hogy Zoltán súlyos beteg. Ma már úgy véli, a vastagbélrákot talán még nagyobb tudatossággal meg is előzhette volna.
„Tíz éven keresztül jártam menedzserszűrésre, de soha senki nem javasolta a kolonoszkópiát. Ha utánanéztem volna, tudhattam volna, hogy a vastagbélrák az egyik vezető halálok Magyarországon. Ezt sajnos nem tettem meg kimaradt, és talán ennek is lett a következménye a betegségem.” – mondta Gazsi Zoltán, aki soha nem titkolta a diagnózist a nyilvánosság előtt.
„Úgy döntöttem, nem rejtem el. Inkább nyíltan beszélek róla, hogy más tanulhasson a hibámból. Azt akartam, hogy ami velem történt, az másokkal ne történjen meg.”
Zoltán bevallása szerint a betegsége sok mindent megtanított neki. Egyebek között azt, hogy nincs értelme semmit sem hajszolni, éppen ezért nincs semmi sem a bakancslistáján, ami hiányozna az életéből. Mint elmondta, ez egy nagyon nagy biztonságot ad neki. Úgy érzi, annyi szép élményt kapott az élettől, hogy más száz év alatt sem élne annyit, amennyit ő megélt.
Azt vallja, az élet és a tudatosság lényege az önismeret: „Nem az a kérdés, mit tudsz magadról mondani, hanem az, mit teszel magadért. Meg tudod-e figyelni magad kívülről, és elégedett vagy-e azzal, amit látsz. Az élet nem a félelemről, hanem a megélésről szól. Ha reggel felkelek, és még mindig élek – az már egy jó nap.”
