A stand-upos ma már természetesnek veszi, hogy színpadon áll, de az odáig vezető út egyáltalán nem volt magától értetődő. Jogászként kezdte a pályáját, éveket dolgozott a versenyszférában, miközben egyre erősebben érezte, hogy valami nem stimmel. Nem a munka volt rossz, hanem sokkal inkább ő nem volt a megfelelő helyen.
A felismerést nem egyetlen villámcsapásszerű élmény, hanem sok kisebb próbálkozás hozta el Török Ádám számára. Ilyen volt például az újságíróképzés, a drámatörténet szak vagy a mentálhigiénés továbbképzés, ami mind-mind közelebb vitte ahhoz, hogy megértse, mi az, ami nem az ő útja. A tapasztalások segítették abban, hogy megértse, szeret emberekkel beszélgetni, szeret történeteket mesélni, szeret utazni, és mindenekelőtt szeret nevettetni.
Van, amit még a szerelem sem tud felülírni
Török Ádám a beszélgetésben arról is őszintén beszélt, hogy sokáig hajlamos volt teljesen feloldódni a párkapcsolataiban. Minden energiáját egyetlen emberre fordította, miközben barátságai háttérbe szorultak. Ma már látja, hogy ez nem volt egészséges működés, éppen ezért, közel a negyvenhez, az egyik legfontosabb feladatának éppen azt tekinti, hogy újradefiniálja önmagát, hiszen egy kapcsolat, ahogyan a karrier sem lehet az identitásunk teljes egésze.
Török Ádámnak a nyilvánosság előtt zajló szakítása után azt is újra kellett tanulnia, hogyan engedjen közel magához másokat, és hogyan fogadja el, hogy egy kapcsolatot nemcsak a közös humor vagy a szenvedély tart életben, illetve, hogy vannak helyzetek, amelyeket még a szerelem sem tud felülírni. Bizonyos életcélok – például a gyermekvállalás kérdése – olyan alapvető különbségeket jelenthetnek, amelyek mellett a legmélyebb érzelmek sem tudnak kompromisszumot teremteni.
Kudarcok és „sikerjegyzék”
Humoristaként Török Ádám pontosan tudja, milyen érzés, amikor a siker egyik pillanatról a másikra bizonytalanná válik. Ennek ellenére szerinte mégsem a kudarcok határozzák meg az életünket, hanem az, hogy mit kezdünk velük. A csalódások megélésében és feldolgozásában sokat segíthet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a rossz időszakok elmúlnak. Ez azonban csak akkor lehet eredményes stratégia, ha a nehezebb időszak átvészelésére nem az önsajnálatot, hanem a munkát választjuk, vagyis a kudarcokra nem végállomásként, hanem visszajelzésként tekintünk.
A kudarcok ellensúlyozásaként Török Ádám évek óta vezeti a saját „sikerjegyzetét”. Minden fontos mérföldkövet felír magának, a nagy szakmai eredményektől egészen a kisebb személyes sikerekig. Mindezt nem azért teszi, hogy dicsekedjen velük, hanem azért, hogy a nehéz napokon se felejtse el, milyen messzire jutott. Sokszor óriási erőt ad egy ilyen emlékeztető, amely nem mások visszajelzéseiből, hanem a saját megtett utunkból épül fel.
Az önbizalom ugyanis nem abból születik, hogy soha nem hibázunk, hanem abból, hogy újra és újra képesek vagyunk emlékeztetni magunkat arra, hogy már számtalanszor felálltunk, amikor úgy tűnt, nem fog menni. Ez a képesség pedig nemcsak egy humoristát, hanem bárkit átsegíthet az élet következő fordulópontján.



