Sem vassal, sem arannyal
Vallja, hogy a közösségeknek ereje van. A Magyar Történelmi Családok Egyesülete és a Zichy Örökségért Alapítvány elnökeként élethivatásának tekinti, hogy megőrizze a nemesi hagyományokat és közösséget építsen a leszármazottak öröksége köré.
„Gyerekkoromban sokáig hallás alapján írtam le a családnevemet. A nagymamám javított ki. Elmagyarázta, hogy a Zichy egy grófi család. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, de azért eltettem magamnak ezt az információt.” – Ez volt az a pillanat, amikor Zichy Pál először szembesült családja különle-ges történetével.
Az egykori főnemesi Zichyk családfája egészen a 13. századig nyúlik vissza, és rajta olyan nevek szerepelnek, mint Zichy Antónia, Batthyány Lajos felesége, Zichy Jenő Ázsia-kutató vagy éppen Zichy Géza, akiből fél karral vált zongoraművész.
A Zichy család fénykorának és a magyar nemesség évszázadainak az a ma is hatályban lévő, 1947-es törvény vetett véget, amely kimondta az örökletes nemesi rangok használatának tilalmát. Pál nagyszüleinek generációja egyik napról a másikra veszítette el minden vagyonát és szembesült a rá váró nélkülözéssel és kitaszítottsággal.
Semmi sem tart örökké
Az erdélyi nemesi vérmérséklet nem csak felmenőit segítette át a kitelepítés nehéz időszakán, Katának is utat mutatott, aki ugyanazt vallja, mint a példaképévé vált nagymamája: kár azon bánkódni, ami már elmúlt.
„Egyszer valaki azt mondta nekem: Kata, mindenem megvan – vagyonom és pozícióm –, egyvalamim nincs, származásom. Van, akinek ez a mai napig számít Magyarországon. Sokan valamiféle varázslatos, fantasztikus dolognak tartják, ha valaki egy nagy múltú család leszármazottja, és kapcsolódni akarnak ehhez – de én ezt nem szeretem.”
Bethlen Kata vezetéknevéről a legtöbben olyan őseire asszociálnak, mint az erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor vagy a nehéz sorsú barokk írónő, árva Bethlen Kata. „Azért ha bemutatkozom, tízből heten nem kötik öszsze velük a nevemet” – teszi hozzá Kata, akit ez egyáltalán nem zavar.
„Régen, ha valaki nemesi családba született, jogai
és kötelességei voltak, de annak a világnak már vége” – mondja. „A nagymamám arra nevelte a gyerekeit és az unokáit, hogy semmi sem tart örökké, és semmi sem jár automatikusan, mindenért meg kell dolgozni.”
Diszkrét vérvonal
A családja az 1956-os szabadságharc idején emigrált, Ilona már Brüsszelben nőtt fel, de az érettségi után Magyarországra jött tanulni. Budapesten alapított saját családot, Budapesten alapított családot, s bár sosem kérkedett nemesi származásával, felmenői története elválaszthatatlan az identitásától.
„Számomra mindig természetes volt, hogy családi találkozókra járunk, vagy hogy az ükszüleink képei és a gernyeszegi kastélyról készült metszet lógnak a falon otthon.” A Brüsszelben született és nevelkedett Teleki Ilonára az apróbb relikviáktól és a felmenők portréitól eltekintve a Telekiek múltja a családi történeteken keresztül öröklődött. „Persze téma volt az is, hogy Teleki Pál öngyilkos lett-e, vagy sem; és ismertem Teleki Sámuel, az Afrika-kutató nevét is, de ezek a történetek fő- ként a közelebbi rokonokról szóltak, például a nagynénémről, Teleki Erzsébetről, aki hét évet ült börtönben, mert legépelt egy röpiratot” – magyarázza.
Bár Belgiumban a család bejáratos volt az arisztokrata körökbe, Ilona kívülállónak érezte magát, nem ismert senkit, kortársainak pedig semmit sem jelentett az idegenül csengő név. „Ez megváltozott, amikor Magyarországra jöttem. Itt szembesültem vele, hogy jelentősége van annak, ha valaki a Teleki nevet viseli.”
Borítókép: cottonbro studio / Pexeles; portréfotók: Martin Wanda
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
Családi örökségek – Címlapinterjú Lőrinc Katalinnal, Walters Lilivel és Eifert Katával