Párizst megszeretni nem nehéz, de részemről ez valóban szerelem volt első látásra. A város, mint egy csalfa szerető, folyton visszahúzott magához, és egy idő után már nem engedett el, olyannyira, hogy sokéves látogatás és felfedezés után végül arra késztetett minket, hogy elhagyjuk saját hazánkat és egy másik kultúrában építsük jövőnket.
A nagy döntést több mint nyolc évvel ezelőtt hoztuk meg. Mivel mindketten a divatszakmában dolgozunk, eleinte több város is felmerült bennünk. A megélhetési szempontok alapján a lehetőségek között szerepelt New York, London, Milánó és természetesen Párizs is, de szinte kezdettől fogva biztosak voltunk a francia fővárosban. Végül a repülőjegyárak és az EU-tagállami státusz nyújtotta előnyök – amelyek viszonylag egyszerűvé teszik a kezdőlépéseket – végképp meggyőztek minket, és belevágtunk a költözésbe.
Nyilván a nyelvi korlátaink kezdetben aggasztóak voltak, de sok év tapasztalata azt mutatja, hogy a franciák, ha akarnak, meg tudnak szólalni angolul. Barátaink, akik szintén a divatiparban dolgoznak, legtöbbször New Yorkból, Berlinből, Londonból és Milánóból érkeznek, így a közösen használt nyelv az angol.
Kerületről kerületre
Az első, talán legnehezebb kérdés a lakás keresése volt Párizsban, hiszen rengetegen érkeztek hivatalosan vagy félhivatalosan munkaszerződéssel, ami nekünk akkoriban még nem volt. Itt a lakástulajdonosok nem adják ki féltett ingatlanjaikat anélkül, hogy számos dokumentációval és Párizsban élő kezes bemutatásával ne rendelkeznénk, sőt a lakbér 3-5 havi kifizetése vagy nagy összegű kaució bemutatása is elvárás. Mindezeknek köszönhetően mi nyolc év alatt körülbelül 10 alkalommal költöztünk, aminek révén egyedülálló módon fedeztük fel a város nagyobb kerületeit, és remek rálátásunk nyílt a helyi szokásokra, az igazi párizsi életvitelre.
Mivel mindketten művészlelkek vagyunk, tele romantikus elképzelésekkel, ezért a Montmartre volt az első kiszemelt helyünk, de hamar rájöttünk, hogy a 18. kerület olcsóbb lakásai nem csupán festők és költők otthonául szolgálnak, de rengeteg bűnözőt is vonzanak. Így kis ugrással máris a 17. kerület Batignolles negyedében találtuk magunkat. Akinek van ideje, az feltétlenül látogasson el erre a környékre, ez egy külön kisváros Párizson belül, rengeteg üzlettel, a város egyik legszebb parkjával. Kedves program körbesétálni a környék kis utcáit is. Mi pár feledhetetlen évet töltöttünk ezen a környéken, aztán a világjárvány egy időre romba döntötte az elképzeléseinket.
A Covid után nekünk is újra el kellett startolni, a lakáskeresés kezdődött elölről, bár a helyzet némileg változott, a lakástulajok engedékenyebbé váltak, ám ezzel együtt feltűntek a csalók is. Rengeteg kedvező árú, elhelyezkedésű lakásba botlottunk, és majdnem mi is áldozatául estünk a városi lakásmaffiának. Egészen elképesztő mód szerekkel, például hamis útlevéllel próbálták igazolni tulajdonosi viszonyukat, borzalmasan kellett figyelni ahhoz, hogy ne adjunk ki semmilyen adatot. Végül teljesen véletlenül találtunk rá jelenlegi otthonunkra is a Facebook egyik csoportjában hirdetett, a Bastille szomszédságában elhelyezkedő kis stúdiólakásra.
A 4. kerületet a helyiek a város „közepének” tartják, a divat és dizájnélet is itt összpontosul, és a népszerű sorozat főhőse, Emily is itt dolgozik. Az őszi és tavaszi Fashion Week ideje alatt ilyenkor ez a kerület karneváli hangulatban pompázik, szinte nem lehet megmozdulni a bárokban, az utcán hömpölyögnek a furcsábbnál furcsább emberek a világ minden tájáról. Párizs egyébként is nyitott az öltözködési stílusokat illetően, de ebben az időszakban egy kicsit mindenki a bátrabb ruhadarabokat emeli le a fogasról.
Fotó: Pixabay, Ricardo Almagro / Pexels
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!