„Arra, amit színészként elértem, nem számítottam” – Interjú Scherer Péter színésszel

Becsült olvasási idő: 6 perc
Scherer Péter bevallása szerint kötődik a tárgyakhoz, és a legtöbb forgatásáról őriz valamilyen emléket. A nemrégiben moziba került Lepattanó című film forgatásáról sem tért haza üres kézzel. Sőt kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy egy új barátot is szerzett magának. Scherer Péter egy fanatikus gombfoci versenyzőt, a Dallas Bobbyja, Partrick Duffy pedig egy amerikai mecénást játszik a legújabb magyar romantikus sportvígjátékban. A kulisszatitkokról a főszereplő Kálmánt alakító Scherer Pétert kérdeztük. Juhász Marianna interjúja.

hirdetés

Szereti a focit?

Nem, ez nem az én sportom. Nem is szoktam focizni, mert nem vagyok ügyes benne. De az igazán jó focit, amikor Messi és Mbappé játszanak, azt szeretem nézni.

És mi a helyzet a gombfocival? Gombfocizni szeret?

A gombfocit megszerettem. De miután a futball nem tartozott a nagy kedvenceim közé, ezért gyerekkoromban a gombfocit sem űztem, pedig a bátyámék sokat játszottak. A filmforgatás kapcsán azonban volt egy ötnapos gyorstalpaló tréningünk gombfociból, vagyis szektorlabdából, és ekkor én nagyon megszerettem. Voltunk Maroslelén egy magyar bajnokságon is, ahová benevezett minket, színészeket a főproducer. Itt olyan szenzációs embereket ismertünk meg, akik a szektorlabda bűvöletében élik le az életüket, ez nagyon tetszett.

Hogyan készültek a forgatásra és a magyar bajnokságra?

Az edzések egy bérelt pincehelyiségben történtek, ahol egymás ellen játszottunk mi, színészek. Közben megtanultuk a szabályokat, hogy amikor behajolunk az asztal fölé, akkor ne kamuzzunk, hanem ha van egy vitás helyzet, akkor tudjuk, hogy miről beszélünk. Megtanították nekünk a játékszabályokat, és utána elkezdtük gyakorolni a játékot, majd ki-ki a maga ügyessége szerint nyomatta és játszott.

Remind

A gombfoci magyar találmány. A filmben játszik Patrik Duffy is, akit a hazai közönség a Dallas Bobbyjaként ismerhetett meg. Neki mi volt a véleménye a játékról? Megtanulta, érdekelte, ismerte, tudott róla valamit, vagy itt ismerkedett meg vele?

Megmondom őszintén, ezt nem tudom, mert a gombfociról nem beszélgettem vele, inkább más témákat dobtunk fel. Azt azonban tudom, hogy a forgatókönyv nagyon tetszett neki, és az azonnal beszippantotta. Ebben az esetben pedig biztos vagyok benne, hogy a gombfocival is valamennyire meg kellett ismerkednie, hiszen ezek a bolondos, csetlő-botló kisemberek, akiket játszunk a filmben, ők mind a szektorlabda megszállottjai. De a filmet is nagyon szerette, mert erről is beszéltem vele.

Milyen embernek ismerte meg őt?

Nagyon profi, nagyon precíz, és mindig tudta, mit akar csinálni abban a kis jelenetben, ami közös volt nekünk, így kiválóan alakított a filmben. Magánemberként is nagyon szimpatikus volt. Az egyik forgatás alkalmával volt egy körülbelül 15 perces szünetem, amikor nem kellettem beállnom, ő pedig ott ült, várva a jelenetére. Leültem mellé, és egy picit dumáltunk. Szerény angoltudással, tolmács nélkül kérdezgettem az életéről, és közben úgy éreztem, jól megvagyunk. Aztán volt egy jópofa sztorink, kitaláltuk, hogy csináljanak egy közös képet rólunk, mégiscsak ő a sztárszereplő, én pedig a főszereplő. Ekkor megjegyeztem, hogy „Iszonyú magas vagy hozzám, Patrik, ne haragudj, ez nagyon nem oké.” Mire ő a botjára támaszkodott, és leguggolt vagy letérdelt, és azt mondta: „Na jól van, lejövök a te szintedre.”

Remind

Mi az a muníció, az az emlék, az a lelki töltet, amit magával visz ennek a filmnek a kapcsán?

Talán az, hogy a jó ötlet és a jól feltett kérdések össze tudják hozni a tökéletes stábot. Például a visszajelzések szerint hibátlanul sikerült a szereposztás, ez a Lepattanó legnagyobb erénye, hiszen nincs gyenge láncszem a színészek közt, mindenki nagyon jó a szerepében. A válogatásban én magam is benne voltam, és ezeket az isteni színészeket, kezdve Györgyi Annával, icipici szerepben Gáspár Sándorral, Mucsi Zolival, Elek Ferivel, a jobbnál jobb karakterekre és a kisebb szerepekre is meg tudtuk fűzni őket, mert tetszett nekik a forgatókönyv, mert jóban vagyunk, mert barátok vagyunk, és van bizalmunk egymás felé. Ez csodálatos dolog. Most csak a színészekről beszéltem, de az egész stáb csodálatos volt.

Ha már az emlékeknél tartunk, árulja el, tárgyakat is őriz egy-egy forgatásról?

Igen, gyűjtögető típus vagyok. Ha valami kedves a számomra, akkor azt elrakom, lehet az egy forgatókönyv vagy egy speciális kellék egy színházi előadásról. Például a Bárka Színházban volt a Csányi János-féle Szentivánéji álom, amiben én a beszédhibás Ormándi Bélát játszottam, aki színész szeretett volna lenni. Például Béla sapkája a mai napig megvan nekem. De szoktam stand upolni, ilyenkor egy-egy Scherer-estre elviszek hat-nyolc egykori szerepekhez kapcsolódó tárgyat, és ezeken keresztül mesélek arról a történetről, amihez kötődnek, vagy akár meg is mutatom a karaktert.

A Lepattanó forgatásáról milyen tárgyi emléket fog őrizni?

Van két gombfocim, amire az én fejemet tették rá, mint egy focistáét. Ezt a miskolci szektorlabda csapattól kaptam ajándékba, ezen kívül a stáb csinált nekem egy RSZK címeres, logós zászlót, ami a filmbeli Remeteházi Szektorlabda Klub zászlója, ezt az egész stáb aláírta, ezt kaptam tőlük.

Remind

A Válótársakban befestették a haját, most pedig bajuszt növesztett a szerep kedvéért. Mi az, amit hajlandó megtenni egy filmsiker érdekében, és mi az, amire semmi pénzért nem vállalkozna?

Most már így 60 fölött nem szívesen vetkőznék meztelenre… bár, ha egy olyan rendező kérne meg, akinek elhinném, hogy ez így lesz jó, akkor lehet, hogy megcsinálnám… de már nem szívesen. Ezt leszámítva szinte bármire hajlandó lennék.

Volt olyan, amit utólag megbánt, hogy elszalasztott, vagy elutasított például egy felkérést, vagy nem tett meg valamit színészként?

Sajnos Magyarországon nem készül túl sok film, ennek ellenére biztos van olyan színész, akinek vannak olyan periódusai, amikor válogathat a forgatókönyvek között, és dönteni kell, hogy vagy ez, vagy az. Én is álltam ilyen döntés előtt. A Brazilok című filmben volt egy felkérésem egy elég jó szerepre, de a Válótársak miatt vissza kellett mondanom. De ez valójában nem az én döntésem volt, az RTL döntött úgy, hogy nekem adja a Válótársak egyik szerepét, és ebbe a forgatásba időben nem fért bele egy másik film forgatása is. Azt például sajnálom, hogy abból kimaradtam. Éppen azért, mert nagyon kevés film készül itthon, én csak nagyon ritkán utasítok vissza bármit is. Azt hiszem, egyetlen film volt, amire Mucsi Zoli barátommal párban kértek minket, de mi azt nem csináltuk meg, mert nem tetszett a forgatókönyv.

Filmekben, színdarabokban többször játszott már édesapát. Mit jelent önnek az apaság? Milyen apának érzi magát?

Ha megkérdezik tőlem, hogy mit érzek életem legnagyobb sikerének, akkor először egyértelműen a három gyerekem jut eszembe. Ők az életem legnagyobb sikere. A második legnagyobb siker pedig az, hogy színész lettem. Ez is nagy siker, mert nem vettek fel a Színművészetire, és egy másik utat járva értem el azt, ahol most tartok. Az apaság csodálatos dolog, semmi pénzért nem hagytam volna ki. Gyerekeket nevelgetni, terelgetni és érezni a szeretetüket, a ragaszkodásukat, a világ legjobb dolga, ahogyan az is, hogy meg tudjak felelni az apaság által támasztott kihívásoknak. Egyszer Puskás Tamás barátom, a Centrál Színház igazgatója azt mondta, van egy mondás az angoloknál, miszerint „elég jó” apának kell lenni, mert teljesen jó úgysem tudsz lenni. Szerintem ez azt jelenti, hogy addig-addig neveled és terelgeted őket, amíg megkapják a kellő muníciót ahhoz, hogy leváljanak rólad. Nem számítottam arra, hogy ez nekem ilyen nagyon fájdalmas lesz, most épp ebben a helyzetben vagyok. De tudom, hogy ezt is meg kell tenni. Anyám sokszor emlegetett egy bölcsességet, ami úgy szólt, hogy a jó szülők gyökereket és szárnyakat adnak a gyermekeiknek. Ez szerintem nagyon szép gondolat. Ha az említett két dolgot egy apa meg tudja adni, az nagyon jó. Én nem tudom, hogy meg tudtam-e ezt adni. Csak remélem, hogy igen.

Remind

Ön hogyan mutatja ki a szeretetét?

A cselekedeteimmel. A gyerekeim tudják, hogy ameddig élek, és amíg van két forintnál több a zsebemben, addig rám számíthatnak. Anyagilag is és bárhogyan, bármiben. Ez az egyik, ami nagyon fontos. A másik az, hogy imádok velük kirándulni, programokat szervezni, és minél nagyobbak, annál inkább azt érzem, hogy valami jó célpontot kell találjak ahhoz, hogy elcsábítsam őket, és legyen kedvük velem eljönni. A Covid előtti utóbbi öt évben minden télen elmentünk valami jó helyre Mexikótól kezdve Kambodzsán át New Yorkig. Akkor, ott együtt vagyunk, és ez nagyon jó volt, hiszen együtt éltük át az élményeket.

Elégedett a sorsával?

Igen, azt érzem. Mucsi Zoli barátommal szoktunk is arról beszélgetni, hogy ha 30 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy most itt fogunk tartani, és körülbelül ennyien állítanak meg az utcán, és kérnek tőlünk egy fotót vagy egy autogramot, mint most, akkor vajon mit mondtunk volna. Bevallom, arra, amit elértünk, egyikünk sem számított. Tényleg. Messze túlteljesítettünk az elvárásokhoz képest. De valójában nem is volt ilyen jellegű elvárás magunk felé.

A Lepattanóban szerepet kap a pénz. Mit jelent önnek a pénz?

Én 35 éves koromig egy árva fillér nélkül csináltam a színházat. Annyira keveset kerestem, hogy azt ember nem tudja elképzelni, de nem adtam fel. De 35-től 60 éves koromig mindent bepótoltam, anyagilag is. Tehát nem panaszkodom most. És az a csodálatos, hogy nekünk a munkánk a hobbink, és bár nem lenne szabad ilyet elmondani, de tulajdonképpen mi ezt ingyen is csinálnánk. Ám az, hogy még fizetnek is érte, netán időnként jól, az több a soknál. Egyébként én sajnos anyagias vagyok. Anyagiasnak születtem, sváb gyerek vagyok, de ennek vannak előnyei, például az, hogy van kis tartalékom, ha nagyon megborul alattam a föld, akkor se fogunk éhen halni. Igyekszem úgy gondolkodni a pénzről, hogy az azért van, hogy elköltsem. Ez nem azt jelenti, hogy szórom, de már nem fáj beülni egy jobb étterembe enni valami finomat, vagy egy jobb bicikliért fizetni. Vettünk egy nyaralót is a Balcsinál, már vagy 15 évvel ezelőtt. Ezt imádjuk, szeretjük, most is költöttünk rá, befedtük a teraszt. A pénz nekem szabadságot ad.

Ha lenne százmilliója, mire költené?

Gombfocira.

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el interjúnkat Balsai Mónival!

Fotó: Gordon Eszter

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn