Maryam El Gardoum szorosabb kapcsolata az óceánnal egészen korán, 11 éves korában kezdődött. Gyerekként még bizonytalan mozdulatokkal próbált egyensúlyozni a szörfdeszkán, ám az első sikerélmények után hamar világossá vált számára, hogy ez több lesz egyszerű hobbinál. A hullámokkal való együttmozgás, az a fajta koncentráció és jelenlét, amit a szörfözés megkíván, már akkor mélyen megérintette.
Az út azonban korántsem volt zökkenőmentes. A felszerelés hiánya, az elérhetetlen szponzorok és a társadalmi elvárások mind olyan tényezők voltak, amelyek könnyen eltántoríthatták volna. Maryam El Gardoum mégis kitartott: gyakran a parton várakozott, hogy kölcsönkérhessen egy deszkát, és néhány hullám erejéig vízre szállhasson. Akkoriban a környezetében szinte egyedüli lányként űzte ezt a sportot, ami kíváncsiságot és kétkedést egyaránt kiváltott az emberekből.
Szörfözés mint mindfulness gyakorlat
A fordulópontot az első versenyeredmények hozták el. Fiatalon, szinte gyerekként indult helyi megmérettetéseken, és rövid időn belül a mezőny élére került, nemtől és kortól függetlenül. Sikerei nemcsak a saját útját formálták, hanem a közösség szemléletét is átírták. Ami korábban szokatlannak tűnt, büszkeséggé vált, és egyre többen kezdtek másként tekinteni a női szörfösökre.
Maryam El Gardoum számára a szörfözés idővel belső kapaszkodóvá vált. A vízen töltött órák többet jelentettek egy fizikai kihívásnál, mentális erőt is igényeltek: a hullámok játéka azonban segített kizárni a külvilág zaját és a jelen pillanatra fókuszálni. Ez a tapasztalás később meghatározó lett abban is, ahogyan másokat tanít.
Többet ad a technikai tudásnál
Egy komoly térdsérülés sajnos megtörte a lendületet, és hónapokra elszakította az óceántól. A kényszerű leállás után Maryam El Gardoum pályája új irányt vett. Ekkor született meg a Dihya Surf School gondolata, amit egy legendás amazigh harcos királynőről nevezett el, bátorságot és önállóságot szimbolizálva.
Az iskola jóval többet ad a technikai tudásnál. Sokkal inkább egy biztonságos tér, ahol a nők saját tempójukban ismerkedhetnek meg a szörfözéssel. Maryam El Gardoum oktatóként arra is hangsúlyt fektet, hogy tanítványai feloldják a félelmeiket, és mélyebb kapcsolatba kerüljenek az óceánnal. Ez a szemlélet különösen fontos egy olyan közegben, ahol a sporthoz még mindig számos előítélet kapcsolódik.
A közösségépítés az online térben is folytatódik. Maryam El Gardoum tudatosan formálja a szörfözésről kialakult képet, kiemelve, hogy a látványos naplementék mögött komoly munka, fegyelem és kitartás áll. Ez a hiteles (nem pedig a szörfös bulikat középpontba állító) közösségimédia-jelenlét sok család számára megnyugtatóvá vált: egyre többen engedik, hogy lányaik kipróbálják magukat a hullámokon.
A tenger mindenkié
A legfontosabb visszajelzést mégsem a címek vagy az online követők jelentik, hanem azok a történetek, amelyek a tanítványaihoz kapcsolódnak. Emlékezetes pillanatok, amikor a kezdeti bizonytalanságból magabiztosság születik, és ahogyan a helyi partokról indulva egyre többen fedezik fel a világ számos más szörfös helyszíneit.
Marokkó partjai a tapasztalt szörfösök igazi paradicsoma, de ma már egy nyitottabb, befogadóbb közeget is jelent a kezdő hullámlovasoknak. Az Atlanti-óceán hullámai végtére is ugyanazok maradtak, de egyre több nő áll rá a deszkára, egyre többen keresik azt a szabadságot, amit a víz adhat. Miközben a hullámok újra és újra nyaldossák a partot, egy új generáció is formálódik, ami már természetesnek veszi, hogy a tenger mindenkié.
Nyitókép: Unsplash

