„Az vagy, amit megeszel.” Hogy Ludwig Andreas Feuerbach-nak mennyire igaza volt, elég jól példázza, hogy az 1800-as években élt német filozófust mind a mai napig nem cáfolták meg. Hovatovább, a tudatos táplálkozás hívei egészen kisajátították maguknak ezt az állítását. Az időközben eltelt csaknem kétszáz év fejlődésének eredményeként ma már sokkal pontosabban tudjuk, a szervezetünkben mi miért történik, és el tudjuk mondani, a rossz minőségű tápanyagok hogyan ártanak az egészségünknek, és végső soron rövidítik meg az életünket.
Feuerbach saját korában ráadásul még szó sem volt ipari, tömeges mennyiségben termelt vagy előállított élelmiszerekről. Amit mi kézművesnek, biónak mondunk, vagy hasonló elitistán csengő kifejezésekkel illetünk, az maga volt a természetesség. Persze eléggé torzítana olyasmit állítani, hogy „régen minden jobb volt”: mivel alapvetően teljesen más környezeti hatások érvényesültek, maradjunk inkább annál az egyszerű ténynél, hogy a lehetőségeink és a háttértudásunk megváltozott. Ez pedig kulcs lehet az egészségesebb élethez.
Kit csapunk be?
Ha nagy nehezen rászántuk magunkat arra, hogy sportoljunk, sőt talán még addig is eljutottunk, hogy követjük a WHO ajánlását, és megfelelő mennyiségben és gyakoriságban tesszük ezt, hajlamosak leszünk elkényelmesedni. Elhitetjük magunkkal, hogy mindent megteszünk testünk egészségéért, és az edzéseket leszámítva semmi másra nem figyelünk. Pedig sajnos a szervezetünk összefüggő rendszerében soha, semmi sem egyetlen összetevőn múlik.
Ha csupán annyi kalóriát viszünk be, amennyit az okoseszközeink szerint „kiváltottunk” a sporttal, azt valóban elértük, hogy nem hízunk. De ettől még nem lesz mindegy a tápanyag minősége: az, hogy immár bármit bármikor ehetünk, sajnos továbbra is illúzió, mert nincs az a mennyiségű sportolás, ami a gyorséttermi vagy lángos „diétát” semlegesíti. Soványságtól függetlenül nem lényegtelen a testzsír százalék mértéke. Lehetséges, hogy a közvetlenül bőr alatti, kézzel kitapintható zsírrétegből kevés van (hiszen ezt ledolgozzuk edzéskor), viszont felettébb problémás lehet a szerveinket körülvevő, kívülről kevésbé látványos zsír.
Ugyanannyira káros
Dr. Colin Carriker edzésfiziológus, az észak-karolinai High Point Egyetem docense a CNN-nek nyilatkozva kifejtette, hogy a feldolgozott ételek hatására keletkezett zsigeri zsír pont ugyanannyira káros, mintha valaki látványosan elhízik. A zsigeri zsír miatt az artériák hosszú távon elvékonyodhatnak. Ezzel érelmeszesedést eredményeznek, előbb vagy utóbb blokkolva a vér áramlását és jelentősen növelve a szívroham vagy stroke kockázatát. Ami még kijózanítóbb, hogy egy tanulmány szerint azok, akik rendszeresen edzenek, de nem figyelnek a táplálkozásukra, nagyobb valószínűséggel halnak meg korábban.
Ha a sportnak alapvetően fogyás miatt láttunk neki, akkor pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ezt úgy fogjuk elérni, ha étkezéssel kevesebb kalóriát viszünk be, mint amennyit elégetünk a sporttal. Ha azonban nem figyelünk az étkezésre, nagy valószínűséggel „túlesszük” magunkat, és egy idő után már lehetetlen lesz sporttal a kalóriabevitel alá menni. Ráadásul a gyorséttermi ételek és a különféle cukros üdítők a vitaminok, protein és rostok helyett tele vannak „üres kalóriákkal”, egyáltalán nem segítve, hogy jobban bírjuk a fizikai terhelést.
A CNN-nek nyilatkozva Caroline Susie dietetikus, a Táplálkozási és Dietetikai Akadémia szóvivője elmondta, hogy bár a zsírban gazdag ételek gyors energia löketet adnak, sajnos a hosszabb és rendszeres edzésekhez ez már nem lesz elegendő. Sokkal hamarabb elfáradunk, és egy idő után elmegy a kedvünk az egésztől. Ha pedig izomnövelésre hajtunk, végképp szükséges lesz, hogy figyeljünk a táplálkozásra, és például protein gazdag étrendet kövessünk – ezek ugyanis nem csak az izom építésében, de azok megtartásában is segítenek.
Természetesen mint mindenben, itt is a mértékletesség lesz a kulcs: nem arról van szó, hogy ne ehetnénk néha egy hamburgert, vagy ihatnánk egy cukros üdítőt. De arról igen, hogy lehetőleg ne így építsük fel a mindennapi étkezésünket. Susie szerint tekintsünk úgy az ételre, mint egyfajta üzemanyagra: nézzük meg, hogy ha egy nap már elég rostot vittünk be, akkor mivel tehetünk szert némi plusz proteinre vagy szénhidrátra. Minden kezdet nehéz, de mivel már az edzésre is sikerült rászoknunk, ez sem lehet igazi kihívás.
Fotók: Pexels
